A Blizzard Entertainment fejlesztők játékát a Blizzard Entertainment kiadó egy évvel ezelőtt jelentette meg. A minden idők legnagyszerűbb online szerepjátékához kiadott hetedik kiegészítőben a Horda és a Szövetség ismét egymásnak ugrik.
Tavaly augusztus közepén végre élesedett a legújabb kiegészítő Azeroth világához, így játékosok milliói árasztották el a szervereket, hogy bejárják az új területeket, és ismét egymás torkának ugorjanak vadonatúj fegyverzetükben.
Nem minden kezdet nehéz
A World of Warcraft korábbi kiegészítőinek rajtja során elég komoly torlódások alakultak ki, azonban a Battle for Azeroth-tal szinte hibátlan startot tudott produkálni a Blizzard. A kezdés észrevétlen volt, nem kellett sorban állni a bejutáshoz. Nem történtek lefagyások, sőt a küldetésekkel is lehet haladni szép kényelmesen, nem várakozott a szörnyekre több tucat játékos. Három évvel ezelőtt, a Legion elindulása után hosszú tízperceket kellett a töltőképernyőt bámulni. Érdekes módon az akkori eset semmiféle hatással nem volt a Battle for Azeroth eladásaira, a Blizzard szerint korábban nem fogyott még ilyen gyorsan ennyi játék a World of Warcraftból. Egyetlen nap leforgása alatt 3,4 millió darabot értékesítettek belőle, ami nagyon szép eredmény egy „haldokló” játék hetedik kiegészítőjétől. Csak összehasonlításként, tizenkét évvel ezelőtt az alapjátékból egy nap alatt mindössze 240 ezer darab fogyott el; elképesztő növekedés ez egy olyan játéktól, amiért még mindig havidíjat kell fizetni. Technikai bakival nem is találkozni egyáltalán, és a játékklienst rendszeresen frissítették, ez menet közben egyáltalán nem feltűnő. A hónapokig tartó bétatesztelési időszak meghozta a gyümölcsét; komoly eredmény egy majdnem hibátlan játékot kiadni ebben a műfajban, ráadásul ilyen minőségben.
Trollok a dzsungel mélyén
Első ránézésre a két új sziget nem túl nagy, mindössze három-három új területből áll. Az elszigetelt trollbirodalom három fő részből áll, mindhárom igazi mestermű a maga kategóriájában. A főváros közepén áll egy óriási piramis, itt uralkodik a trollvezér, aki bölcs lányával együtt kormányozza a királyságot. Politikai intrikák, felségárulás és elbaltázott puccskísérlet színesítik az eseményeket, egyetlen percig sem lehet unatkozi azon a területen. Északon egy hatalmas lápvidék terül el, ez a vértrollok területe, akik évek óta rendszeresen megtámadják a határvidéket, de most egy jóval nagyobb offenzívába kezdtek. Nyugaton a homok- és sziklasivatag mélyén eltemetett civilizációk várják a bátor kalandorokat, de a pusztaságban egy jóval hatalmasabb erő növekszik, amely képes az egész kontinenst pusztulásba dönteni. Maga a szintezés nem túl megerőltető, a küldetések elég változatosak, minimálisra szorították viszsza a gyűjtögetést és az ész nélküli gyilkolászást, de azért senki se várjon világmegváltó új játékmechanikákra, a Battle for Azeroth hűen követi a szintezésben a Legion által kijelölt utat, minimális újításokkal. Merészen eltörölték viszont a PvPszervereket, ami a gyakorlatban anynyit jelent, hogy most már egyik szerveren sem kell attól rettegnünk, hogy a „Vérpistike és bandája” guild szombat esti szórakozásképpen legyilkolja az ellenséges frakció összes szembejövő tagját. Természetesen dönthetünk úgy, hogy bekapcsoljuk a PvP (vagyis a játékos játékos elleni) üzemmódot, ilyenkor szabad a vásár, nyugodtan püfölhetjük egymást. PvP-módban tíz százalékkal több tapasztalati pontot kapunk, persze az már más kérdés, hogy mennyire éri ez meg. A szinthatár 120-asra emelkedett, de ezt másfél terület kipucolásával el lehet érni. A maximális szint elérése után megnyílnak a korábbi kiegészítőben megismert és megszeretett world questek; úgy látszik, ez a fajta végjáték nagyon bejött a játékosoknak. Artifact fegyverünk ment a levesbe a Legion végén, most egy varázsmedálba gyűjtjük össze a küldetésekért kapott azerithek (ritka új fém Azeroth világában, amolyan fizetőeszköz) varázserejét. Ez elég hasznos újításnak tűnt az elején, mert a varázserőt át tudjuk sugározni bizonyos vértekbe, és új képességeket oldhatunk fel velük. Általában kétféle képesség közül választhatunk: tank warriorként az egyik rendszerint a sebzést, a másik a túlélési képességet növeli. Ez a lehetőség nem alapvetően változtatta meg a játékmenetet, inkább amolyan színesítő elem.
