Egy, a Hét Nap hetilapban két hónappal ezelőtt megjelent írás kapcsán panasszal fordult az Emberi Jogi Jogászok Bizottsága (YUKOM) az esélyegyenlőségi biztoshoz. A YUKOM kisebbségi jogokkal foglalkozó regionális központja a panaszban a diszkriminációs törvény és a médiatörvény rendelkezéseire, valamint az újságírók etikai kódexére hivatkozott. A jogászok értékelése szerint a hetilapban megjelent írás egyes elemeit gyűlöletbeszédnek lehet tekinteni. Az írás nem teljesíti az objektív tájékoztatás feltételeit, valamint romák elleni diszkriminációt, gyűlöletet és erőszakot gerjeszt, fogalmaznak a panaszban.
EGY ÚJSÁGCIKK KÖVETKEZMÉNYE
A panaszban a YUKOM idéz a Rencsényi Elvira tollából megjelent, Tojásdobáló romaőrület című írásból. Ebben az újságírónő arról számol be, hogy Szabadkán fiatalok tojással dobáltak meg egy idős asszonyt a sugárúton. Az incidenst maguk az elkövetők filmezték mobiltelefonjukkal, a felvételt pedig később feltöltötték a közösségi oldalakra. Így derült ki, hogy az elkövetők romák, olvasható a cikkben. Az írás folytatásában az újságírónő egy másik olyan, ugyanaznap elkövetett támadást is megemlít, amelynek elkövetői értesülése szerint romák voltak.
Az újságírónő ezután megállapítja: „Véletlen vajon, hogy alig néhány óra leforgása alatt két ilyen eset is megtörténik ebben a városban? Aligha. Mint ahogyan az sem, hogy mindkét esetben (és mennyi lehet még, melyről nincsen tudomásunk?!) romák voltak az elkövetők. Azok a – nagy valószínűséggel Koszovóról ide menekült – sötét bőrűek, akik szociális segélyből élnek, vagyis mi, dolgozók és nyugdíjasok gondoskodunk a betevőjükről.”
A YUKOM az ügy felülvizsgálatát kéri az esélyegyenlőségi biztostól, illetve a megfelelő lépések megtételét abban az esetben, ha a biztos is alátámasztja a gyűlöletbeszéd tényét.
Az esélyegyenlőségi biztos tizenöt napos határidővel kérte Tomek Viktor főszerkesztőt, hogy foglaljon állást az ügy kapcsán. A biztos az írásos állásfoglalás kézhezvételét és elemzését követően dönt az ügy folytatásáról.
Az eset kapcsán lapunk szerette volna megszólaltatni Tomek Viktort, ő azonban azt mondta, egyelőre, az ügynek ebben a fázisában, nem kíván nyilatkozni. Az írást, illetve az akörül kialakult helyzetet a Hét Nap Taggyűlési Jogokat Gyakorló Testülete is megvitatta, a lapban pedig elnézéskérés jelent meg, jegyezte meg Tomek.
Muškinja Heinrich Anikó tartományi ombudsmant szintén felkerestük kérdéseinkkel, a jogvédő azonban szinte ugyanazt válaszolta, mint a főszerkesztő: ebben a pillanatban érdemben nem sokat tudna hozzáfűzni az esethez, ajánlatos megvárni az esélyegyenlőségi biztos hivatalában indított eljárás végkicsengését.
AZ EMBERI LÉNY MINT ÉRTÉK
Varga Tibor lelkipásztor, a Kelet-Európa Misszió munkatársa évek hosszú sora óta segít. Ott, ahol éppen szükség van rá. Az úgynevezett Cigánymisszióban is részt vesz, így jól ismeri a romákat, sok időt tölt körükben. Válaszolva kérdésünkre, hogy mennyire ismerik a romák a velük kapcsolatos, olykor sajtótermékekben is hangsúlyozott előítéleteket, és ha igen, akkor sértik-e ezek őket, megjegyezte: nem mindent tudnak arról, ami a világban történik, kicsit a saját világukban élnek.
– Ennek több oka van. Az egyik a hosszú tradíció, amelybe beleszülettek, és amelyben felnőttek. Mondhatjuk azt, hogy a társadalom kivetettjei. Ebből kifolyólag kisebbségi érzésekkel élnek együtt, ez szinte traumaként nehezedik rájuk. A romák küzdenek ez ellen, de nehéz küzdelem ez, hiszen szinte a vérükbe ivódott, hogy őket nem szeretik, vagy nem kezelik őket olyan értékes emberként, mint a többieket. Egyesek megpróbálnak kitörni ebből a körből, esetleg úgy, hogy letagadják romaságukat. Olyanok is vannak, akik daccal reagálnak a sérelmekre, és megcsinálnak minden rosszat, „mert hát ők cigányok”. Nem lehet általánosítani, ők is különböző emberek. Szerintem sok függ attól, hogy hogyan közelítünk feléjük. Ha nem ismerjük a másik népet vagy nemzetet, akkor megtörténhet, hogy nem vagyunk elég figyelmesek, és esetleg megsértünk valakit. Ha szeretettel közelítünk a másik irányába, és nem ellenségesen, lenézően, azt meg is érzik. Így akár építő jellegű kapcsolatok is kialakulhatnak. Éppen ez hiányzik társadalmunkból, nemcsak a romák, hanem mondjuk a menekültek tekintetében is. Sok függ attól, hogy miként viszonyulunk a mássághoz. Ez a viszonyulás határozza meg a felek közötti kapcsolatokat – fogalmazott Varga Tibor.
A felvetéssel kapcsolatban, hogy talán nem ismerjük egymást kellőképpen, ezért olyan mély a romák és a többi nemzet közötti árok, a humanitárius aktivista kifejtette: ha egymás megismerése nem éri el a kellő mélységet, akkor nagyobb eséllyel alakulnak ki a sztereotípiák. Ugyanúgy, ahogy a magyarok között is vannak fantasztikus emberek, de elviselhetetlenek is, úgy a romák között is vannak gonoszak, bűnözésre hajlamosak, de olyanok is, akikkel nagyon szépen együtt lehet élni, emelte ki a lelkipásztor.
Válaszolva másik kérdésünkre, hogy mennyire megfelelőek a különböző inklúziós programok, mennyire vették azok kidolgozásakor figyelembe a romák valós igényeit, Varga Tibor megállapította: már magát az inklúzió szót is negatívan lehet értelmezni.
– Azért negatívan, mert megtörténhet, hogy a roma gyerekek a következő mondatokkal találkoznak: „Majd megengedjük, hogy ti is közel kerüljetek.” Ha ezek a folyamatok mögött lenézés áll, akkor nem is lehetnek sikeresek. Csakis akkor lehet eredménye ezeknek a programoknak, ha emberként bánunk a másikkal. Az emberi lény mint érték megbecsülése és tisztelete a lényeg – taglalta Varga Tibor.
