Szerbia nagy reményekkel zárta 2024-et, ugyanis arra számított, hogy 2025 elején megnyithatja az európai uniós társulási folyamat 3-as klaszterét. Kovács Elvira, a köztársasági képviselőház alelnöke, a parlament eurointegrációs bizottságának elnöke, a Vajdasági Magyar Szövetség képviselője beszélgetésünk során megjegyezte, a parlament munkáját illetően nagyon nehéz volt 2025 eleje.
– 2024-et azzal zártuk, hogy a 2025-ös állami költségvetést szinte vita nélkül hoztuk meg (az ellenzéki és hatalmi párt képviselői összefeszültek, majd a hangzavarban a házelnök levezette az ülést – szerz. megj.). Gyakorlatilag márciusig nem is lehetett normális parlamenti ülést tartani, és akkor sem, mert március elején a rendes parlamenti ülésszak tavaszi rendes ülésén – emlékezzünk vissza – a füstbombáktól az őrjöngésig minden volt.
A márciusi ülés meghatározta a köztársasági képviselőház további munkáját, azért is, mert ezt követően voltak olyan parlamenti képviselőcsoportok, melyek azóta sem vesznek részt a munkában. Ez mennyire nehezíti meg az intézmény működését?
– Nekem személy szerint, mint a VMSZ tagjának, az elsődleges feladatom azt elérni, hogy teljesen visszatérjen a normalitás a hétköznapjainkba, illetve megszokott módon működjenek az intézmények. Ezt 80-90 százalékban sikerült is elérni az év végéig. Viszont való igaz, hogy néhány ellenzéki frakció – habár egyre kevesebben – még mindig teljes mértékben bojkottálja a parlamenti munkát. Annyira nem látványos ez, mert nem túl nagy képviselői csoportokról van szó, és az ellenzék 80 százaléka visszatért a munkához. A jobboldali frakció vezérszónokai megjelennek a plenáris ülésen. Az integrációs bizottság ülésein pedig azon dolgoztunk sokáig, folyamatosan arra törekszem magam is, hogy a munka normális kerékvágásban folyjon. Az integrációs bizottság üléseire gyakorlatilag mindenki jár, leszámítva azt a két kisebb ellenzéki frakciót, melyek a párt döntése értelmében nem vesznek részt a munkában.
Tehát összegezve: az ő hiányuk annyira nem érzékelhető. Ennek ellenére úgy gondolom, hogy a képviselő feladata az, amennyiben ellenzéki és nem egyezik a hatalmi többség álláspontjával, hogy jelen legyen és elmondja a véleményét. A parlamenti vita ilyen hangulatban zajlik október óta.
Ezt azért kérdeztem, mert a 3-as klaszter megnyitása éppen a törvényhozást érintette, mégpedig az ODIHR ajánlásainak elfogadását: a médiatörvényeket, illetve a választási feltételek javítását. Egy kicsit elhúzódott ez a folyamat: a médiatörvények júniusban kerültek napirendre, majd később, az őszi időszakban az egységes választási névjegyzék, valamint az Elektronikus Médiumokat Szabályzó Testület (REM) Tanácsa tagjainak megválasztása is.
– Még 2024-ben úgy kezdődött a munka, hogy hol az egyik, hol a másik fél bojkottálta az ODIHR-ajánlásokat érintő törvénymódosításokkal foglalkozó munkacsoport munkáját. Nehéz volt közös nevezőt találni a civil szervezetekkel is és az ellenzékkel. Amikor az ellenzék végül úgy döntött, hogy kilép ebből az egész folyamatból, az nagyon lelassította és megnehezítette a munkát. De legalább eljutottunk a választói névjegyzék módosításáról szóló törvény meghozataláig több, legalább 6 változat elkészülése, illetve 9 közvita megszervezése után. Miközben folyamatosan kikértük az ODIHR véleményét, minden újabb lépésnél vártuk a reakciót. Normális esetben ez az eljárás néhány hónapot igényelne legfeljebb, tehát nem többet 2-3 hónapnál, viszont Szerbiában erre elment egy vagy több év is, mire novemberben elfogadtuk ezt a törvényt. Viszont a törvény alkalmazását is számonkéri tőlünk az EU, aminek egyik legfontosabb lépése a választói névjegyzék felülvizsgálatával foglalkozó munkacsoport megválasztása. Hogy válaszoljak a kérdésre: a jobboldaliak bojkottálják a parlamentet. A törvény szerint a három legnagyobb ellenzéki frakció tehet javaslatot, de miután a NADA frakciója nem akar ebben részt venni, hetekig vártunk arra, hogy a következő három legnagyobb ellenzéki frakció összeállítsa azt. Az évet azzal zártuk, hogy az illetékes bizottság elfogadta ennek a testületnek a megalakulását, de ez sajnos mégsem került decemberben napirendre, hanem várhatóan a januári rendkívüli ülésen döntünk róla. A REM Tanácsa tagjainak megválasztása szerintem néhány hetet, maximum egy hónapot vett volna igénybe. Azt 2024 novemberében kezdtük el, de még 2026 januárjában sem mondhatom azt, hogy végre megvan. Ez valóban megbélyegezte az egész parlamenti évet, miközben a háttérben rengeteg egyeztetés, a házelnök óriási erőfeszítése, az EU-delegáció és nagykövetségek bevonása áll, de mégse jutottunk elfogadható eredményre.
A kormányfő január végi lemondása után az új végrehajtó hatalom felállása is nehézségeket okozott a törvényhozásban.
