Több mint diákszállás

Holnap ünnepli fennállásának tizedik évfordulóját az újvidéki Európa Kollégium. Az egy évtized során az intézmény több lett a diákszállásnál: szellemi műhellyé, közösségi térré és otthonná vált a vajdasági magyar egyetemi hallgatók számára. A jubileum alkalmából Snejder-Sára Ildikó igazgatóval beszélgettünk az indulásról, a kihívásokról, az elért eredményekről és a jövőbe vetett hitről.

Snejder-Sára Ildikót 2015-ben az akkor alapított Európa Kollégium Egyetemista Központ élére nevezték ki, és azóta is ő látja el az igazgatói teendőket. A kezdeti időszakban legfontosabb feladata az intézmény elindítása, működésének megszervezése és stratégiai alapjainak lefektetése volt. Az azóta is eredményesen működő kollégium mára a vajdasági magyar közösség egyik meghatározó intézményévé vált.

Tíz éve a vajdasági magyar közösség milyen szándéka hozta létre a kollégiumot?

– Egy évtizeddel ezelőtt a vajdasági magyar közösség felismerte, hogy a fiatal értelmiség megtartása kulcskérdés Vajdaságban a jövőnk fenntartásának szempontjából. Egy olyan intézményre volt szükség, amely szellemi és fizikai központ, otthon, ahol az újvidéki egyetemisták tanulhatnak, és amely nemcsak lakhatást jelent a számukra, hanem közösséget, kulturális közeget és értékalapú nevelést is – mondta az igazgató asszony.

Természetesen nagyon sokan kapcsolódtak ennek az ötletnek a megvalósításához, de – mint kiemelte – az anyaország támogatása nélkül – amely azóta is töretlenül a kollégium mögött áll – nem valósulhatott volna meg ez az intézmény.

Milyen kihívásokkal kellett megküzdeniük a kollégium elindításakor és később, az évek során?

– Az Európa Alapítvány volt az a civil szervezet, amely felépíttette az épületet, a mi dolgunk pedig az volt, hogy az épület falai közé életet varázsoljunk, szakkollégiumi rendszerrel, amiről akkoriban nem sok fogalmunk volt. Ezt a rendszert kellett nekünk először megismerni, s amikor meghoztuk az intézmény alapszabály-rendszerét, beépíteni azt az intézmény rendszerébe és a kollégiumi mindennapokba – mondta az igazgatónő.

Bár nem a kezdetekhez kötődik, de a pandémiás időszakot is kihívásként emelte ki. Ekkor pár hónapra teljesen kiürült a kollégium, később pedig, amikor a hallgatók lassan visszaköltöztek, a szakkollégiumi rendszer online térbe helyezése jelentette a kihívást. Hozzátette, úgy gondolja, mindezzel sikeresen megbirkózott a csapat.

Kiemelte azt is, mély fájdalmat okozott számukra a kollégium szempontjából meghatározó személyiségek elvesztése is.

– Pásztor István elnök úr, Potápi Árpád államtitkár úr, és Danyi Zsuzsanna vezető nevelőtanárunk elvesztése nehéz időszak volt számunkra, és sajnos kollégistáink körében is volt, akitől végső búcsút kellett vennünk. Ezek olyan emberi dolgok és érzések, amelyek megviselik az embert, de közben tudjuk, hogy szívünkbe kell zárnunk őket és folytatni a munkát, akár értük is.

A tíz év tükrében hogyan látja, sikerült-e beteljesíteni azt a küldetést, amit az alapítók megfogalmaztak?

– Volt egy elvárás a kollégiumtól, de én úgy hiszem, hogy ezeket mi túl is szárnyaltuk. A kollégium mára már nemcsak lakóhely, hanem egy valódi szellemi műhely is, ahol a hallgatók – amellett, hogy diplomát szereznek – értékekre, kapcsolatrendszerre és egy olyan identitásrendszerre tehetnek szert, amely erősíti bennük a kötődést a közösségünkhöz.

Érezhető-e, hogy a kollégiumban nevelkedett fiatalok később aktívan bekapcsolódnak a vajdasági magyar közéletbe, szakmai életbe?

