Lélegzetelállító, amit egy SSD tesz egy PC-vel: legyen az irodai gép vagy gamernotebook, a Solid State Drive felgyorsítja működését. Ráadásul ehhez nincs szükség bonyolult szerelésre, telepítési trükkökre és speciális driverekre sem. Nem is csoda, hogy az SSD-k pillanatok alatt népszerűek lettek a felhasználók és a vállalatok körében egyaránt, a gyártók pedig hatalmas fejlesztésbe kezdtek, hogy minél gyorsabb és jobb adattárolókat készítsenek, a régebbiek árát karcsúsítván. Az első néhány generáció modelljei több gyermekbetegséggel is küzdöttek: kétes volt a megbízhatóságuk, sebességük idővel jelentősen lelassult, és még a kis kapacitású darabok ára is a csillagok közt járt. Mára elérkeztünk oda, hogy az SSD-k legyűrték a kezdeti gondokat, és ezzel együtt elérték az annak idején kompatibilitási megfontolásból választott SATA szabvány felső határát is. 2018 volt a következő mérföldkő a NAND flashalapú tárolók világában: új szabványok, fejlett gyártástechnológia és teljesen új forma jellemzi az új generációt. A kérdés csupán az, hogy a felhasználói élmény ismét olyan mértékben javult-e, mint a HDD–SSD váltás idején.
A 2,5 colos méret ma már túlságosan nagy, és miután a NAND flashchipeket szinte bárhogy el lehet helyezni, adta magát az új formátum. Ez lett az M.2, amely egy szimpla, 22 mm széles NYÁK-lap. Ebből többféle hosszúság ismert, de a leggyakoribb a 80 mm-es, amelyen kényelmesen elfér a vezérlő, a DRAM gyorsítótár és a NAND-chipek is. Nincs többé borítás az SSD-ken, kábelre sincs szükség, egyenesen az alaplapi foglalatba kell csavarozni az apró lapokat. A modern alaplapokon ehhez van is hely bőven, így két-három M.2-es foglalatot is felhasználhatunk, sőt újabban már a RAIDtömbök kiépítése is támogatott. Vigyázni kell azonban, mert nem az M.2 az egyetlen szabvány, amely fontos egy új generációs SSD kiválasztásakor. Az M.2 a fizikai formátumot írja elő, de ezen belül még lehet hagyományos, SATA+AHCI adatkapcsolatú és szervezésű az SSD, ráadásul kívülről ez nem látszik, a leírásból tudhatjuk meg a pontos paramétereket. Ez nem ideális, ilyenkor a már megszokott SATA6G sebességet kapjuk, pedig ennél sokkal többre képesek a fejlett tárolók. Az M.2-foglalatok ugyanis támogatják a PCI Express 3.0 adatkapcsolatot négy vonalon, ami így 32 Gbit/s sávszélességet jelent – ez több mint ötszöröse a SATA 6 Gbit/s-ának. Az újabban megjelenő M.2 SSD-k már kivétel nélkül ezt használják, nem mindegy azonban, hány vonalon kommunikálnak: az olcsóbb modellek, mint például a Kingston A1000, csupán két vonalat használnak. A régebbi M.2 PCIe SSD-k között olyan is akad, amely még PCIe 2.0-s szabványon kapcsolódik, ez is felezi a sávszélességet. Végül az adatszervezésre is oda kell figyelni: az AHCI már elavult, a HDDkhez kifejlesztett szabvány nem ideális az SSD-k működéséhez, ezért született meg az NVMe (Non Volatile Memory Express) logikai adatszervezés, amely kifejezetten a Solid State Drive-ok felépítéséhez illeszkedik, így kevesebb felesleges kommunikációval sokkal több utasítást képes végrehajtani a PCIe-n kapcsolódó SSD. A kiszemelt SSD szabványai mellett az alaplapon vagy egy notebookban használni kívánt M.2-foglalat kiépítését is ellenőrizzük mindenképpen, nem mindegyiknél köti be a gyártó az összes PCIe-vonalat, és az is előfordul (például egyes AMD AM4 alaplapoknál), hogy csak PCIe 2.0 szabványú az adatkapcsolat.
Az új generáció sikeréhez szabvány és támogatottság terén minden adott, már az olcsó alaplapok és notebookok is fogadnak NVMe PCIe SSD-ket. A gyártók tavaly átálltak a 3D NAND flashchipek gyártására, és a TLC (Triple Level Cell)-technológia is kiforrott, így a kapacitás növekedése mellett ismét megindult az árak csökkenése. Az itt említett, 480/500 GB-os M.2 SSD-k ára elérhető, ez a kapacitás a legtöbb felhasználáshoz elegendő, és a Windows is gond nélkül kezeli ezeket az új tárolókat. A melegedésről azonban nem szabad megfeledkezni: egy leterhelt M.2 NVMe SSD akár a 80-90 Celsius-fokot is elérheti; ilyenkor aktiválódik a hőmérsékletfüggő teljesítménycsökkentés, vagyis ha nem gondoskodunk a hűtésről, szupergyors SSD-d lelassul. Néhány alaplap- és SSD-gyártó eleve mellékel M.2 hűtőbordát, extrém használathoz (kicsi, zsúfolt gépház, NVMe RAID stb.) pedig már aktív M.2-hűtést is vásárolhatsz.
