Rossz vagy gyenge felszereléssel csatába indulni nem életbiztosítás, ugyanígy munkába, iskolába vagy csak a netre kimerészkedni sem ajánlott egy elavult számítógéppel. Ha nem a hardvernyűgökkel szeretnénk bajlódni és rengeteget várni akár egy dokumentum vagy weboldal betöltésére, itt az ideje vadonatúj, fejlett és gyors PC-re váltani. A választásnál csakis akkor van egyszerű dolgunk, ha az árhatár nem kérdés, mert a számítógépek világában is igaz, hogy minél drágább valami, annál jobb. Ha azonban szűkös az anyagi keret, amit új PC-nkre tudunk áldozni, jól meg kell néznünk, melyik masina felel meg leginkább igényeinknek. Itt öt olyan notebookról számolunk be amelyek a lélektani 60 ezer dináros bruttó árhatár alatt helyezkednek el, de azért túl fájdalmas kompromisszumoktól nem kell tartanunk közülük választva.
Komplett, hordozható számítógépet találhatunk már 24-32 ezer dinárért is, de ezek többnyire elavult modellek, amelyekkel szinte már az első bekapcsolástól kezdve sok a nyűg, és egészen biztosan rosszabbul teljesítenek, mint drágább társaik. Ennek duplájáért olyan gépeket kaphatunk, amelyek megépítésekor már sokkal nagyobb volt a gyártók mozgástere, odafigyelhetnek a sebességre, a megépítés minőségére, és még egy-két extra is beleférhet. Persze kompromisszumokkal most is fogunk találkozni, de a tavalyi mezőnyt látva boldogan kijelenthetjük, hogy néhány korábbi gyermekbetegség már eltünedezőben van. Az itt említettek egy kivétellel nagyon hasonlítanak egymásra mind kialakítás, mind teljesítmény tekintetében, ami jól illusztrálja, hogy egyik gyártó sem tudott túl nagyot álmodni; a konfigurációkból pedig leszűrhető, mely szolgáltatásokat keresik a felhasználók.
A legkevesebb pénz a borításra jut: dominál a gyenge műanyag, legyen szó akár a fedlapról, a csuklótámaszról vagy a gép aljáról. Szerencsére néhány kivétel is akad, ezeken már némi alumíniummal is összefuthatunk (például HP csuklótámasz), de ettől a gép még nem lesz masszívabb. Merthogy a műanyag, 2-2,5 kg-os házak nem olyan strapabírók, mint egy drága üzleti notebook vagy egy prémium, alumíniumházas laptop. A legkisebb szórást a fő komponensek között tapasztalhatunk. A processzor típusa és a memória mennyisége szinte minden esetben megegyezik, és ez a teljesítményre is rányomja a bélyegét. A legnépszerűbb az Intel Core i36006U és a 4 GB RAM páros, de ha Core i3-7100U-val vagy AMD A109600P-vel futunk össze, akkor is felkészülhetünk nagyjából ugyanarra a számítási teljesítményre. A háttértár és a grafikus chip már eltérő az egyes gépekben, és ezzel jól el is lehet adni egy-egy notebookot. A GeForce 940MX láttán sokaknak az ugrik be, hogy gamergépről van szó, pedig ez a GPU mérföldekre van ettől, az viszont tény, hogy az integráltnál klasszisokkal jobb. A 920MX-ről és a Radeon R8-ról ez már nem mondható el, mindkettő harmatgyenge chip. Örvendetes hír, hogy ebben a kategóriában is terjed az SSD, így 128 és 256 GB-os modellel is találkozhatunk. Ezek hatalmasat dobnak a felhasználói élményen, így aki mégsem kapott ilyet notebookjában, mindenképpen váltson rá záros határidőn belül. Egyetlen modell (Acer) esetében már az ideális SSD-HDD kettőst is megkapjuk 60 ezer dinár alatt.
