Tegnap elkezdődött, ma pedig folytatódik Szabadkán a Vajdasági Magyar Képző-, Kutató- és Kulturális Központ Az alföld, Petőfi –200 című két napig tartó nemzetközi tájtörténeti-néprajzi konferenciája. A tudományos előadássorozaton elismert néprajzkutatók, muzeológusok, helytörténészek, egyetemi oktatók járták és járják körbe ma is a címhez kapcsolható témaköröket, legyen szó a vidéki nép aspektusairól, az alföldi életmódról, a Petőfi kultuszról vagy a költeményeiben leírt tájakról. A konferencia megközelítőleg húsz előadást foglal magába, dr. Silling István és dr. Silling Léda szakértői támogatásával valósult meg, és a vajdasági Mozdulj! Petőfi! programsorozat részét képezi. A rendezvényt Fremond Árpád, az MNT elnöke nyitotta meg:
– Lenn az alföld tengersík vidékin. Ott vagyok honn, ott az én világom. Börtönéből szabadúlt sas lelkem, Ha a rónák végtelenjét látom – az idézet egyike a legismertebb Petőfi-gondolatnak, ami személyes üzenete szerint azt is mondja: itt vagyok itthon. Petőfi Sándor a vajdasági magyar nemzettudat meghatározó része. A nemzeti identitásunk az 1848/49-es forradalom eseményeiből táplálkozik, így Petőfi Sándor alakjából is. Petőfi kultikus alakká nőtte ki magát, amihez nagyban hozzájárult a költő halálának és a szabadságharc bukásának egyidejűsége is. Vajon ki volt az igazi Petőfi? A nép gyermeke? A szerelmes? A lázadó? A forradalmár? A legjobb az egészben az, hogy mindenki kiválaszthatja magának azt a Petőfit, akit a legközelebb érez magához.
– A jelen korban, a bicentenárium évében, a költő örökségét felkarolva, a nemzeti alapra helyezett kulturális érzékenyítéshez nagyban hozzájárul a VM4K ezen intenzív programsorozata. Mi, akik itt vagyunk, hozzájárulhatunk Petőfi emlékének az életben tartásához és ezzel együtt közösségünk identitásának erősítéséhez is. A költő születésének 200. évfordulója lehetőséget kínál arra, hogy hangot adjunk a nemzeti összetartozásunknak, és lendületet a közösségünknek – emelte ki Fremond Árpád.
A tudományos előadás-sorozat blokkokra lett osztva. Dr. Pfeiffer Attila történész, az Újvidéki Egyetem Bölcsészettudományi Karának adjunktusa, mondhatni, egy bevezetőt tartott, előadásában Magyarország demográfiai és gazdasági helyzetéről volt szó, a karlócai békétől számítva a belgrádi békéig, illetve 1699-től 1739-ig.
Utána, dr. habil. Bárth Dániel, a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kara Néprajzi Intézetének az igazgatója Vallás és mágia határa címmel tartott előadást a 19. század első felének bácskai népi hitéletéről és vallási gyakorlatáról, avagy arról, hogy ezekkel kapcsolatban miről árulkodnak a levéltári források.
– A vallás és a mágia között nem lehet éles határt húzni. Ezzel a problémával elég sokan küzdenek, könyvtárnyi irodalom foglalkozik e két nagy tudásterület határtalanságával. Nézőpont kérdése az, hogy egy-egy vallásos cselekedet egy másik felekezeti tömb vagy vallási csoport nézőpontjából mágiának minősül-e. Ha csak a kereszténységet nézzük, láthatjuk azt, hogy az eltérő felekezetek másképp viszonyulnak a mágiához, a babonákhoz. A 18–19. században például az epilepszia vagy bizonyos mentális betegségek a korabeli gyógyászati gyakorlattal nem voltak eredményesen orvosolhatók. Ilyenkor felmerült annak kérdése, hogy esetleg valamelyik transzcendentális erő, démoni hatalmak okozták-e a betegséget. Ha pedig igen, akkor ki más lenne alkalmas a legyőzésére, mint Isten földi szolgája, a római katolikus pap. Az emberekben vannak bizonyos népi igények, amelyek búvópatakszerűen továbbélnek a nagy egyházi normatív folyamatok alatt. Bennünket, néprajzosokat, ezek érdekelnek – tudtuk meg egyebek közt dr. Habil. Bárth Dánieltől, akinek előadása egy ördögűzésre alkalmas cédulára irányult.
