Az utolsó erdélyi fejedelemre, II. Rákóczi Ferencre emlékeztek szülőfalujában, Borsiban vasárnap. Az 1703-as szabadságharc legendás vezetője 341 évvel ezelőtt 1676. március 27-én született.
A történelmi Zemplén vármegye településén, a magyar és szlovák kormányzati pénzből felújítás előtt lévő Rákóczi -kastély előtt tartott rendezvényen történelmi, magyar és szlovák zászlókkal, Rákóczi huszárokkal érkezett több száz emlékező előtt Kövér László, a magyar parlament elnöke azt mondta: „a gondviselés itt, Borsiban, egy állam nélküli államférfit adott a magyarságnak, aki vállára vette a korábbi idők államférfi nélküli magyar államának bűnös örökségét, megtisztította a bűntől, és személyes áldozatával ismét élő valósággá tette a magyar szabadság, függetlenség és nemzeti összetartozás eszményét”.
Érdeklődők II. Rákóczi Ferenc szülőszobájában a felújításra váró Rákóczi-kastélyban (fotó: MTI)
Kövér László úgy fogalmazott: történelmi korának területileg, politikailag és társadalmilag széttagolt és megosztott magyarsága erejét II. Rákóczi Ferenc úgy tudta összpontosítani, hogy „a nemzeti önérdek kinyilvánításával és a nemzeti önvédelem érvényesítésével a magyarokat a szolgaságból szabadságba, az alávetettségből a függetlenségbe segítette emelkedni”, tette mindezt alázattal és áldozatra készen a „Történelem Ura által számára kimért rövid időben”.
Emlékeztetett a középkori politika egyik tudósának, Niccolo Machiavellinek szavaira, aki annak idején azt mondta: a fejedelemtől inkább féljenek, mint szeressék az emberek, „a magyarok vezérlő fejedelmétől azonban csak az ellenségei féltek, a népe nemcsak tisztelte, hanem szerette is őt”.
Az általa vezetett szabadságharc kitörése után, 1705-ben ezekkel a szavakkal fogalmazta meg annak célját: „azon fáradozunk, hogy hazánk szabadságának visszaszerzésével nemcsak a nemzetnek, de az egyetemes Európának és a keresztény ügynek is szolgálhassunk”. Kövér szavai szerint Rákóczi számára a magyar haza szabadságának visszaszerzése a nemzetét oltalmazó, a középkorban elveszett független magyar államiság visszaállítására való törekvést, az egyetemes Európa szolgálata pedig a keresztény Európa megerősítésének szándékát jelentette”.
Beszédében azt is elmondta: „a nemzet megmaradásáért és fejlődéséért vívott mindennapi küzdelmeinkben ma is az ő eszméi vezérelhetnek bennünket, ma is tartást adhat nekünk az ő személyes példája, emberi és államférfiúi nagysága”.
Végezetül megköszönte Borsi magyarságának, hogy őrzi és élteti Rákóczi Ferenc emlékét, „a Nagyságos Fejedelem emléke és öröksége pedig őrizze és éltesse a magyarságot, itt Borsiban és az egész Kárpát-medencében”!