ADATA XPG SX8200 480 GB
Nem szeretne lemaradni az M.2-es SSD-k forradalmáról az Adata, akinek több terméke is jól ismert hazánkban. Az XPG SX8200 nem titkolja, hogy oda kell figyelni a melegedésre: a vezérlőchipet teljes egészében hősapka fedi, a kis dobozban pedig egy vékony hűtőbordát is találsz. Ez utóbbi nem túl komoly, viszont annyira lapos, hogy akár notebookokhoz is használhatod, így pedig hasznos extra. Elődjéhez, az SX8000-hez képest az SX8200 rengeteget fejlődött minden téren. A Silicon Motion vezérlőből a legújabbat, az SM2262-t alkalmazták a mérnökök, amihez nem MLC-s, hanem TLC-s NAND flashchipeket párosítottak. Ezek 3D NAND-technológiával készültek, az Adata pedig úgy igyekezett növelni a strapabíróságot, hogy minden eddiginél nagyobb méretű tartalék tárterületet különített el. A PCIe 3.0 x4 adatkapcsolat mellett az új SSD-ben nem csupán a DRAM cache-t, hanem a pSLC-trükköt is bevetették az írási tempó felpörgetéséhez: ilyenkor a TLC-s NAND egy részét gyorsítótárazás céljából SLC-módban használja a vezérlő (Single Level Cell), majd nyugalmi állapotban másolja át a tartalmat a TLC-s területre. A formázás során az Adata XPG SX8200 érdekes módon nem melegszik annyira, mint vetélytársai, de tartós írási terhelés mellett már szükség van hűtésére, hogy ne csökkenjen a tároló teljesítménye. Szekvenciális olvasásban már-már megközelítette a Samsung 970 Evót, írásban azonban alulmaradt. Vegyes terhelés mellett nagyon jól teljesített az SX8200, amiben a nagy méretű pSLC gyorsítótár sokat segített, az új vezérlő pedig az IOPS-értékeket repítette magasba. A valós használatot szimuláló tesztekben már nem teljesít ilyen jól az XPG SSD, de a felső-középmezőnyben így is stabil pozíciója van, főleg úgy, hogy ára nagyon barátságos – ráadásul a grátisz hűtés és az öt év garancia egyaránt benne van.
KINGSTON A1000 480 GB
Ahogy a népmesékben mindig a legkisebb, leggyengébb, legszegényebb gyerek győzedelmeskedik, úgy a Kingston A1000 is abszolút utolsó helyre várt befutó volt a papírforma alapján. A különbség csupán annyi, hogy ez nem így van: nem véletlenül hirdet olyan lelkesen egy szerény képességű NVMe SSD-t a tapasztalt gyártó, amikor jobb, erősebb, gyorsabb tárolója is van a piacon. Az A1000 egy érdekes koncepció eredménye: a mérnökök a már bevált és bizonyított Phison vezérlőt vették elő a fiókból, amely filléres chip, ugyanis a ma elvárható PCIe 3.0-vonalakból négy helyett csak kettőn csatlakozik. Ehhez pakoltak némi gyorsítótárat, 3D NAND TLC-chipeket és egy végletekig csiszolt firmware-t, hogy elkészüljön az A1000-es család. Az új SSD-t úgy hirdetik, mint amely hússzor gyorsabb egy 7200 rpm-es HDD-nél, és ezzel nem is csapnak be, mert valóban gyors tárolót kapunk. Ha az egy éves NVMe SSD-khez hasonlítjuk, jól láthatóan alulmarad az A1000-es tároló, sőt van olyan szintetikus teszt, amelyben kilométerekre a mezőny mögött lohol (például szekvenciális írás vagy Anvil). Ugyanakkor az A1000et nem is igazán az NVMe topmodellekkel, sokkal inkább a SATA SSD-kkel kell összevetni, árban ugyanis ezeknek a szintjén mozog. Ha pedig ebben a mezőnyben nézzük, minden más vetélytársat könnyen elfogyaszt reggelire a Kingston új SSD-je; nem fojt meg a SATA6G szűk sávszélessége és az AHCI elavult adatszervezése. Technikailag az A1000-es, TLC-s SSD nem hoz különösebb újdonságot a Solid State Drive-ok világába, a 300 TBW érték sem kiemelkedő, a szemlélet azonban annál izgalmasabb, hiszen vonzó áron kínál kitörési lehetőséget a SATA béklyójából. Ehhez a Kingston öt év garanciát, rendszermásoló programot és belső titkosítást kínál, így ha a tesztet sebességben nem is nyeri meg az A1000, toronymagasan a legolcsóbb NVMe SSD volt egy éve.