A továbbiakban Kothencz Kelemen néprajzkutató, a bajai Türr István Múzeum főmuzeológusa tartott előadást a kántorok konfliktusairól Baján és környékén, a dualizmus időszakában.
– Előadásomban a Kalocsai Főegyházmegyei Levéltárban őrzött bajai és környékbeli iratok, illetve az érsek és a Szentszék által megfogalmazott körlevelek felhasználásával olyan konfliktusos eseteket vizsgálok, amelyek középpontjában a kántorválasztás menete, a kántorok feladatai és javadalmazása, valamint a tanítói és a kántori funkciók szétválása áll – tudtuk meg Kothencz Kelementől.
Ezek után dr. Silling István kupuszinai néprajzkutató, nyelvész, nyugalmazott egyetemi tanár Az alföldi vizek tisztelete címmel tartott előadást a vizeink mellett található kápolnák történeteiről, majd pedig dr. Bárth János kecskeméti néprajzkutató, történész, nyugalmazott múzeumigazgató, a 19. századi Bácska tanyavilágát és az egyházszervezet kapcsolatát vizsgálta meg.
– A tanyai plébániák létrehozásában három bácskai város tekinthető úttörőnek, Szabadka, ahol hosszas előkészületek és gyötrelmek árán a 19. században létrejött a ludasi plébánia; Zenta, amely már csaknem a 19. század végén létrehozta a felsőhegyi plébániát, a tornyosi megvalósítása pedig átnyúlt a 20. századba; a harmadik város pedig Magyarkanizsa, az adorjáni plébániával – hallottuk dr. Bárth Jánostól.
Dr. Tóth-Glemba Klára nagybecskereki néprajzkutatónak, pedagógusnak, a Tartományi Felsőoktatási és Tudományügyi Titkárság főtanácsosának előadása által egy eltűnt 19. századi közép-bánáti falu, Mollyfalva keresésére indultunk.
– Amikor a kilencvenes években elkezdtem a szórványmagyarság – egyebek közt Közép-Bánát – vallási identitását kutatni, akkor még nem tudtam, hogy ez a terepjárás milyen élményeket tartogat a számomra. Betekintést nyerhettem egy-egy adott település lakosainak az életébe, megismerhettem a történeteiket, a küzdelmeiket. Ez a kutatás mély nyomot hagyott bennem – mondta dr. Tóth-Glemba Klára, akitől azt is megtudhattuk, hogy Mollyfalva a valamikori Torontál vármegye Zsombolyai járásának egyik települése volt, a lakossága pedig a környező németek lakta településekből verbuválódott össze. Mollyfalvának azonban szomorú sorsa lett, a szinte folyamatosan jelen levő talajvíz, árvíz, a járványok, valamint az, hogy a második világháború után haláltáborrá alakították át, oda vezetett, hogy a falu teljesen eltűnt.
Ft. dr. Horváth Endre hajdújárási-ludasi plébános, a Keresztény Értelmiségi Kör alelnöke, Petőfi Az apostol című művét elemezte teológusszemmel.
– Előadásom annak apropójául jött létre, hogy van egy kis olvasókörünk, ahol különböző műveket olvasunk és azokat megvitatjuk. A Petőfi-bicentenáriumra való tekintettel pedig elolvastuk A helység kalapácsát és Az apostolt. Nagyon jó beszélgetés kerekedett ki belőle, és ez adta az előadás alapját. Petőfi Az apostolt 1848 júniusától szeptemberig írta. Nyugodtan mondhatjuk, hogy a műben Petőfiről van szó, abból a szempontból, hogy az apostol azt mondja, amit Petőfi gondol – hallottuk ft. dr. Horváth Endrétől.
