Az iráni katonai célpontok elleni amerikai és izraeli csapások, valamint az azokat követő teheráni válaszlépések világszerte felerősítették a regionális háborútól való félelmeket. Míg egyes nyugati szövetségesek az önvédelem jogát hangsúlyozzák, a nemzetközi közösség jelentős része az önmérséklet és a diplomácia fontosságát emeli ki.
Moszkva élesen bírálta a támadást, azt provokációnak és egy független ENSZ-tagállam elleni jogtalan fellépésnek nevezte. Peking szintén a feszültség csökkentésére és a diplomáciai párbeszédhez való visszatérésre szólított fel, óva intve a további eszkalációtól.
Az európai vezetők többsége aggodalmát fejezte ki a konfliktus kiterjedése miatt. London, Párizs és Berlin (az úgynevezett E3 csoport) a nukleáris megállapodás keretein belüli szigorú fellépést sürgeti, ugyanakkor minden felet önmérsékletre intenek, tartva egy globális energiaválságtól.
A környező arab államok, mint Szaúd-Arábia és Katar, rendkívül óvatosan egyensúlyoznak. Bár tartanak Irán befolyásának növekedésétől, nem érdekeltek egy totális háborúban, amely megbéníthatná a kőolajszállítást a Hormuzi-szorosban. Pakisztán és Malajzia határozottan elítélte a csapásokat, a Közel-Keletet „a katasztrófa szélére” sodró lépésnek nevezve azokat.
A világpolitikai elemzők egyetértenek abban, hogy a nemzetközi közösség megosztottsága tovább nehezíti a válság békés rendezését, miközben a gazdasági következmények – elsősorban az üzemanyagárak emelkedése – már most éreztetik hatásukat a globális piacokon.
Izrael és az Egyesült Államok szombaton támadást indított Irán ellen. Teherán ballisztikus rakétákkal válaszolt Izraelnek, miközben robbanásokat lehetett hallani Bahreinben, az Egyesült Arab Emírségekben és Katarban is.
Az USA és Izrael vezetése a műveleteket elengedhetetlennek nevezte az iráni nukleáris fenyegetés elhárítása és a térség stabilitásának megőrzése érdekében. Ezzel szemben Teherán „agressziónak” és a nemzetközi jog durva megsértésének minősítette a támadásokat, leszögezve, hogy minden eszközzel megvédi szuverenitását.
