Jézust befogadni a szívünkbe
Msgr. Fazekas Ferenc szabadkai megyéspüspök
Krisztusban szeretett testvéreim!
E napokban fogjuk bezárni a Szentévet. Mulandó földi életünk e kicsiny darabkája önvizsgálatra késztet bennünket, hívőket: hogyan is használtuk fel a jó Istentől kapott kegyelmi esztendőt?
Sokan közülünk eljutottak Rómába vagy valamilyen közeli kegyhelyre egy-egy zarándoklat alkalmával. Mások részt vehettek különféle lelki programokon, amelyek tartalmilag ehhez a jubileumi évhez kötődtek. Voltak olyanok is, önhibájukon kívül, akik sajnos nem juthattak el mindezekre. Mégis többet imádkoztak, és több figyelmet szenteltek lelki életüknek. Végül is, valamennyiünk számára több kérdés is felvetődik: megjobbítottuk-e a jó Istennel és felebarátinkkal való kapcsolatunkat? Gondoltunk-e azokra, akik különféle segítségre szorultak? Gyakoroltuk-e velük szemben az irgalmasság valamelyik cselekedetét? Béketeremtők voltunk-e környezetünkben? Megbékéltünk-e azokkal az embertársainkkal, akikkel már évek óta nem beszélünk? Vajon a hit, a remény és a szeretet zarándokainak bizonyultunk-e? Mindenféleképpen ezek a kérdések a jövőben is fennmaradnak számunkra. Azonban reménykedünk, hogy az Úr ad majd számunkra több alkalmat is, hogy ezeket teljesítsük. Mert minden Szentév arra ösztönöz bennünket, hogy növekedjünk a szeretetből fakadó, mély keresztény életben.
Katolikus Egyházunk hagyománya szerint valamennyi rendszeres Szentév a mi Üdvözítőnk, Jézus Krisztus születésének évfordulójához kapcsolódik. A mennyei Atya a nagy szeretetében megkönyörült rajtunk. Egyszülött Fiát küldte e világba, ahol mi emberek valamilyen módon eltévelyedtünk és kiüresedtünk a különféle téves eszmékkel megterhelve – megfeledkezve arról, hogy a szeretet a legfontosabb. E titokról, erről az isteni szeretetről ír Szent Pál apostol a Tituszhoz, tanítványához szóló levelében: „Megjelent ugyanis Isten üdvözítő kegyelme minden ember számára, és arra tanít minket, hogy szakítsunk az istentelenséggel és az evilági vágyakkal, éljünk fegyelmezetten, szentül és buzgón ezen a világon.” (Tit 2,11–12). 2025 évvel ezelőtt, Jézus születésével elkezdődött a mi világunk meggyógyítása. Ez a folyamat nem erőszakosan, nem kényszerből indult el. A jó Isten alázatos Gyermekként, Fiában, Jézus Krisztusban akart megszületni erre a világra. Ezért, ha valóban megengedjük, hogy Ő bennünk is megszülessen, vagyis, ha Jézust szívünkbe fogadjuk, akkor majd a mi karácsonyunk is elnyeri értelmét. Erre irányítja figyelmünket Angelus Silesius, a 17. századbeli pap, költő és misztikus jól ismert gondolata: „Ha Krisztus százszor is születne Betlehemben, elvesznél, hogyha nem jönne el a szívedben.”
Minden hívőnek és minden jóakaratú embernek szívből kívánok kegyelemteljes, békés
karácsonyt. Fogadjuk Jézust a szívünkbe, és legyünk a hit, a remény és a szeretet emberei. A jó
Isten áldása és oltalma kísérjen mindnyájatokat az új esztendőben. Ámen.
Ő a mi igazi útitársunk
Msgr. Mirko Štefković nagybecskereki megyéspüspök
Szeretett testvéreim a Jézus Krisztusba vetett hitben!
Karácsony szent éjszakáján mi, keresztények, Urunk Jézus Krisztus születését ünnepeljük. A hit szemével a betlehemi jászolban fekvő kisdedben azt az Istent szemléljük, aki emberré lett. A megtestesülés kimondhatatlan misztériumában ismeri fel az Egyház hitének saját lényegét. Nazianzi Szent Gergely ezt a nagy igazságot egyetlen tömör mondatban fogalmazta meg: „Ami nem lett fölvéve, az nem is részesült a megváltásban.” Isten Fia magára vette teljes emberi természetünket, hogy mi is részesülhessünk az isteni élet teljességében.
