Gyarapodó gyűjtemény

A szerbiai művelődési minisztérium pályázata révén négy művel bővült a Szabadkai Kortárs Galéria gyűjteménye, illetve négy alkotást vásároltak meg. Ezek Marija Dragojlović Fekete tenger című festménye, Gubik Korina Nocturno című műve, Ivana Ivković Like There Is No Tomorrow című alkotása és Újházi Adrienn Tat Tvam Asi (Ez vagy te) videómunkája. Utóbbi egyben a Szabadkai Kortárs Galéria hatvanéves fennállása óta az első videómunka, amely képzőművészeti értékként, vásárlás által lett a gyűjtemény része. Az alkotásokat nemrég ki is állították, péntek este pedig egy laza, csaknem teljesen kötetlen, teázással egybekötött beszélgetésre került sor Marija Dragojlovićtyal, Újházi Adrienn-nel és Gubik Korinával. Az estet Nela Tonković kurátor vezette. Mivel a beszélgetés apropóját a gyűjtemény gyarapítása adta, megfogalmazódott a kérdés, hogy a művészek alkotásuk során gondolnak-e arra, hogy a műveik akár különböző kollekciókba kerülnek.

Újházi Adrienn ún. bioarttal foglalkozik, illetve élő organizmusokat használ a művészetében:

– Nem az vezérel, hogy az alkotásaim gyűjteményekbe kerüljenek. Nem azzal a szándékkal alkotok, már csak azért sem, mert a műveimhez nem konvencionális alapanyagokat használok. Emiatt gondot okozhat úgymond a konzerválásuk, a tartósításuk, a megőrzésük. A kurátorok is gyakran kérdezik tőlem, hogyan lehet megörökíteni, elraktározni, meghagyni a művemet a jövőnek, az új generációknak. Valamikor már csak a kiállításuk is akadályokba ütközik, és kompromisszumokra kényszerít – tudtuk meg Újházi Adrienntől.

Gubik Korina úgy gondolja, hogy habár az alkotókat nem kifejezetten az vezérli, hogy gyűjteményekben tudják a műveiket, ez mégis egy nagyon jó lehetőség:

– Szerintem egyik művész sem alkot ennyire öntelten, ilyen képmutató céllal, hogy művésznek tartja magát, közben pedig elsősorban az hajtja, hogy az alkotásai gyűjteményekbe kerüljenek. Ugyanakkor viszont általában érdekli is a művészeket ez a lehetőség, kísérik a pályázatokat, valahol tehát mégis jelen van az a vágy, hogy a műveink olyan intézményekbe kerüljenek, amelyek fontosak a számunkra – hallottuk Gubik Korinától.

Marija Dragojlović szerint elsősorban a megbecsülés a fontos:

– Alkotás közben nem a gyűjteményeken gondolkodunk, viszont sokat jelentenek, akárcsak a kiállítások is. Számomra egy mű akkor kész, amikor falra, illetve kiállításra kerül. Akkor új életet kezd élni, én pedig elengedem. A kiállítások ezért nagyon fontosak. Szeretem azt, ha a műveim jó helyre kerülnek, de nem számít, hogy múzeumba, galériába, vagy máshova. Számomra tulajdonképpen az alkotómunka megbecsülése a fontos, a kreativitás iparosítását, gépiesítését katasztrofálisnak tartom – mondta Marija Dragojlović.

Az est folyamán a művésznők beszéltek arról is, hogy milyen környezetben alkotnak, mi veszi őket körül, és egyáltalán hogyan lesz mű egy ötletből, egy ihletből.