Ungvári tudósítónktól
Két hét múlva, október 28-án újabb válaszúthoz ér Ukrajna. Nehéz megjósolni, hatalmon marad-e a Viktor Janukovics elnökhöz hű Régiók Pártja, vagy a rövid távon még igen, de hosszabb távon szövetkezni képtelen ellenzék veszi át a marsallbotot. Legalábbis annak egy részét, merthogy Viktor Janukovics államfő regnálása 2015-ig biztosnak tűnik.
A jelenlegi, még 2007-ben, előre hozott választásokon megválasztott kijevi ráda mandátuma október 28-án lejár. A 450 fős törvényhozást 2002 után ismét vegyes lebonyolítás alapján választják meg. 225 helyet a pártok listáira leadott szavazatok alapján, míg ugyanennyit egyéni mandátumok alapján osztanak szét. Az előzetes felmérések alapján sokszor nehéz ítélni, merthogy azokon érződnek a megrendelők óhajai. Elszakadva a közvélemény-kutatók szimpátiájától az prognosztizálható, nagyjából ugyanannyi támogatásra számíthat a kormányzó erő, az elnököt mindenben támogató Régiók Pártja és legnagyobb riválisa, a kormányváltás céljából egységesült ellenzéki oldal. A hatalmon lévő párt egy kevéssel azért megelőzheti az oppozíció legnagyobb erejét. Julija Timosenkónak, a populista jobboldali Batykivscsina (Haza) vezérének a börtönbüntetése miatt az ellenzék arca most Arszenyij Jacenyuk korábbi házelnök és külügyminiszter, a Változások Frontja formáció vezetője. Harmadik szövetségesük az a Szvoboda (Szabadság), amelyik a fizikai erő demonstrációjától sem riadt vissza a nyelvtörvény elleni tiltakozásában, valamint amelyik menetrendszerűen megrongálja a vereckei magyar honfoglalási emlékművet.
A két nagy erő mögött a tíz százalékot jócskán meghaladja, s biztos befutónak számít Vitalij Klicsko világbajnok profi bunyós pártja, az Udar (Csapás). A többiekhez képest sok új arccal rendelkező, színeiben piros-fehér politikai alakulat sikeres szereplés esetén minden bizonnyal a mérleg nyelvét játszhatja el. Ugyanerre készül, csakhogy lényegesen mérsékeltebb esélyekkel egy másik fiatal formáció, az Ukrajina – vpered! (Ukrajna – előre!). Abban érdekes párhuzamot alkot az Udarral, hogy itt is egy világhírű ukrán sportoló, egy ország kedvence, jelesül Andrij Sevcsenko aranylabdás focicsatár próbálja megnyerni a választók szimpátiáját. Külsőre egyébként a pártelnök, Natalja Korolevszka is megnyerő alkat. Mielőtt önálló politizálásba kezdett, Timosenko pártjának volt a tagja. Legfőképpen azért lett belőle „külön utas”, mert arra számított, az exkormányfő távollétében őreá szabhatják a legnagyobb ellenzéki párt vezetőjének szerepét, csakhogy ez ugye nem így lett.
A kampány eddig viszonylag csendesen, különösebb botrány nélkül telt, de az is lehet, csupán vihar előtti csendről van szó. Ami közös mindegyik szereplőben: kampányuk a másik lejáratásán alapszik, aki pedig ígérget, valószínűleg maga sem hiszi el, amit mond. Az Ukrajina – vpered! például ezereurós átlagbérről regél, miközben jelenleg az kétszáz euró környékén van, a nyugdíj pedig ennek a fele, a lakosság háromnegyede a szegénységi szint küszöbén vagy inkább az alatt él, pontosabban nyomorog…
A kampány egyik fontos eleme lett a nyelvtörvény, ami meglehetősen megosztotta a társadalmat, ennek ellenére az ellenzéknek nem sikerült mobilizálnia az embereket, s az utcára vinni őket. Október 28-án bármelyik tábor is veszít, újabb Majdant aligha lesz képes teremteni, ugyanis még mindenkiben élénken élnek a 2004 telén történtek. Nyolc éve Viktor Juscsenko majdhogynem közfelkiáltással, 72 százalékos népszerűségi indexszel lett államfő, hogy öt évvel később, rengeteg politikai és egyéb botránytól megviselve az általa képviselt ideára már csak alig hét százalék voksoljon. Vagy itt van Timosenko ügye, kisebb csetepatéktól leszámítva egy pillanatig sem merült fel, hogy a népharagot elkerülendő, a regnáló hatalomnak szabadon kellene őt és a többi volt ellenzéki politikust bocsátani. Ukrajnában elmúlóban vannak azok az idők, amikor politikai szólamokkal, lózungokkal érdemben és hatékonyan lehetett lelkesíteni.
Természetesen magyar aspektusból is érdemes egy pillantást vetnünk a közelgő ukrajnai parlamenti választásokra, de erre már jövő hétvégi írásunkban térünk ki.
