Amióta megvonták az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetségtől a vízumeljáráshoz szükséges támogatói nyilatkozatok kiadásának jogát, a szervezethez tartozók százai tanácstalanul tárják szét kezüket, nem tudják, mitévők legyenek. Sokan arra panaszkodnak, hiába keresik fel a másik magyarságszervezetet, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetségnél (KMKSZ) nem nagyon akarnak velük szóba állni. Az is megesett már, hogy azzal küldték el az UMDSZ-tagokat, hogy ha kilépnek saját szervezetükből, s helyette a KMKSZ tagjai lesznek, akkor tárgyalhatnak a garancialevélről.
Emlékeztetőül: a magyar külügyminisztérium a magyarigazolványok körüli visszaélésekre hivatkozva függesztette fel az UMDSZ garancialevél-kiadási jogát. Eddig az a fő vád hangzott el rendre, hogy az UMDSZ hibájából az arra jogosultak számánál többen jutottak hozzá a szent koronás okmányhoz. Az állítást többször is cáfolta a lebonyolításért korábban felelős Kárpátaljai Központi Információs Iroda, ám egyelőre még tart a vizsgálat. Budapesten azt ígérik, hamarosan lezárják az ügyet. A demokrata szövetségnél azt mondják, a KMKSZ sározta be őket szándékosan, persze a másik fél másként látja. Mindenesetre a csupasz tények arról árulkodnak, hogy a kulturális szövetség csaknem háromszor annyi igazolvány ügyintézését bonyolította, mint az országos szervezet.
Nemrégiben aztán újabb afférral hozták összefüggésbe az UMDSZ-t. A közelmúltbeli Máérten kiderült: a magyarországi kormányhivatalnokokat Kárpátaljáról valakik úgy tájékoztatták, hogy az UMDSZ közreműködésével 10000 magyarigazolványt játszottak a donecki maffiózók kezére. A súlyos és megdöbbentő vádnak utánajárva a Kárpátaljai Központi Információs Irodánál elmondták, a regisztrációs nyilvántartási rendszerből származó adatok alapján a valóságban egészen más kép rajzolódik ki. Ezekből az látszik, hogy a két szervezet együttvéve is csak 871 hágón túlról, azaz Kárpátalja megyehatárain túlról beérkezett kérelem ügyében járt el, amit ha összevetünk a Kárpátalja határain túl élő ukrajnai magyarok számával (a 2001-es népszámlálás adatai szerint ötezer főről van szó), akkor megállapítható: a jogos kérelmezőknek még az egyötöde sem kért ilyen dokumentumot. Ám még ennél is érdekesebb az a tény, hogy amíg a kulturális szövetség 557 esetben asszisztált az igénylésekhez, addig a demokrata szövetség csupán 314 alkalommal. A KMKSZ röpke három év alatt, 2004-ig osztott ki több mint félezret, az UMDSZ viszont hat év alatt alig háromszázat. Az összesített, 871 darabszámból egy olyan lista is készült, ami a szlávos vezetéknevűeket tartalmazza. A KMKSZ jóvoltából 210-en kaptak magyar- vagy magyar hozzátartozói igazolványt, 189 ilyen esetben pedig a másik szervezet volt a közvetítő.
Amikor még a KMKSZ intézte mindezt, húsz hágón túli településre került a különféle kedvezményekre jogosító dokumentumból, az UMDSZ-érában, azaz 2004 és 2010 között pedig tizenhárom városba. Kijevbe és Lembergbe például majdhogynem kétszer annyit juttatott el az elsőként említett szervezet.
S hogy hova lett és mi van a tízezer donecki maffiózóval? Nos, összesen négy okmány került a kelet-ukrajnai nagyvárosba, kettőt a KMKSZ, kettőt az UMDSZ intézett.
Ezek után az UMDSZ-nél azt szeretnék, hogy a magyar kormányzat változtasson korábbi döntésén, s mihamarabb kapják vissza jogosultságukat a felelősségvállalási nyilatkozatok kiállítására. Arra is felhívják az érintettek figyelmét, hogy ezzel Budapest a gyakorlatban egyfajta vasfüggönyt húz több ezer kárpátaljai magyar és az anyaország közé, csak azért, mert ők nem szimpatizálnak a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetséggel.