– Igen. A tüntetések az év első felében, illetve mindenekelőtt a parlamenti ellenzék hozzáállása, nagyon megnehezítette a munkát. Aztán a kormányfő lemondott, majd a házelnök hónapokig próbálta fölmérni, mikor lehetne normális parlamenti ülést összehívni, hogy megállapíthassuk a kormányfő lemondását, majd a határidőt betartva új kormányt válasszunk. Áprilisban megalakult az új kormány, mégis, amit a VMSZ is támogat, a parlamenti képviselők javaslatára került parlamenti ülésre az eltartási alap (alimentacioni fond), illetve legalizációt megkönnyítő törvény, valamint a fiatalok lakáskölcsönére vonatkozó törvény. Tehát próbáltuk fölmérni az emberek mindennapjaiban fontos témákat, hogy ne kelljen a kormányra várni. A kormány viszont szerintem behozta a lépést, nem tértünk vissza a teljes normalitásba, de sokkal jobb volt a helyzet az év második felében, mint korábban.
Ám az ország nemcsak a törvényhozásban maradt le egy kicsit, hanem például a Nyugat-balkáni Növekedési Terv eszközeinek lehívásában is. Jelenleg a parlamenti üléseket és az eurointegrációs folyamatokat nem tudjuk különválasztani.
– A Nyugat-balkáni Növekedési Terv reformágendához van kötve, ami kapcsán több mint kilencven lépést látott elő Szerbia kormánya. Azok megvalósításával le voltunk maradva, ezért mi még mindig csak az előfinanszírozásból hívtuk le a pénzeszközöket. Az eurointegrációs miniszter bizakodó, arra számít, hogy heteken belül megérkezik a következő pénzösszeg. De való igaz, és ez abszolút összefügg a parlamenti ülésekkel, tehát az ODIHR-ajánlások megvalósításával foglalkozó munkacsoport megválasztása is a reformtervben szerepel. És amíg nem teljesítjük a követelményeket, addig jogosan állíthatja le az EU pénzeszközök lehívását.
A parlamenti munkában fontos a diplomáciai képviselet is az EU különböző intézményeiben és az Európa Tanácsban is. Az Európai Parlament delegációja járt tavaly Belgrádban, januárban pedig újabb EP-delegáció érkezik. Milyen az együttműködés jelenleg az európai intézményekkel?
– Az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésén évente négyszer veszünk részt Strasbourgban. Szerintem itt jobban sikerült a parlamenti diplomácia eszközeit erősíteni. Nagyon sok bilaterális találkozónk volt, és erősítettük a viszonyt az olaszokkal, a franciákkal és más kritikusabb országokkal is. Az Európai Parlamentet illetően nagyon nehéz a helyzet, amióta az Európai Parlament Szerbia jelentéstevője a horvát Tonino Picula. Ugyanakkor az Európai Parlament stabilizációs és társulási egyezmény végrehajtásával foglalkozó vegyes bizottsága tavalyi összeült Strasbourgban, majd Belgrádban. Velük is nehéz, de a VMSZ szempontjából fontos, hogy az egyik oldalon ott ül Vicsek Annamária, Fideszes EP-képviselő, a másik oldalon pedig vagyok én. A belgrádi látogatások alkalmával jobb volt a hangulat, mint amikor mi Strasbourgban voltunk, de konkrét eredmény nincs, nem tudtunk közös zárónyilatkozatot elfogadni. Az Európai Parlament nagyon kritikus Szerbiával szemben, több jelentés is készült, és egyre kritikusabb véleményeket fogalmaztak meg. Ez csak azt bizonyítja, az ellenzék nem érti meg, hogy bár országon belül ellentétek vannak, mindannyiunk célja, hogy Szerbia haladjon az EU felé. Ehhez meg kellene találni a közös minimumot. Remélem, hogy az Európai Parlament külügyi bizottságának a delegációja, mely január 21-én jön Belgrádba – először –, leül majd a parlamenti frakciókkal is, és nem csak az ellenzékiekkel, mert volt már erre is példa.
A nehéz év után mire számít, milyen lesz az előttünk álló év?
– Bizakodásra ad okot, hogy már januárban lesz rendkívüli parlamenti ülés, ilyen sohasem volt. Ez azt bizonyítja, a házelnök is fontosnak tartja, hogy elfogadjuk azokat a törvényeket, amelyek nem kerültek napirendre december 5-én. Annak ellenére, hogy sokan arról beszélnek, választási év lesz, én úgy gondolom, 2026 decembere előtt nem lesz választás. Ez elegendő idő arra, hogy teljesen normálisan dolgozzon a kormány is, a parlament is, és a parlamenti eljárásba került fontos törvényjavaslatokat napirendre vigyük, de nem sürgősségi eljárásban, hogy legyen idő fölkészülni. Én egy tartalmas és dolgos évre számítok, tekintettel arra, hogy tavaly nem volt túl sok parlamenti ülés, főleg az év első felében. Ami Szerbia európai útját illeti, nem szeretnék jóslatokba bocsátkozni, mert valóban tavaly túl sok pozitív kijelentés volt, aztán nagy csapás ért minket, amikor rájöttünk, hogy mégsem nyitjuk meg a 3-as klasztert. Ez nyilván politikai döntés. Szerbia sajnos a geopolitika áldozata, ugyanakkor fel kell gyorsítani a reformok tempóját. Én abban bízom, hogy rendesen ülésezünk, végre meglesz a REM Tanácsának 9 tagja. Az év első felében maximálisan ki kellene használni az Európai Unió Tanácsának ciprusi elnökségét, ahogy kihasználtuk a magyar elnökséget is.
