A Sziget természetesen elsősorban a könnyűzene fesztiválja, a nyugalmas szieszták és hatalmas bulik rendezvénye, a semmittevés és a táncos aktivitások helyszíne, amely tevékenységek nem kultúramentesek ugyan, mégsem feltétlenül Ellie Golding jut eszünkbe, amikor a „művelődés” szót halljuk. A Sziget persze sokoldalú, mint egy Rubik-kocka. Színház, tánc, cirkusz várja az érkezőket még ezen a hétvégén.
A Sziget Színház- és táncsátornak keresztelt helyszíne egy szépen összerakott színházi tér, elég sok mindent be tud fogadni. A fesztivál nemzetközi jellege persze gyorsan kiszorította a szöveges előadásokat (az egyik utolsó a Szigeten az Urbi et orbi volt a Kosztolányi Dezső Színház előadásában), és átadta a terepet a kortárs táncnak, na meg idén a szabadtéri piroprodukcióknak, amelyek elsősorban a tűz dobálását, fúvását és nyelését jelentik. Aki most akar a Szigeten színházat nézni (lehet, hogy elsőre nevetségesen hangzik, de a sátor előtt kígyóznak a sorok, alig lehet beférni), az bár már lemaradt a brit 2Faced Dance Company, a francia Compagnie Mimh, a kubai Danzabierta előadásairól, de még előtte áll a cseh Dot4504, a kubai Nelson Riguera és a japán Hiroki Umeda produkciója. A magyar koreográfusokat Mészáros Máté, Góbi Rita, a Duda Éva Társulat, Réti Anna képviselik, de a legjobbat már csak a Szigeten kívül csíphetik el: Frenák Pál The Hidden Man című háromnegyed órás esszéje a férfi sztereotípiákról és a férfi mibenlétéről gyönyörű, erotikus kvartett négy kötélre, három forgószékre és négy férfira meg egy balett-tütüre. Igazi csemege!
A La Forza Bruta színháza nem a sátorban kap helyet, hanem a Nagyszínpad mögött. Így akár koncert közben is belekukkanthatunk, miért lóg három kosztümös alak egy aréna fölött, miért zuhog rájuk az eső, miért veszi őket körbe egy nyolctagú ütősbanda, és honnan az elképesztő méretű buborék, amely ezen argentin utcaszínház előadásának nevét is adja: The Bubble. A vizuálisan erős, a koncert határait pedzegető show napjában négyszer szerepel a műsortervben, hogy biztosan mindenki megnézhesse.
A nagy utcaszínház mellett egy csomó kisebb is akad: az ember nem tudhatja, mikor tűnik fel mellette a francia Dynamogéne, hogy rézkocsijával kitülkölje belőle a szuszt is, mikor áll útjába a mindig részeg spanyol Marching Band, vagy a katalán Sienta la Cabeza, hogy hajszobrot csináljon a loboncunkból – vagy mikor képtelenség az emberfiának a sátrába jutni, mert a teret épp Dario Rossi, az olasz serpenyőzenész zárta le hatalmas tömeget összeterelő koncertjével.
A Fidelio Klasszikus zene és dzsesszsátrában a fiatal szólóhangszeresektől a szimfonikusokig mindenki szóhoz jut, de a látogató kipróbálhatja magát akár karmesterként is. Esténként pedig opera- és musicalrészletekkel, esetenként pedig egész előadásokkal (pl. Liszt Szent Erzsébet legendája című zenés játékával vagy Piazzola tangóoperájával) is találkozhatunk az elsősorban az opera népszerűsítésére szakosodott helyszínen.