A 15 colos notebookok a népszerűek, ami jól látszik a mezőnyön is, ez a méret azonban nem a legjobb a mobilitás szempontjából. Sokan azt várják, hogy a nagy házban legalább óriási akkumulátor lapul, de ez sem igaz, a legtöbb esetben az üzemidő csupán átlagos; hiába minimalista a konfiguráció, és kevés a szolgáltatás, a kijelző és az egyéb komponensek nem éppen takarékosak. Aki idén vásárol notebookot ebben az árszegmensben, örömmel fogja látni, hogy megjelentek a full HD-s, 15,6 colos gépek, sőt már egy-egy darabban a TN-panel rossz minőségétől sem kell tartanunk (HP). Leváltották a gyártók az elavult WLAN-vezérlőket is, általánossá vált a Wi-Fi ac, és egyre több gépben tűnt fel a MU-MIMO támogatás. Nem kapunk azonban továbbra sem 8 GB RAM-ot, ujjlenyomat-olvasót, Thunderbolt 3-as USB Type-C-t és minőségi, háttérvilágítással ellátott billentyűzetet. Ezek mind olyan extrák, amelyek a 80 ezer dinár feletti gépekben érhetők el. Az elmúlt évekhez hasonlóan a Windows licenc sem jár egyik, említett géphez sem.
Acer Aspire E 15
Bámulatos mérnöki és pénzügyi csoda, hogy mennyi mindent sikerült az Acernek belesűrítenie 60 ezer dinárba. Az Aspire E 15-ön akár még néhány játék is vígan elfut. Alapnak az Intel Core i3-6006U processzort választotta az Acer, amihez 4 GB RAM-ot kapunk alapkiépítésként, de ez a takarékoskodás lehetővé tette, hogy a gépbe dedikált GeForce GPU és SSD is kerülhessen. A processzor mellett így egy GeForce 940 MX grafikus chipre vált a gép, amikor játékokat futtatunk. Ezt persze még nagy ferdítés lenne gamernek nevezni, de azért 720p-ben már jó néhány játék elfut élvezhető sebességgel, alacsony/közepes grafikai beállítások mellett. A spórolásnak köszönhetően egy 128 GB-os SSD-ről működhet az operációs rendszer, sőt egy extra 500 GB-os merevlemez is került a gépbe, hogy tárhelyből se szenvedjünk hiányt. A gép háza szimpla műanyag, textúrázott fedlappal és alumíniumborítású csuklótámasszal. A kijelző ugyan TN-paneles, de matt felületű, és full HD felbontású. A hosszas gépelés némi tanulás után nem lesz megterhelő, a gombok kellő távolságra vannak, csupán a kurzorvezérlők kerültek túl közel egymáshoz. A hálózati elemek között gigabites LAN mellett Wi-Fi acvezérlőt találunk, amely ráadásul már MU-MIMO-ra is képes. Egy USB TypeC-csatlakozóval is találkozhatunk a gép oldalán, ráadásul ez extraként került ide, nem egy normál USB-portot vált. Persze Thunderbolt 3-vezérlőt nem kapunk, helyette USB 3.0 sebességre számíthatunk. Az akkumulátor átlagos üzemidőre képes, és nem cserélhető, viszont az alsó borításon külön szerelőablakot helyeztek el, így a tárolókhoz és a RAM-hoz könnyedén hozzáférhetünk.
