Az idén a magyar kultúra napján dr. Harmath Károly OFM ferences szerzetes is átvehette a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség Magyar Életfa díját. Az elismeréssel a hiteles őrző és teremtő munkát, a vajdasági és a Kárpát-medencei magyar közösségek összefogásáért és formálásáért, a nemzeti összetartozás erősítéséért, kulturális identitásunk gazdagodásáért, a nemzettudat fejlesztéséért végzett tevékenységet és teljesítményt ismeri el az alapító. Harmath Károly ferences szerzetes, az újvidéki Kapisztrán Szent János ferences rendház főnöke, az Agapé Könyvkiadó és Nyomda, valamint a horgosi Domus Pacis ferences lelkigyakorlatos ház alapítója és igazgatója, az Agapé és a Hitélet vallási folyóiratok alapítója és kiadója, a Kapisztrán Ferences Ifjúsági Kórus alapításának segítője és ötletgazdája, a Bonaventurianum Ferences Művelődési Ház és Kollégium alapítója, a Poverello Alapítvány alapítója és kuratóriumi elnöke, a Szabadkai Püspökség Teológiai-Katekétikai Intézetének prorektora.
Gergely Barnabás, az Agapé Kiadó vezetője a méltatásban kiemelte, hogy a ferences szerzetes tevékenysége sokrétű.
– A ferences lelkülettel, kitartó munkával folyamatosan tesz és tett a közösségekért elsősorban itt, a Vajdaságban. Mind egyházi, mind sajtóevangelizációs, mind ifjúságnevelő és közösségépítő tevékenysége kimagasló. 72 évesen is lendülettel és nyitottsággal végzi mindennapi munkáját. Nyitott az újításokra, teret ad az új ötleteknek és támogatja a kezdeményezéseket és a közösségeket. Mindig talál valami új elfoglaltságot, feladatot, amelyet szívvel, lélekkel visz végbe. A vajdasági magyar és keresztény közösség egyik alappillére – méltatta Gergely Barnabás.
Harmath Károly Oromon született 1950. október 10-én. Az általános iskolát szülőfalujában és Szabadkán, a ferences gimnáziumot Zágrábban és Samoborban végzi. A teológia első és második évét a fiume-tersattói Ferences Bölcsészettudományi Intézetben hallgatja. 1976-ban Assisiben a Pápai Laterán Egyetemen diplomált. 1982-ben Budapesten, a Hittudományi Akadémián egyháztörténelmi magiszteri, 1986-ban pedig teológiai-egyháztörténeti doktori fokozatot szerez. A ferences rend Szent Cirillről és Metódról elnevezett horvát rendtartományának a tagja. 1974- ben tett örök fogadalmat. 1976. június 26-án a szabadkai székesegyházban szentelték pappá. 1976 és 1977 között Szabadkán, 1978-ban Bécsben, 1979-ben Našicén, 1979 őszétől Újvidéken lelkipásztor. Véleménye szerint egy ilyen díj elismerést jelent, valamint jelzi, hogy vannak a közösségünkben emberek, akik különböző ajándékokat, képességeket kaptak, és ezt nagyon jól tudják kamatoztatni a közösség javára.
– Meggyőződésem, hogy bármilyen talentumunk is van, azt nemcsak a saját magunk javára kaptuk, hanem a közösség javára is, és ezzel így is kell bánnunk. Tehát állandóan szem előtt kell tartanunk a közösséget. Minden díj egy kicsit ösztönzés is, hogy bátran folytassuk a munkánkat. Sokszor tapasztaljuk, hogy a közösségért végzett munkába az ember gyorsabban belefárad. Nagyon sokszor nehéz pillanatokat kell átélnie, hogy véghez vihesse azt, ami hasznos lehet a közösség javára – mondta Harmath Károly, akinek alapvető tevékenysége a szerzetesi élettel kapcsolatos.