– A kollégiumból kikerülő generációk aktívan jelen vannak a vajdasági magyar közéletben is, kultúrában, szakmai életben is, ami azt jelzi, hogy a küldetés, ami anno megfogalmazódott, gyümölcsöt hozott. Az intézmény nemcsak otthon, hanem valódi közösség, amelyet a vajdasági magyarság az anyaország támogatásával közösen hozott létre, és amelynek a jövője is közös felelősségünk. Szeretném megköszönni mindenkinek, aki az elmúlt 10 évben hitt bennünk.

Mit ad a kollégium az újvidéki és a vajdasági magyarságnak – hogyan sugároz ki a szellemisége ennek a leendő értelmiségiekkel foglalkozó intézménynek az egész vajdasági magyarságra?

– Határozottan kihat a vajdasági magyar közéletre, és egyáltalán a vajdasági közösségre, hiszen ez az intézmény olyan bázisa lett a vajdasági magyar szakember-utánpótlásnak, amelynek a hatása messze túlmutat a kollégium falain. Ma már vannak kollégistáink, akik végzett pedagógusok, újságírók, közösségszervezők, orvosok, mérnökök, saját vállalkozásokat vezetnek, vagy éppen a kutatói pályájukat egyengetik. Nagyon örülünk annak, hogy ezen az úton, ami idáig vezette a kollégistákat, szerepet vállalhatott a kollégium is. Általuk a kollégium szellemisége teljes mértékben kisugárzik az intézmény falain túl – mondta az igazgatónő.

Hozzátette, a legnagyobb öröm számára, amikor régi kollégisták jönnek látogatóba, diplomásként, családosként, és arról mesélnek, hogy mennyit jelentett nekik az Európa Kollégium – számukra ez a legnagyobb visszaigazolás.

Van-e statisztikai adatuk, hány vajdasági magyar egyetemista fordult meg a kollégiumban a tíz év alatt?

– Évente 380 diákot szállásolunk el, és ezt végig a tíz év alatt tudtuk tartani. Mintegy 1400–1500 egyetemi hallgatóról lehet szó.

Mit üzen azoknak a szülőknek, akiknek gyereke érettségi előtt áll, és Újvidéken tanulna tovább?

– Ha az újvidéki egyetemi karok valamelyike mellett döntenek, akkor a szülőknek azt üzenem: bízzanak benne, hogy az Európa Kollégiumban a gyermekük jó helyre kerül, hiszen ez tényleg egy olyan közösség, ahol segítjük a fiatalokat mindenben. Itt az egyetemi tanulmányok mellett barátságok szövődnek, szakmai utak rajzolódnak ki, és olyan biztos alapok épülnek, amelyekre a későbbi életben is támaszkodni lehet. Ha pedig ehhez hozzátesszük még a Magyar Nemzeti Tanács ösztöndíjait és a kollégium jelképes bentlakási összegét, akkor ez mind csak hab a tortán.

Ha egy szóval kellene jellemezni az Európa Kollégiumot, mi lenne az és miért?

– Az otthon szó jutott először eszembe. Ez a kollégium szerintem mindent biztosít, amit egy otthon nyújt: biztonságot, közösséget, fejlődést, megbecsülést, szeretetet. Itt az egyetemi hallgató önmaga lehet, és arra is ösztönzést kap, hogy önmagának a legjobb verziója lehessen – szögezte le Snejder-Sára Ildikó.

Mint az igazgatónővel való beszélgetésünk során kikristályosodott: az Európa Kollégium tíz éve alatt nem csupán egy épület falai között zajlott az élet. Egy közösség épült ki, amely ma már a vajdasági magyarság egyik legfontosabb értékteremtő tere. Ahol a fiatalok nemcsak lakhatást, hanem otthont, nemcsak tudást, hanem értékrendet, nemcsak barátokat, hanem életre szóló kapcsolatokat találnak. Egy hely, ahol önmaguk lehetnek, de közben egy nagyobb közösség részévé is válnak.

A jubileum nemcsak visszatekintés, hanem megerősítés is: az az út, amely tíz éve elindult, ma is járható – és nagy szükség van rá a jövőben is.

Az otthon szó jutott először eszembe. Ez a kollégium szerintem mindent biztosít, amit egy otthon nyújt: biztonságot, közösséget, fejlődést, megbecsülést, szeretetet. Itt az egyetemi hallgató önmaga lehet, és arra is ösztönzést kap, hogy önmagának a legjobb verziója lehessen.