ASUS Vivobook X541SA
Külsőre nem különbözik vetélytársaitól a szuper olcsó gép: a műanyag borítás fémhatású textúrát kapott, de ez senkit ne tévesszen meg. A fedlapot felnyitva egy 15 colos, fényes, HD felbontású, TN-paneles kijelző fogad, amelynek nem túl jó a képminősége. A billentyűzet szokatlanul magas, a manapság divatos, ultralapos kivitel helyett a gombok útja már-már olyan hosszú, mint a mechanikus kapcsolóké. Habár először megijedtünk ettől, használat közben kényelmesnek bizonyult a klaviatúra, és középen sem hajlik be nyomásra. Az X541SA extra alacsony ára a harmatgyenge belsőnek és a kompromiszszumoknak köszönhető. A Celeron N3060 kétmagos, alacsonyan órajelezett, és nagyon gyenge: nagyjából három-négyszer lassabb, mint a Core i3, valós használat közben pedig 60-70 százalékkal szerényebb a gép összteljesítménye. A CPU-hoz 4 GB RAM és egy 1 TB-os merevlemez kapcsolódik, amely átlagos ebben a mezőnyben. A notebook oldalain található csatlakozók között van USB 3.0 és USB Type-C is, illetve HDMI, LAN és SD-kártya-olvasó. Külön pontot érdemel az X541SA a miniatűr tápegységért, amely igazán mobilis – kár, hogy a nem túl masszív, 2 kg-os gépről ez már kevésbé mondható el. Egyrészt nagyméretű, másrészt üzemideje átlagos. A hálózati rész sem éppen fejlett, csak 10/100-as LAN-t és Wi-Fi n-t kapunk. A spórolás oltárán még a gyors rendszerindulást és az optikai meghajtót is fel kellett áldozni. Előtelepítve Endless OS Linuxot kapunk, amely kellemes hozzáadott extra, érdemes kipróbálni. Interneten böngészés és irodai munka közben a gép sebessége nem volt zavaró, elegendő portot kínál, és a versenytársak nem kétszer jobbak az X541SA-nál. Ugyanakkor, ha bármit ki kell számolni, a CPU bedobja a törölközőt, és ezt később sem fejleszthetjük, ami idővel fájhat, ahogy az elavult vezérlők, a lassú HDD és a nem túl erős műanyag ház is.
DELL Inspiron 3567
Betűről betűre a klasszikus, bevált receptet követi évek óta a Dell Inspiron 3000-es szériája, ami alól e modell sem kivétel. A fekete színű, unalomig ismert külső nem éppen figyelemfelkeltő, és prémiumnak sem mondanánk, ráadásul a gép nagyméretű, és minden porcikájában műanyag. A fedlapot felnyitva sem dobban meg a szívünk, lehengerlő látványra ne számítsunk, csak a jól megszokott, bevált dolgokat kapjuk meg: a fekete, közepesen vastag keret egy 15,6 colos, fényes, HD felbontású, TN-paneles kijelzőt fog közre, amely már a 60 ezer dináros mezőnyhöz sem méltó, de legalább fényereje egészen jó. A tasztatúra teljesen átlagos, nincs háttérvilágítás, ahogy az extra gombokat is hiába keresnénk, viszont az elrendezés kényelmes, és a kurzorvezérlőket sem nyomorították össze. A touchpad kellően érzékeny, és nagyon pontos, viszont ujjlenyomat-olvasó nem jár hozzá – az Inspiron 3567-re semmiféle extra nem került. Ez igaz a portokra is: a szokásos mennyiségű USB-t építették a modellre, továbbá SD-kártya-olvasót, HDMI-t, audiót és RJ45 hálózati csatlakozót, mely utóbbi csak 10/100-as üzemmódra képes. A gépet egy Core i3-6006U proceszszor hajtja 4 GB RAM és 1 TB-os HDD társaságában. Ez a hármas bizony abszolút az alsó kategória szintjét jelöli a Core i-vel szerelt notebookok között, ráadásul a merevlemez miatt a felhasználói élmény sem a legjobb. Dedikált GPU-t nem kapunk, viszont egy optikai meghajtót és Wi-Fi ac vezérlőt igen, illetve a Dell mérnökei egy Ubuntu Linuxot is feltelepítettek rá szép gesztusként. Unalmas külseje és sereghajtó teljesítménye ellenére azért van szerethető része is az Inspiron 3567-nek. Például kiváló üzemideje, amely átlagos irodai munka mellett akár 8 órára is elegendő, de az sem gond, ha leterheljük, mert a hűtés még ilyenkor is nagyon csendes marad.