Molnár Edvárd felvétele
Dr. Filus Erika, a Petőfi Szülőház és Emlékmúzeum igazgatója A kiskőrösi Petőfi-kultusz című előadását is hallhatták a résztvevők. Dr. Filus arról beszélt, hogy Petőfi szülővárosa hogyan is igyekszik már régóta folyamatosan életben tartani a költőóriás hagyományát és adományát. Kiemelte érdekességként, hogy a kiskőrösi múzeumnak van az országban a legnagyobb kortárs képzőművészeti gyűjteménye, méghozzá több mint 600 darabos kollekcióval. Beszámolójában továbbá hangsúlyozta, hogy a 2022–2023-as Petőfi-bicentenárium kiemelkedő jelentőségű az egész magyarság számára. Petőfi Sándor születésének 200. évfordulója Kárpát-medencei szinten ad lehetőséget a legismertebb magyar költőhöz kapcsolódó nemzeti emlékezet és felhalmozott tudás megismertetésére és újragondolására. Elmondta, hogy Kiskőrös Petőfi Sándor szülővárosaként mindig is élen járt a költő kultuszának ápolásában. A település, illetve a Petőfi Szülőház és Emlékmúzeum a helyi évtizedes kultuszápolási hagyományokat folytatva, illetve új utakat keresve kívánja elősegíteni, hogy a jelen kor embere ismét visszataláljon Petőfi költői hagyatékához és a versek szeretetéhez.
Dr. Németh Ferenc művelődéstörténész, szerkesztő, a szabadkai Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar tanára A Petőfi-kultusz vajdasági alakulástörténete elnevezésű előadásában ismertette, hogy Petőfi emlékének ápolása, kultuszának kibontakozása Vajdaságban valamelyest késett, s csak a 19. század hetvenes éveiben, a magyar sajtó kibontakozásával párhuzamosan jelentkezett.
– Barátai és ismerősei közül itt élt két fontos kultuszteremtője: Szabadkán Jámbor Pál, Nagybecskereken pedig Lauka Gusztáv. Petőfi recepciója a fordítások révén erőteljes volt a környező népek irodalmában is. Költőnk emlékét időről időre a jubileumok, a kerek évfordulók hozták vissza a köztudatba, s hullámhegyek és hullámvölgyek váltakoztak vajdasági kultuszának alakulástörténetében. Végezetül a Petőfi-kultusz beleolvadt március 15-e kultuszába, besimult negyvennyolc emlékébe. A költő az egykori Jugoszlávia területén fiatal katonaként mintegy 9 hónapot töltött el, és ennek élményanyagát 10 versében foglalta össze. Vajdasági helységekhez csak verseiben kötődött. Leggyakrabban Nagybecskereket és Kikindát emlegette, de Szabadkát is. A róla megjelent vajdasági kiadványok, Petőfi vajdasági méltatói és fordítói is jó szolgálatot tettek itteni emlékének. Ismert és közkedvelt volt a szerb irodalomba is olyannyira, hogy szinte alig akadt szerb költő, aki ne fogott volna hozzá legalább egy Petőfi-vers fordításához. Az utóbbi két évtizedben köztéri szobrot is emeltek neki Bácskertesen, Muzslyán, Óbecsén, Magyarcsernyén, Szenttamáson és Székelykevén is – emelte ki dr. Németh Ferenc.
Dr. Klamár Zoltán néprajzkutató, muzeológus, egyetemi oktató Petőfi / Aszód / Alföld / puszta – családi és táji kapcsolatok, népéleti jellemzők című beszámolójában szó esett a családi, rokoni kapcsolatokról, amelyek sok szállal kötik Aszódhoz és a környező településekhez Petőfit. Az előadó a költeményekből kivilágló táji kapcsolatok révén bemutatta a népéleti jellemzőket a Dél-Alföldre, a Tisza mentére fókuszálva, ami a kor hangulatát, a mindennapok életvitelét rajzolja meg a 19. század első felében.
