Igen nagy visszhangot váltott ki Magyarországon az egyszerűsített honosítási eljárás egyes haszonélvezőinek/áldozatainak esetleges felelősségre vonása körül kirobbant botrány. Ugyanis azokat a kérelmezőket, akikről utóbb kiderült, nem megfelelő szinten beszélik a magyar nyelvet, azzal fenyegették meg, megvonhatják tőlük a már korábban megadott magyar állampolgárságot.
Az ma már senki előtt nem titok, hogy az utóbbi időben sok olyan külföldi állampolgárral gazdagodott a magyarság, akiknek a magyar nyelvtudása, finoman fogalmazva, nem kielégítő. Egyesek több száz, mások több ezer ilyen esetet feltételeznek.
Majoros Csaba szegedi ügyvéd 4 ilyen ügyet vállalt fel a közelmúltban, és 3 esetben jogerősen neki adott igazat a bíróság.
Kezdjük a legelején. Az eddigi anomáliák miatt talán nem meglepő, hogy a külhoni állampolgároktól az állam most vissza akarja vonni az állampolgárságot az állampolgársági törvényre és az alaptörvényre hivatkozva. Ez viszont csak akkor lehetséges, ha bizonyítottan törvénysértés történt, tehát hamis adatokkal nyújtottak be kérelmet a külhoniak. A törvény szerint ugyanis senkit nem lehet jogszerűen szerzett magyar állampolgárságától megfosztani.
Majoros Csaba arra figyelmeztet, hogy nem jogszerű szerzés esetére az 1993. évi LV. törvény szankció jellegű szabályokat tartalmaz. A jelenlegi szabályok szerint nem a megfosztás a helyes meghatározás, hanem a magyar állampolgárság visszavonása, amely akkor alkalmazható, ha a magyar állampolgárságát a jogszabályok megszegésével, így különösen valótlan adatok közlésével, illetve adatok vagy tények elhallgatásával, a hatóságot félrevezetve szerezték meg. Nem lehetséges azonban a visszavonás a magyar állampolgárság megszerzésétől számított tíz év elteltével.
Az állampolgárság visszavonására okot adó tény fennállását – ilyen a magyar nyelv nem ismerete – az állampolgársági ügyekben eljáró szerv határozattal állapítja meg. A határozat felülvizsgálata a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságtól kérhető, majd rendkívüli jogi eszközként felülvizsgálat kérhető a Kúriától, magyarázta a további lépéseket a szakember. A magyar állampolgárság visszavonással történő megszüntetéséről – a miniszter előterjesztése alapján – a köztársasági elnök dönt. A magyar állampolgárság visszavonásáról szóló határozatot a Magyar Közlönyben kell közzétenni. A magyar állampolgárság a határozat közzététele napján szűnik meg.
A honosítási dokumentumok alapján, mint látjuk, az egyik lényeges feltétel a magyar nyelvtudás. A kérelmező lenyilatkozza a kérelem oldalán: „Kijelentem, hogy értem és beszélem a magyar nyelvet.” A kérelmet a tisztviselő hitelesíti, és a következő záradékkal látja el: „Tanúsítom, hogy a nagykorú, cselekvőképes kérelmező(k) a magyar nyelvet érti(k) és beszéli(k).” Ezt az ügyfél aláírja, benyújtja, ha az ügyintéző nem talál kifogást, és a kérelmező az eskütételnél sem bukik le, megkapja a magyar állampolgárságot, és minden rendben is van mindaddig, amíg például útlevelet nem igényel, vagy be nem jelenti az anyakönyvvezetőnél gyermeke születését. Itt már sokan elakadnak, akik korábban törvényesen megszerezték az állampolgárságot a szabadkai magyar főkonzulátuson, a belgrádi magyar konzulátuson, vagy a makói, mórahalmi kormányhivatalnál. Ezeknél a hivataloknál olyan megállapítást tett az ügyintéző, hogy a kérelmező nem érti és nem beszéli a magyar nyelvet. Kiadtak egy okmányt különböző megjelöléssel, van, ahol jegyzőkönyvként, van, ahol értesítésként továbbították.