HP 15 (AW010NH)
Jó néhány meglepetést tartogat leendő tulajdonosai számára a HP 15. A platform az AMD-től érkezett: egy A10-9600P központi egység, amely tízmagosnak hirdeti magát, de ez a valóságban négy processzormagot és hat grafikai modult jelent. A nagy számoktól azonban senki se szédüljön meg: bebizonyosodott, hogy semmivel sem erősebb, mint egy Intel Core i3-6006U, sőt bizonyos szempontból még gyengébb is. Ennek ellenére általános felhasználáshoz kellően gyors ez a gép, netezés, munka és tanulás közben nem akad meg többször, mint egy hasonló inteles PC. Dedikált GPU is került a HP 15-be, méghozzá egy Radeon R8 M445DX, ami nagyon biztatóan hangzik, pláne hogy 1856 shaderrel támogatja meg az integrált Radeont. A mérések ugyanakkor igazolták, hogy ez nem gamerösszeállítás: a GeForce 920MX-nél és az integrált Intel GPU-nál jobb, a GeForce 940MX-nek azonban a nyomába sem ér. A műanyag, sarkainál szépen lekerekített készülékház teljesen letisztult, a HP-logót leszámítva semmilyen díszítést nem találunk rajta, amíg ki nem nyitjuk. A csuklótámasz ugyanis alumíniumborítású, és vonalakat rajzoltak rá dizájn gyanánt, ami nem sikerült roszszul. A 15,6 colos kijelző fényes felületű, de már full HD felbontású, és a TN paneles nyűgöket is elfelejthetjük, mert ez bizony egy VA-panel – ezért egy-két éve még sokkal többet kellett fizetnünk. A képminőség alapvetően nem rossz, a színek szépek, de a fényerő alacsony. Szintén ne várjunk csodát a B&O által megtámogatott hangzástól, a gép dobozhangja nem túl erőteljes. Vélhetően az AMD platform alacsony árának köszönhetően belefért a büdzsébe egy 256 GB-os SSD is, amely gyors, és rengeteget javít a felhasználói élményen. Jól teljesít a lapos és a kurzorvezérlőnél zsúfolt, de háttérvilágítással bíró billentyűzet, a pontos touchpad és az Intel Wi-Fi ac-vezérlő is.
Lenovo Ideapad 320
Minden porcikájában a klasszikus receptet követte a Lenovo az Ideapad 320 tervezésekor – már ami a belső felépítést illeti. Ezúttal is egy Intel Core i36006U-val hajtott notebookról van szó, amelybe 4 GB RAM és 1 TB-os HDD került – sajnos utóbbi a szokásos lassú, 5400 rpm-es kivitelben készült. A külső azonban merőben eltér a versenytársaknál látott, megszokott és kicsit unalmas dizájntól. A gép lila színével már eleve kitűnik a sorból, emellett vékonysága is megkapó a többi, 25-28 mm-es notebook mellett. Az Ideapad 320 természetesen más színekben is elérhető, illetve a vékonyság mellett a súly és a többi befoglaló méret már általános. A masszívság nem rossz, de a műanyag háztól ne várjunk csodákat; ez nem egy ThinkPad. A gép matt, de kissé ujjlenyomatvonzó fedlapját felnyitva továbbra is lila szín fogad, beleértve a lapos billentyűzetet is. A kijelző sajnos a régmúltat idézi: csupán HD felbontású, és TN-paneles, igaz, legalább matt bevonatot kapott. A billentyűzet gombjai több helyen is osztottak, illetve zsúfoltak, cserébe a numerikus rész felett dedikált multimédiavezérlő gombokat találunk. A hálózati elemek közül nem maradt ki a gigabites LAN és az Intel Wi-Fi ac-vezérlő sem, ám dedikált GPU-t, illetve egyéb hardveres extrát ne keressünk. Hajszálpontosan a várt eredményeket hozza az Ideapad 320: a Core i3 processzor, a 4 GB RAM és az 1 TB HDD erre képes, nem többre. A gép jól néz ki, de használat közben azonnal kiderül, hogy csak egy átlagos, belépőszintű notebook. Az árazáskor ügyesen egyensúlyozott a Lenovo, így 60 ezer dinárért már előtelepített Windows 10 Home operációs rendszernek is örülhetünk, enélkül pedig vagy egy leheletnyivel erősebb a hardver (például GeForce 920MX és full HD kijelző), vagy a vételár mérséklődik nagyjából 8 ezer dinárral.