Ezt a hitet vallotta meg az Anyaszentegyház 1700 évvel ezelőtt a niceai zsinaton: Jézus Krisztus, Isten egyszülött Fia, született, de nem teremtmény, az Atyaistennel egylényegű. Igen, Jézus Krisztus valóságos Isten a valóságos Istentől! Ugyanez az Isten Fia a mi üdvösségünkért leszállott a mennyből, megtestesült és emberré lett – mégpedig valóságos emberré, mindenben hozzánk hasonlóvá, a bűnt kivéve. Egy lett közülünk. Alapvető fontosságú tehát, hogy a megtestesülés valóságát egészen és maradéktalanul szem előtt tartsuk, mert különben – amint arra XIV. Leó pápa figyelmeztet – az a veszély fenyeget, hogy Jézus Krisztust csupán karizmatikus vezetőnek vagy emberfeletti lénynek tekintjük.
A konfliktusok, megosztottság, félelmek és bizalmatlanság által sebzett világban a megtestesült Istenbe vetett hit vigaszt és bizalmat ad számunkra. Isten éppen ebbe a világba érkezett el – kicsiny gyermek alakjában, védtelenül, a jászol alázatában –, és azt üzeni nekünk, hogy az üdvösség nem az erőszakból fakad, hanem az ajándékozó szeretetből, a gyógyító közelségből és a reménységből, amely nem csal meg. Ezért Jézus Krisztusban, az igaz Istenben és igaz emberben való hitvallásunk nem maradhat meg pusztán a szavak vagy a szertartások szintjén, hanem bennünk és általunk is folyamatosan meg kell testesülnie: a felebarát iránti szeretet konkrét cselekedeteiben, minden ember tiszteletében és a teremtett világ iránti felelős magatartásban. Aki valóban hisz a megtestesült Istenben, nem maradhat közömbös korunk szenvedései, igazságtalanságai, szegénysége, magánya és sebei láttán.
Kedves testvéreim! Miközben Urunk, Jézus Krisztus születését ünnepeljük, mi, akik az ő nevét hordozzuk, arra kaptunk meghívást, hogy a hit egységét megőrizve, közösséget építsünk minden ember között, és tanúságot tegyünk arról a szeretetről, amely a betlehemi jászolból indul, majd egészen a keresztig és a feltámadásig terjed. A karácsony ünneplése töltse el szívünket azzal a békével, amelyet maga Isten ajándékoz nekünk eljövetelével, növelje hitünket, erősítse reményünket, és tegye tökéletessé szeretetünket. Jézus Krisztus, aki egy lett közülünk, őrizze meg áldásával családjainkat, betegeinket, fiataljainkat és időseinket, mindazokat, akik szenvednek, vagy életük értelmét keresik. Ő a mi igazi útitársunk: ember, akinek nem idegenek az emberi örömök és fájdalmak, ugyanakkor Isten is, aki elhozza számunkra az üdvösséget. Ahogyan eljövetelével magára vette mindazt, ami a miénk, hogy megváltson bennünket, úgy mi is vegyük át tőle azt, ami az övé – a megváltás ajándékát, amelyet ingyenesen felkínál nekünk.
Ezen gondolatokkal kívánok minden kereszténynek áldott karácsonyt, és minden jóakaratú embernek békés, boldog új esztendőt.
Élő valóság
Harangozó László református püspök
„Mert egy gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk. Az uralom az ő vállán lesz, és így fogják nevezni: Csodálatos Tanácsos, Erős Isten, Örökkévaló Atya, Békesség Fejedelme!” Ézs. 9,5
A karácsony különleges és egyben csodálatos időszak: egyszerre hordozhatja magában a várakozást, a beteljesült ígéret örömét és a lélek csendes megnyugvását. Amikor a természet a tél folyamán egyre nagyobb sötétségbe burkolózik, addig a városok és falvak fényei annál ragyogóbban hirdetik: közeledik az ünnep. Van, akinek ezek csak a hangulatkeltésre szolgálnak, de nekünk, akik hitben járunk, a karácsony fényei nem csupán díszek vagy hagyományos elemek, hanem mintha minden apró lámpás és fényfüzér arra emlékeztetne bennünket, hogy a világ sötétségébe valóban eljött a Világosság. A szépség, a meghittség és az ünnepi ragyogás mögött ott áll a karácsony igazi üzenete: Isten kegyelmének és szeretetének kiáradása, amely Jézus Krisztus születésében vált láthatóvá.
Karácsony ünnepe azt üzeni nekünk, hogy Isten nem közömbös a világ fájdalmai iránt. Nem fordult el az emberi élet törékenységétől, hanem megindította szívét az emberi élet súlyos terhei és annak következményei, a bűn, a gyengeség, a szomorúság, a szenvedés és a mulandóságtól való félelem. Isten látta, hogy az ember, minden igyekezete ellenére, nem tudja saját erejéből letenni terheit, megszabadítani önmagát a bűn fogságából, és nem képes legyőzni a halál fenyegetését. Látta a könnyeket, a csendes sóhajokat, a kimondatlan fájdalmakat, a társadalmi igazságtalanság terheit, a zsarnoki elnyomás és szenvedés minden formáját.