Majoros ügyvéd úr éppen erre alapozta védelmét az ügyben indult perben. Érvelése szerint ez közigazgatásilag nem megfelelő formai és tartalmi elemekkel ellátott irat volt. Ennek vizsgálatát indítványozta egy úgynevezett közigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálata eljárásban. Jogorvoslati eszközzel élhetett ugyanis az a személy, akinek a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal az említett okiratok alapján határozatot bocsátott ki, melyben arról döntött, hogy elindítja a magyar állampolgárság visszavonására vonatkozó eljárást. Erre lehetett 30 napon belül – kizárólag a fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságon, a közigazgatási csoportnál – keresetet indítani.
A bíróság előtt Majoros sikeresen hivatkozott arra, hogy az alperes, a BÁH eljárási hibát vétett. Az ügyet nem vizsgálta ki megfelelő alapossággal, és a tényállást sem rögzítette teljes körűen. A határozatot a konzulátusokon vagy kormányhivatalokban kiállított okmányokra alapozták, amelyek nem feleltek meg a jogi feltételeknek. Nem szerepelt rajtuk az állampolgár aláírása, akitől megvonni szándékozták az állampolgárságot. Csak egy közlemény szintjén fogalmazta meg a kormányhivatal tisztviselője észrevételét. Többször „mintha” szóval kezdődött megállapítása, „úgy tűnik, mintha”, ami semmiképpen sem nevezhető konkrét érvelésnek. A bíróság hiányolta, hogy az okiratból nem derül ki: ez tájékoztatás vagy határozat.
A jegyzőkönyvben az sem volt feltüntetve, milyen kérdésekre, mit válaszolt az állampolgár, és milyen módon sikerült megállapítani, hogy nem érti és nem beszéli a magyar nyelvet. Mihez viszonyította, milyen tudásszinthez a hivatalnok a kritériumokat? A BÁH-nak és a rendőrségnek a rendelkezésére álló belső szabályzata alapján arra a következtetésre jutottunk, magyarázza az ügyvéd, hogy akkor érti és beszéli valaki a magyar nyelvet, ha utcai szinten el tudja mondani hivatalba jövetelének okát. Ha az adatait kérik, azt megérti és válaszol, ha azt mondják, tegye a jobb keze mutatóujját az ujjlenyomat-rögzítőre, akkor nem a balt nyújtja, és a kérdések elhangzásakor nem a tolmács segítségére vár.
Mint az elején is hangsúlyoztuk, Majorosnak éppen a szabályozatlanság okából kiindulva sikerült három jogerős felmentő ítéletet kieszközölnie.
Hány hasonló per zajlik Magyarországon? Az ügyvéd úr pontosan nem tudja, de az ügyek száma kb. 100 lehet, mivel büntetőeljárást is indítottak, amelyben 36 gyanúsított szerepelt. A büntetőeljárás azért indult, mert alaposan gyanúsíthatók azok a személyek, akik befogadták a kérelmeket, hogy nem vizsgálták meg kellő alapossággal az ügyeket, valamint az állampolgárságot igénylők is, amiért ténylegesen nem beszélték és nem értették a magyar nyelvet, mégis beírták a nyomtatványba, hogy értik. Ezáltal hozzájárultak a tartalmában hamis közokirat kiállításához, így közokirat-hamisítás bűncselekmény gyanújával nyomoznak ellenük.
A bíróság döntése nyomán mégsem kerültek a törvény színe elé a hibát elkövető ügyintézők, akik nem jártak el kellő körültekintéssel a magyar állampolgárság odaítélésekor. Azok a kérelmezők, akik elmentek a rendőrségi kihallgatásra, és tudtak magyarul, ellenük eleve megszüntették a büntetőeljárást, akik nem tudtak csak tolmács segítségével kommunikálni, azok ellen (a már említett 36 vádlott ügye) ügyészi szakaszban megszüntették az eljárást, az ügyész nem emelt vádat. A nyomozóhatóság a nyomozást befejezte, átadta a lezárt nyomozati anyagot az ügyészségnek, ahol viszont megszüntették az eljárást, tehát senki sem került bíróság elé, senkit sem nyilvánítottak bűnösnek, és megúszták ügyészi megrovással.
A jövőben tehát hasonló esetek előfordulása után a hatóság már nem lesz elnéző, és simán megvonja a magyar állampolgárságot azoktól, akik nem kellő szinten beszélik a magyar nyelvet. Ha csak valakinek nem sikerül 10 évig nyelvtudás nélkül is valahogyan megúsznia, mert akkor már elévül az ügye, vonja le a tanulságokat Majoros Csaba.