Összegzés
Az elmúlt évben nem tétlenkedtek a gyártók, és jó irányba fejlesztették számítógépeiket. Nem egyszerű dolog 60 ezer dinárból gazdálkodni, ezért bármelyik laptopot is válasszuk, fel kell készülnünk kompromisszumokra. Ne várjunk csodát például az alapanyagoktól, de azért nem is kell silány műanyagtól tartanunk. Erre jó példa a HP, amelyen már némi alumínium is feltűnik, de a Lenovo és az Acer is kitett magáért. A HP gépe különcnek minősül, miután AMD-alapokra építkezik. Ha tisztán a hardver teljesítményét nézzük, kiábrándító eredményt kapunk: a CPU és a GPU nem túl erősek, tesztekben alulmaradtak a Core i3-6006U+GeForce 940MX kombinációval szemben, de általános célra azért bőven elegendő a teljesítményük. Ennél nagyobb gond a sereghajtó üzemidő. Van azonban jó oldala is a gépnek: a VA-paneles full HD kijelző, a gyors és nagy SSD, a háttérvilágítással ellátott billentyűzet és a Wi-Fi ac-vezérlő mind jelentősen megdobják a felhasználói élményt. Az Acer is full-HD kijelzővel csábít, ez azonban csak TN-paneles. Cserébe a hardver a mezőny legerősebbje, amit szépen kiegészít a MUMIMO-s Wi-Fi ac-vezérlő és a drága gépeket idéző SSD–HDD kombináció. Ehhez jó összeszerelés és nem hivalkodó külső társul. A Dell gépe igazi igásló: a hardver nem okoz meglepetést, csak az átlagot kapjuk egy elavult, ráadásul fényes bevonatú kijelzővel és 10/100-as LAN-nal. A modell fő vonzereje a rendkívül hosszú üzemidő, illetve az, hogy 10 ezer dinárral olcsóbb, mint a felső árhatár. Ennél már csak az Asus VivoBook X541 olcsóbb. Végtelenül gyenge Celeron SoC-vel, elavult kijelzővel, Wi-Fi n-vezérlővel találkozunk ebben a gépben, amellyel viszont dolgozni és tanulni ugyanúgy lehet, a billentyűzet és a hangzás meglepően jó, az ár pedig közel a fele a többi versenyzőjének. A Lenovo gépét is meg kell említenünk, amely tényleg jól néz ki, elegánsan vékony is, de hardverben csak a Dell szintjét tudja hozni, üzemideje sem kiemelkedő, billentyűzete pedig túlzsúfolt.
Általános szerbiai hozzáállás számítógép vásárlásakor, hogy operációs rendszert nem számolnak bele a végösszegbe. Ez pedig tetemes summa, különösen egy ilyen, belépőszintű notebook esetében, ahol az extra 10-12 ezer dináros felár érzékenyen érinti a vásárlókat. A gyártók éppen ezért kénytelenek jelentősen gyengíteni a hardver-összeállításon, vagy alternatív módszerekhez folyamodnak. Egy gyárilag telepített Windowsért cserébe ebben a 60 ezer dinár alatti árkategóriában általában fájó kompromisszumokra kényszerülünk: le kell mondanunk a full HD-kijelzőről, SSD-ről, dedikált GPU-ról is. A bevált trükk a FreeDOS telepítése, de ekkor tényleg csak egy parancssort kapunk. Néhány gyártó már eszmélt, és nekiállt grafikus kezelőfelületű Linuxokat telepíteni új gépeire. A Dell például az Ubuntut adja Windows nélküli gépein előtelepítve, az Asus pedig újabban az Endless OS-t támogatja. Ez utóbbi érdekes kezdeményezés, képes a Windows 10-zel dupla bootban is üzemelni, így nem kényszerülünk választásra. Az Endless OS egyébként ingyenes, kezelőfelülete megtévesztésig hasonlít a Chrome OS-ére, és sok hasznos kiegészítővel érkezik, beleértve a böngészőt, a multimédiakodekeket, a rajzolót, az irodai programcsomagot és természetesen az ellenőrzött hardvertámogatást. A barátságos Linuxoknak nem gond a magyar nyelv rendszerszinten, illetve a készítők igyekeznek a Microsoft Windowsra megtévesztésig hasonlító kezelőfelületet alkotni. Ebbe beletartozik a Start menü, a tálca, az ablakok és a rajtuk megtalálható három vezérlőgomb. A frissítések és a programok beszerzése is igazán kényelmes – még jobb is, mint Windows alatt, illetve még Win32-es programjaink futtatására is léteznek trükkök. (A Gamestar nyomán.)