GOODRAM IRDM ULTIMATE 480 GB
Az M.2 SSD-k kis mérete ellenére a lengyel GoodRAM egészen nagy dobozban kínálja új, prémium kategóriás, IRDM elnevezésű (Iridium) tárolóját. Ennek persze oka is van: a dizájnos dobozba az M.2 SSD mellett egy HHHL-kártyát és egy extra M.2 hűtőbordát is csomagolnak. Előbbi egy speciális M.2–PCIe átalakító, így olyan gépben is használhatod a villámgyors SSD-t, amelyben nincs M.2-es foglalat az alaplapon. A hűtőborda a gyárilag előkészített ragasztóval rögzíthető az SSD-re, és amellett, hogy jól néz ki, nagyon hasznos kiegészítés. A formázáskor ez az SSD is felforrósodott, így – hacsak nem notebookba kerül – indokolt a hűtés felszerelése. Az IRDM Ultimate a több más, M.2es SSD-hez is használt Phison PS5007 vezérlőt állította csatasorba, amelyhez nem TLC-s, hanem strapabíróbb MLC NAND flashchipek kapcsolódnak. Ez a Toshibától érkezett, és 15 nm-es, vagyis nem a legújabb, és még nem 3D NAND gyártástechnológiával készült, de az öt év garanciát megkapjuk, az újraírhatóság pedig 900 TBW környékén van, ami a TLC-s modellekhez hasonlítva kiváló. Az Ultimate jelző helytálló erre az SSD-re, különösen az írás során, amikor tartósan 2,2 GB/s tempós. A vezérlő nem a legújabb, legerősebb modell, és ez sajnos tisztán látható az IOPS-értékeken, amelyek a feleakkora sávszélességen kapcsolódó Kingston A1000-es eredményeivel vannak egy szinten. A valós felhasználást szimuláló tesztek alatt aztán ismét megtáltosodik az IRDM Ultimate, és a leggyorsabb szereplőhöz, a Samsung 970 Evóhoz közeli eredményekkel, ami azonnal az élmezőnybe repítette a GoodRAM SSD-jét. Teljesítménye, terhelhetősége és felszereltsége alapján nyugodt szívvel ajánljuk az MLC-s IRDM Ultimate-et bárkinek, beszerzése azonban nem egyszerű feladat, és jelenleg az ára is túl magas.
SAMSUNG SSD 970 EVO 500 GB
Az NVMe SSD-k megjelenésekor a Samsung nagyon erős ajánlattal szállt be a piacra, amelyet hamar meg is hódított. Még a tavalyi, 960-as széria is messze megelőzte a vetélytársakat, a konkurencia azonban mára felzárkózott, így a 970 Evónak sokkal nehezebb a helyzete. A Samsung igyekezett mindent megtenni, így a régebbi, Polaris vezérlőt egy ötmagos, erősebb, NVMe 1.3 szabványnak megfelelő Phoenix chipre cserélte, amelyhez 512 MB-nyi LPDDR4 gyorsítótár kapcsolódik. Az SLC cache is fejlődött, így írások alkalmával a 970 Evo képes tartani a csúcsteljesítményt. A 3D-s felépítésű V-NAND-chipek is saját gyártmányúak, ezekkel a Samsung maximálisan 2 TB kapacitású M.2 SSD-t képes gyártani. Az 500 GB-os modellnek a 480 GB-os vetélytársakhoz képest nagyjából 20 GB-nyi extra tárhelyelőnye van, ami nem sok, de nem is elhanyagolható. Az M.2-es NVMe SSD szimpla dobozban érkezik, és már az első formázáskor jelentősen felmelegszik. Indokolt is a vezérlőchip fém hősapkája, bár a Samsung elmondása szerint az új tároló kevésbé melegszik, mint elődei. A szekvenciális mérések során kiváló eredményeket kaptunk: a 3,5 GB/s-os olvasási tempó kiemelkedő, és ugyanez elmondható a 2,5 GB/s-os írási sebességről is. A CrystalDiskMarkhoz hasonlóan az Anvil és az AS SSD programok is szárnyaltak a 970 Evóval, mindenhol lélegzetelállítóan jó eredményeket kaptunk. A valós használatot szimuláló teszteken is bizonyít a Samsung új M.2-es tárolója, de itt már nem húz el annyira a mezőnytől. A Samsung sokáig prémium áron adta M.2-es NVMe SSD-it, a konkurencia erősödésének köszönhetően azonban ezt már nem teheti meg. A 970 Evo ennek értelmében abszolút versenyképesen árazott, ráadásul nem kell lemondani az ötéves garanciáról és a kiváló teherbírásról (1200 TBW) sem.