– A szerzetesi hivatás keretében vállaltam, hogy pap is leszek, ami azt jelenti, hogy a közösség javára kell tevékenykednem. Mi azt valljuk, hogy ez a fajta tevékenységünk tulajdonképpen az ember örök sorsára vonatkozik. Amikor az emberért dolgozunk, akkor nemcsak azt tartjuk szem előtt, hogy itt boldoguljon, hanem azt is, hogy az e földi boldogult állapotból a még boldogabb állapotba jusson. Az emberért való munkának nagyon szerteágazó megnyilvánulásai vannak. Ezeket igyekeztem beépíteni az életembe. Először is megalapítottam az Agapé könyvkiadót Szabadkán majd Újvidéken. Hiszem, hogy jó munkát végeztünk, hiszen nem egyedül valósítottam meg. Voltak könnyebb és nehezebb időszakok is. Most is például nagyon nehéz munkatársakat találni, de a könyvkiadó ettől függetlenül jól működött, és most is állja a sarat. Próbálkoztunk Erdélyben is, ahol egy fiókintézetet szerettünk volna létrehozni. Ez nem sikerült, és végül Szegeden alapítottuk meg, ami jogilag önálló intézményként működik – magyarázta.
Dr. Harmath Károly (Fotó: Gergely Árpád)
A szerzetes 1997-ben alapította meg a Domus Pacis ferences lelkigyakorlatos közösségi házat, melynek célja, hogy rohanó világban megnyugvási és megállási lehetőséget adjon az embernek, hogy önmagával is tudjon találkozni elsősorban lelkigyakorlatok és imák formájában. Harmath Károly a Mária Rádió szerbiai megalapításának kezdeményezője és beindítója is. A Poverello Alapítványt 2004-ben megalapította meg.
– Az alapítvány jelenleg három Lurkóházat működtet Hajdújáráson, Dreán és Óbecsén. A három házban több mint 60 fiatal jár rendszeresen. Ezek a gyerekek a társadalom pereméről kerülnek be. Általában olyanok, akiket idegenként mellőzünk, tehát nehéz családi körülmények között élnek, áldatlan szegénységben, vagy szülői gondatlanságban. Ezeknek a gyerekeknek igyekszünk segíteni, a tapasztalatok pedig azt mutatják, hogy nagyon is érdemes ezt a munkát végezni – emelte ki a szerzetes, aki az egyházi éneket is fontosnak tartja: az ő ösztönzésére alakult meg a Kapisztrán Ferences Ifjúsági Kórus. Emellett a Bonaventurianum Ferences Művelődési Ház és Fiúkollégium alapítója is, amely 2001-ben nyitotta meg kapuit. A kollégium otthont ad azoknak az elsősorban magyar ajkú fiataloknak, akik Újvidéken folytatják tanulmányaikat.
– 1979-ben kerültem Újvidékre, azóta sajnos a székvárosi közösség teljes egészében megváltozott. Nagyon sokan mentek el különböző okok miatt, így mára már nagyon összezsugorodott a közösségünk. Ma már el sem tudjuk képzelni, hogy teljesen megteljen a templom. Mi tesszük azt, amit még tehetünk. Itt vagyunk azokért, akik maradtak. Egyre nehezebb, mert mindig kevesebb emberrel kell megtennünk azt, amit valamikor nagyobb csoporttal vagy közösséggel tettünk meg. Valamikor 20-30 hittanos volt, ma viszont ugyanazt a hittanórát 2-3 gyereknek tartjuk meg. A munka nem lett kevesebb, csak egy kicsit rögösebb. Igyekszünk továbbra is helyt állni, ahol csak tudunk, és azt amit kaptunk, megosztani másokkal. A papi életnek az egyik nagy áldása, hogy áldás lehetünk mások számára. Az emberek szívesen jönnek nehézségeikben megosztani a problémákat, vagy elbeszélgetni és tanácsot kérni – zárta gondolatait Harmath Károly, akinek a vajdasági közösségi és hitéleti tevékenységen kívül a rendi megbízatásait is ki kell emelni. A szerzetes ugyanis az 1990-es évek elején rendtartományi tanácsos volt, 1982 és 2000 között pedig több alkalommal a ferences rend generális vizitátora a magyar ferences entitásokban Magyarországon, Erdélyben és Amerikában.
Nyitókép: Dr. Harmath Károly (Fotó: Gergely Árpád)
