Hatvanhét éves az újvidéki Magyar Nyelv és Irodalom Tanszék

Fennállásának 67. évfordulóját ünnepelte a Bölcsészettudományi Kar Magyar Nyelv és Irodalom Tanszéke. A hagyományos tanszéknapi rendezvénynek a Kar moziterme és a szemináriumi könyvtár adott otthont. Az ünnepi műsor nemcsak az intézmény gazdag múltját idézte fel, hanem a jelen sikeres hallgatóit is előtérbe helyezte, míg a művelődéstörténeti előadás és az azt követő szoboravatás méltó szellemi keretet adott a jeles évfordulónak.

Az egybegyűlteket Novák Anikó tanszékvezető köszöntötte. Megnyitó beszédében felidézte a Tanszék 1959-es alapításának körülményeit és Sinkó Ervin egykori székfoglalóját, párhuzamot vonva a múlt kihívásai és a jelen rugalmasságot követelő időszaka között.

A tanszékvezető külön kiemelte Gion Nándor emlékét, aki 1959-ben iratkozott be az akkor induló Magyar Tanszékre, ahol – saját bevallása szerint – megtanították arra, mi az igazi irodalom.
Novák Anikó hangsúlyozta, hogy az egyetem legnagyobb értékét mindig is a hallgatók jelentik:

– A mi dolgunk az, hogy felvértezzük őket mindazzal a tudással, kritikai szemlélettel és önálló gondolkodásra való képességgel, amelyre szükségük lesz ahhoz, hogy saját életüket és a körülöttük lévő világot alakítani tudják.

A megnyitót követően a kiemelkedő tanulmányi eredményeket elért diákok vehettek át elismerést Kocsis Lenke tanszékvezető-helyettes közreműködésével. 

Oklevélben részesült: Iván Diana, Kokrehel Ágnes, Szögi Fanni, Agatić Anita, Kószó Alisza, Polyák Réka, Erős Henrietta, Guba Loretta, Györfi Horváth Gizella, Rekecki Vivien, Tóth Nikoletta, Vojnić Bojana, Butás Flórián, Fekete Léna, Juhász Judit és Vadnai Erika.

Az elismerések átadása után Saly Noémi művelődéstörténész tartott lebilincselő előadást Kis magyar kávéháztörténet irodalmi kitekintéssel címmel. Az előadó rávilágított arra, hogy a kávéházak igazi lényege a történelem során sosem pusztán a vendéglátás volt, hanem az információcsere: a kávéház egyfajta „felnőtt napközi otthon és információs bázis”.

Saly Noémi rámutatott, hogy az európai polgári demokratikus forradalmak – 1848-tól egészen a 20. század elejéig – szinte kivétel nélkül kávéházakból indultak ki, míg a diktatúrák elnyomták és bezárták azokat. Az irodalmi kávéházak kapcsán eloszlatott egy gyakori tévhitet is: a kávéházaknak csupán elenyésző része volt kifejezetten irodalmi profilú. Mivel az írók szegények voltak és keveset fogyasztottak, a kávésok számára jelenlétük szellemi vonzerőt jelentett, ami bevonzotta a fizetőképes polgári közönséget. Az előadás során felelevenedtek a Pilvax, a Fiume, a Múzeum, a New York, a Centrál és a Hadik kávéházak történetei is.

A rendezvény záróakkordjaként a szemináriumi könyvtárban felavatták Túri Török Tibor szobrászművész Gion Nándort ábrázoló féldomborművét. 

Bár az alkotó személyesen nem tudott jelen lenni, Novák Anikó köszönetet mondott a művésznek, valamint Horváth Futó Hargitának és Németh Dezsőnek, a Gion-kultusz elhivatott ápolóinak. A dombormű mostantól nemcsak emlékeztet a jeles íróra, hanem inspirációként is szolgál a jövő hallgatói nemzedékei számára.