2024. február 25., vasárnap

Történelem alulnézetből

Egy hagyomány felelevenítése: ünnepélyesen átadták Lovas Ildikónak a Szép Amáliák című, újonnan megjelent kötetét

Tegnap délelőtt Virág Gábor, a Forum Könyvkiadó Intézet igazgatója átadta Lovas Ildikó írónak a Szép Amáliák című, újonnan megjelent kötetét.

– A Forum régi hagyománya szerint az íróknak személyesen is átadták az új könyvet. Mi részben ezt is szerettük volna feleleveníteni, másrészt pedig egy olyan kiadványról van szó, amit a szerző és a kiadó is nagyon régóta várt. Bízom benne, hogy az olvasói visszajelzések is ugyanezt fogják igazolni, mert szó szerint, a könyv alatt beszakad az asztal, és nemcsak a súlya miatt, hanem a tartalma miatt is. Látszik, hogy egy nagyon komoly és hosszú évekre visszanyúló munka áll a könyv mögött. Már maga a kutatás is sok erőfeszítést igényelt, nem beszélve arról, hogy magának a történetnek a végiggondolása, illetve az összerakása sem volt egy egyszerű feladat. Az én értelmezésem szerint a mű a kisebbségi sorsunknak, illetve a múltnak egyfajta újraértelmezése. Egy nagyon érdekes cselédregényről van szó. Mindenképpen egy más nézőpontból közelíti meg az eseményeket, történelem alulnézetből, ahogy mondani szokták. Érdekesen vonultatja fel a kor bizonyos figuráit. Nagyon sokszor elbizonytalanodik az ember, hogy mi az, ami fikció, és mi a valóság. Nehéz eldönteni, hogy a szereplők valójában éltek, vagy csak a szerző fantáziájából kerültek a regénybe – mondta Virág Gábor.

Fotó: Dávid Csilla

Fotó: Dávid Csilla

Lovas Ildikó szerint régen nagy esemény volt, amikor megjelent egy könyv.

– Azt szerettük volna, hogy mivel ez a könyv sokáig készült, esemény legyen, és hogy klasszikus módon vegyem át ezt a kötetet. Gáborral közösen sokat beszélgettünk a könyvekről, a kiadókról, az újvidéki életünkről, az irodalmi rendezvényekről, arról, hogy hogyan vett más irányt az életünk, a sorsunk, vagy a feladataink. Arról, hogy mennyi mindenben egyetértünk és mennyi mindenben nem értünk egyet, de mégis valahogyan azt gondolom, hogy az életünk összefonódik, és ahogyan az irodalomban ez igaz, egy nemzeti közösség életében, vagy akár a kisebbség életében is az. Azokról beszélgettünk, hogy ezek a dolgok milyen pluszokat, milyen mínuszokat, szétcsúszásokat, milyen interferenciákat eredményeztek az életünkben. Számomra egy performance, ahogy átveszem a könyvet Gábortól. Annak az első pillanatnak a piedesztálra emelése, amikor én beléptem ebbe az épületbe. Arra a pillanatra való megemlékezés, amikor Bada Dadával sétáltam vissza az egyetem felé, és ő a homokba a Duna-parton mindenféle fura figurákat rajzolt. Ez a performance számomra emléket állít mindennek. Mi tudjuk, és gondolom az olvasó is, hogyha elkezdi olvasni, hogy a könyv tényleg a szó legszorosabb értelmében rólunk szól. Tehát a Magyar Tanszéktől kezdve mindenről, amiből mi lettünk, amit vállalunk, amit szeretnénk, és arról a felelősségről, hogy nem vagyunk gyerekek – magyarázta Lovas Ildikó.

Dávid Csilla

Fotó: Dávid Csilla

Mint azt Tóth Eszter Zsófia a fülszövegben kifejti, a regény alapvető célja a mélységes emberi humánum ábrázolása, mely korokon, történelmi traumákon átível.

– Mindemellett az emberi sors küzdelmes volta, a földi lét értelmének megtalálása – akár sejtetve és csavaros megoldásokkal is – bontakozik ki. Feldolgozhatók-e huszadik századi történelmi traumáink? Megoldható-e, hogy őseink transzgenerációs traumáit – melyet a titoista évtizedek is meghatároztak – ne vigyük tovább? Ez a regény fogódzót nyújthat e folyamathoz is. Akár abból a szempontból, hogyan élhető meg a kisebbségi lét sikeresen – írta egyebek között Tóth Eszter Zsófia.

Nyitókép: Dávid Csilla