Húsvét hétfőjén a szokottnál gyakrabban kell öltözéket cserélniük a lányoknak, ugyanis többször is kiöntik őket szoknyájukból – ezzel a mondattal vezeti fel a Magyar Nemzet a locsolkodás szokását ismertető cikkét. A néhol még élő, néhol pedig újból fölelevenített húsvéthétfői hagyomány néhány településen mára turisztikai látványossággá vált. Hollókő, a közkedvelt magyarországi turistatelepülés az egyike azoknak a helyszíneknek, ahol a turisták a csodájára járnak a magyar szokásnak. Ez képünkön is jól látszik.
A húsvéti locsolkodás és a cserébe piros tojás ajándékozása a legismertebbek a magyarok gazdag húsvéthétfői szokásvilágából. A locsolkodás alapja a víz tisztító, termékenységvarázsló erejébe vetett hit. A tojás a belőle kikelő madárral Jézus újjászületését, a népi hiedelem szerint az életet, a piros szín Jézus kiontott vérét jelképezi – számolt be a néphagyomány mögött meghúzódó tartalomról az MTI. A locsolkodó vers és a kölnivel való locsolkodás később terjedt el, ahogy az ajándékot hozó húsvéti nyúl képzete is. A nyúl szintén a termékenység és az élet ciklikus megújulásának jelképe, de a gyermekeket megajándékozó nyúl meséje csak a XVI. századtól datálható.
A húsvéthétfőt régebben – a locsolkodás szokására utalva – vízbevető, vízbehányó hétfőnek is nevezték. A nap a fiatal lányok és legények mulatságainak egyik legfontosabb alkalma, igazi tavaszünnep volt szabadban töltött szórakozással.