Kalózinvázió
Aki nem a büszke és fékezhetetlen hordásokat választotta, az Kul Tiras szigetvilágában találja magát röviddel a bevezető küldetés után. Kalózok, boszorkányok, korrupt, hataloméhes politikusok és arisztokraták, valamint ősi, elfeledett titkok várnak itt a szövetségesekre. Nem mondom, hogy ez gyengébb, mint a másik sziget, de az emberek világának hangulata nem tudja megközelíteni a dzsungelét, ráadásul még dinoszauruszok sem legelésznek a mérsékelt égövi erdőkben. Idővel persze megnyílik az átjárás a két terület között, 120-as szint felett itt is megjelennek a világi küldetések, szóval bátran átmehetnek a hordások, ha nincsenek megelégedve a zuldazari feladatok minőségével és mennyiségével. Ezek mellett elindul még egy teljesen új küldetéssorozat is, amit úgy kell elképzelni, hogy a hordás vezérkar hídfőállást akar kialakítani a szövetségesek területén, ehhez viszont a Horda hőseinek segítségét kéri. Ide a Blizzard gyorsan berakott egy nem annyira jópofa falat: csak akkor indult el ez a küldetéssorozat, ha a Kul Tiras-i ellenállás számára elegendő feladatot teljesítünk. Ez bizony jó sokáig el fog tartani, egy átlagos játékos hetekig nem tud majd bekapcsolódni az említett küldetéssorozatba.
Kedvelt szintezési stratégia a „dungeon run”, ezekre az ötfős, maximum félórás futamokra bármikor bejelentkezhetünk, akár missziók teljesítése közben is. A Battle for Azerothban a hordások és a szövetségesek négy-négy helyszínen harcolhatnak, majd a maximális szint elérését és egy hosszú küldetéssorozatot követően megnyílik előttük további egy-egy új helyszín. Ezeket a részeket legalább egyszer mindenképpen érdemes megnézni, a készítők gondosan megtervezett történetet, emlékezetes főellenfeleket és rengeteg páncélt, fegyvert és kiegészítőt pakoltak beléjük. Az alap dungeonöknek négyféle nehézségi szintjük van, így bárki megtalálhatja a hozzá leginkább paszszoló kihívást. Több mint két héttel a start után elindult a Season 1, amely számos újítást hozott. Megnyitotta kapuit az első raid, Uldir, ahol a keményvonalas játékosok ismét megmutathatják, milyen gyorsan képesek felszámolni az akadályokat, amelyeket a Blizzard játék fejlesztői az elmúlt két évben összeraktak. Megjelentek a World Bossok is, amelyek minden héten cserélődnek, legyőzésük pedig komoly stratégiát és összefogást igényel. A legfontosabb azonban mégis a Warzone, a Blizzard talán erre az újításra lehet a legbüszkébb. Ez a húszfős PvE-kihívás kísértetiesen hasonlít a Warcraft III -ra. A helyszín Arathi Highlands, itt csap össze sokadjára a Horda és a Szövetség. Induláskor a hordásoknak jut a nehezebb feladat, össze kell rakniuk egy komoly támadóerőt, amely képes megváltoztatni az erőviszonyokat. Kapunk rengeteg napi teendőt, ezeken keresztül tolhatjuk be az erőforrásainkat a küldetésbe. Bárki csatlakozhat a gyűjtögetőakcióhoz, de ez általában nem megy gyorsan. Napokba is beletelhet, míg elegendő nyersanyag gyűlik össze hozzá, bár ezt szervere válogatja.