WD BLACK NVME 500 GB
Tavaly előtt repülőrajttal ugrott a végfelhasználói SSD-k világába a Western Digital, amelynek komoly lemaradást kellett behoznia. Túl sok idő nem volt a tervezésre, ezért átmatricáztak egy harmadik féltől származó vezérlővel szerelt SanDisk NVMe SSD-t, amely nem lett kiemelkedően gyors, az agresszív árazásnak hála azonban népszerűvé vált a felhasználók körében. Idén már más a helyzet, a szintén Black néven megjelent, 500 GB-os NVMe SSD teljes egészében saját fejlesztésű. A hárommagos vezérlőchip a sokak által használt pSLC gyorsítótár és DRAM cache mellett képes a direkt TLC-s írásra is, amely stabilabb és jobb írási teljesítményt ígér. Ehhez a Toshiba 3D NAND-chipjeit társította a WD, a dobozra pedig szédítően magas írási és olvasási tempókat írt. A szekvenciális teszteken az olvasás sem rossz, de írásban egészen kiemelkedőt nyújt a WD Black: egyedül ez képes megszorongatni a Samsung SSD-jét. A többi teszten is hasonlóan jó eredményt mutat, apró botlásokat csupán a véletlenszerű 4K írás/olvasás során, valamint az IOPS-mérések alkalmával tapasztalunk, de a WD modellje még ilyenkor is az élmezőnyben marad. Ez a szuper teljesítmény a valós felhasználás során is érezhető, ami örömteli a WD számára, ugyanis feltett szándéka, hogy saját fejlesztésű SSD-jével záros határidőn belül átvegye a vezetést. Ez azonban nem lesz olyan egyszerű, hiszen a Samsung 970 Evo nagyon jól sikerült, és egyre több cég jelenik meg új generációs, hasonlóan gyors NVMe SSD-ivel (mint például az Adata XPG SX8200).
ÖSSZEGZÉS
Jól látható volt, hogy tavaly megérkezett a Solid State Drive-ok új generációja. A teljesítmény sokat javult, emellett a méret is jelentősen kisebb, mostantól azonban a hűtésre is gondolni kell. Egyre több cég kínál passzív vagy aktív hűtést az M.2-es SSDkre – érdemes egy ilyet is beszerezni, ha az alaplap vagy az SSD gyártója nem tette bele az alapcsomagba. Nézheted a sebességet, a vezérlő tudását vagy akár a strapabíróságot, a Samsung előnye még mindig vitathatatlan, ráadásul nagyon jó áron jelent meg az új modell, így a 970 Evo könnyen volt az említettek legjobbjává. A WD Black meg tudja szorongatni, ám az árazás ezúttal nem sikerült olyan barátságosan, és egy-két firmware-frissítés is ráfér még az egyébként kiváló WD Blackre. Teljesítményben nem sokkal, de azért érezhetően lemaradva követi a két leggyorsabbat az Adata XPG és a GoodRAM IRDM meghajtója. Előbbi olvasásban teljesít kimagaslóan, illetve közepes írási tempóját nagyon hosszú ideig képes fenntartani, köszönhetően óriási, pSLC gyorsítótárának. Az IRDM Ultimate vezérlője valamivel régebbi, ez az IOPS-értékeken meg is látszik, általános teljesítménye viszont jó, terhelhetőségben az MLC NAND chip még mindig kiváló, valós felhasználás alatt nyújtott teljesítménye pedig alig marad el az élmezőnytől. A komplett, kiegészítő kártyát és a méretes hűtőbordát tartalmazó csomag is vonzó, egyedüli gondunk, hogy ezért kissé magas árat kell fizetni (egyelőre). A teszt kakukktojása a Kingston A1000-es SSD, amely csupán két PCIevonalon kommunikál, cserébe minden vetélytársánál olcsóbb. Megbízhatóságára nem lehet panasz, de a szintetikus teszteken rendre alul marad ez a szuperolcsó M.2 SSD. Szerencsére valós felhasználás során mindez alig észrevehető, az A1000 stabilan hozza a SATA SSD-k két és fél-, háromszoros teljesítményét, miközben csak pár ezer forinttal drágább náluk. Akinek az ár kritikus tényező, de a SATA-n már túllépne, ne is keressen tovább, aki azonban még áldozna pár száz dinárt leendő NVMe SSD-jére, válassza inkább az érezhetően gyorsabb Adata XPG SX8200-at. (Gamestar nyomán)