Amint bejutunk, kezdődhet a móka. Az első lépés egy működő bázis felállítása. A stratégiai játékokból jól ismert elemek köszönnek vissza menet közben, a városházán peonokat képezhetünk ki, ők aztán fát vágnak, vagy az elfoglalt bányákban termelik a Horda azámára a GDP-t. Elegendő nyersanyag összegyűjtése után barakkokat és műhelyeket építhetünk, ahol gyalogosokat, lövészeket, lovasságot, varázslókat vagy gyógyítókat képezhetünk ki. A műhelyekben a már meglévő fegyverzetet fejleszthetjük tovább, és minél magasabb szintet érünk el, annál menőbb és hatékonyabb fegyverzettel küzd hadseregünk. A végcél az ellenfél erődjének elfoglalása és az ellenséges parancsnok kiiktatása. Amennyiben sikerrel járunk, fordul a kocka, és a vesztes oldalnak kell gyűjtésbe fognia, hogy visszafoglalja a területet. A győztesek közben szabadon garázdálkodhatnak Arathi Highlandsen (repülni is tudunk, így azért egy kicsit gyorsabb). Közös összefogással még az ellenséges frakció legerősebb hadigépezetét is lecsaphatjuk, természetesen jó zsíros jutalomért. A Warfront az új kiegészítő egyik legjobb része; érdemes kipróbálni, remek szórakozás, és az érte kapott jutalom sem elhanyagolható. A háromfős szigetfoglalós játékmód gyorsan elveszítette varázsát. Egyelőre az érte járó jutalom nem áll arányban a ráfordított energiával, bár azt el kell ismerni, hogy az MI irányította PvE-csapatok nagyon élethűen szimulálják az igazi PvP-meccsek hangulatát. Jó terep lehet ez a játékmód annak, aki szeretne egy kicsit gyakorolni.
A Battle for Azeroth nem egy forradalmi kiegészítő, de a jobbak közül való. Rengeteget épít a Legionben bevezetett újításokra, ami egyfelől nagyon jó (kár piszkálni, ami jól működik), másfelől viszont így nem elég az újdonság. Az új helyszínek sokkal élvezetesebbek, mint a Broken Isles, és az eddig megmutatott PvE-tartalom is magasabb színvonalú elődjénél. A Blizzard a Gamescomon tavaly belengetett egy nagyon agresszív tartalomfejlesztést az elkövetkezendő időszakra. Történetében Sylvanas ámokfutása gyakorlatilag kiirtotta az éjtünde-populáció nagy részét. Ennél a Blizzard sokkal körmönfontabb történeteket mesélt el korábban. Remélhető, hogy Chris Metzen távozása nem lesz hatással a Blizzard játékok egyik legfontosabb elemére. Nem lehet igazán megbarátkozni az azerithpáncélokkal sem; bezzeg kellett valami extra dolog, ami pótolja az artifact fegyverek hiányát, de messze nem sikerült olyan jól ez a rész, mint a Legionben. Az új szövetséges népek jópofa kiegészítésnek számítanak, de aki felhúzott már nulláról néhány karaktert, az kétszer is meggondolja, hogy ezt ismét megtegye egy átrajzolt faj és néhány erős képesség kedvéért. Biztosan lesznek olyanok, akik ezt nagy újításnak fogják fel, pedig messze nem olyan érdekes, mint amilyenek régen a goblinok, a worgenek vagy a pandák voltak. (Gamestar nyomán)