És Istent kegyelme arra indította, hogy hajoljon hozzánk. Nem csupán üzenetet küldött, nem angyalokat, nem törvényt vagy ígéretet, hanem önmagát adta: „Az Ige testté lett, közöttünk lakott.” (Jn. 1,14) Emberré lett Krisztusban, hogy magára vegye gyengeségeinket, szembenézzen minden kísértéssel és fájdalommal, és a kereszten magára vállalva a világ bűnét bűnbocsánatot szerezzen számunkra. A feltámadásban pedig örök életet ajándékozott mindazoknak, akik hittel fordulnak hozzá. Ez a karácsony legmélyebb lényege: Isten szeretete annyira valóságos, hogy közénk jött, megérintett bennünket, és ma is jelen van életünkben.
Ebben a bizonytalan világban, ahol fájdalmak, háborúk, igazságtalanságok és hatalmak zsarnokságai nehezítik a mindennapokat, különösen nagy vigasztalás, hogy nem vagyunk magunkra hagyatva. A betlehemi gyermek nem csupán egy történelmi esemény szereplője, hanem élő valóság: velünk van a Mindenható Isten. Ott van a próbák között, ott van a gyász órájában, ott van a csalódás mélyén, ott van a reménytelennek tűnő helyzetekben. Ő az, aki minden elnyomás és háborúság ellenére békességet ad, amely nem a körülmények függvénye, hanem az Ő jelenlétének gyümölcse. Ő az, aki bűnbocsánatot és üdvösséget ad mindazoknak, akik megnyitják előtte a szívüket, és befogadják Őt életükbe.
Az ilyen ember tud igazán ünnepelni. Az ilyen ember számára a karácsony nem csupán emléknap, nem csupán fények, ajándékok és kedves hagyományok sora, hanem személyes találkozás a Megváltóval. Ebből a találkozásból fakad az igazi szeretet, amely megbékít, feloldja a feszültségeket, összeköti a családokat, gyógyítja a sebeket. És ebből fakad az igazi békesség is – az a béke, amelyet Jézus maga ígért: „Békességet hagyok nektek, az én békességemet adom nektek.” Jn. 14,27.
Kívánom, hogy ez a karácsony mindannyiunk számára legyen az igazi fény ünnepe: a belső megújulás, a megtapasztalt isteni szeretet és a békesség ideje. Legyen tele a szívünk hálával, otthonaink meleggel, kapcsolataink pedig megbocsátással és örömmel. Találjon ránk az a csendes, mély karácsonyi béke, amely képes felemelni a terheket hordozó szívet, és reménnyel tölti meg a jövőt.
Áldott, kegyelemmel teljes karácsonyt kívánok minden kedves olvasónak!
És legyen az előttünk álló új esztendő Isten áldásában gazdag, békességgel telített, reménységgel megerősített idő mindannyiunk számára.
„Kicsomagolt” karácsony
Dolinszky Gábor evangélikus püspökhelyettes
„Mert megjelent Isten üdvözítő kegyelme minden embernek, és arra nevel minket, hogy megtagadva a hitetlenséget és a világi kívánságokat, józanul, igazságosan és kegyesen éljünk e világban.”
Titusz 2, 11–12
Kedves Olvasók!
A napokban, sőt már az elmúlt hetekben boldog karácsonnyal, kellemes ünnepekkel köszöntjük ismerőseinket, barátainkat, és mindazokat, aki közel állnak hozzánk. Megtörtént a nagy bevásárlás, részben az ünnepi menühöz, részben pedig az ajándékozáshoz. Elmúlt a rohanás, a beszerzés, a díszítés és az előkészületek ideje. Itt van hát az ünnep, itt a karácsony.
Lehet ajándékot bontogatni, mécseseket gyújtani, karácsonyi dallamokat dúdolászni, és lehet örülni.
Igen, lehet örülni annak, hogy a Teremtő Isten azon a bizonyos első karácsonyon belenyúlt az emberiség történelmébe, és elküldte Egyszülött Fiát, hogy a világ Megváltója legyen. Ez maga a karácsonyi történet tartalma, ez a karácsony üzenete, és ez az ünnep lehetősége. Mert ha „kicsomagoljuk” a karácsonyt, lehámozzuk róla mindazt, amit hagyományból és szokásból hozzátettünk, nem fog más maradni, mint maga a megszületett kisded Jézus Krisztus. És az ünnepben éppen ez a lényeg, hogy azt ünnepeljük, amit vagy akit ünnepelni kell ilyenkor.
Van, akinek bőséges terített asztala van ilyenkor, ahova szeretteit ülteti. Van, akinek nincs mit az asztalra tennie, sőt olyan is, akinek nincs kit leültetnie. Van, aki a „megrendelt” jó drága ajándékát veheti át, és van, aki nem is kap ajándékot. Sőt van, aki az emberi gonoszságot szenvedi el, fegyverek ropogását hallgatja, most, Jézus születése napján. Van, aki szeretetünnepet ünnepel, és van, aki fenyőünnepet. Végtelenül lehetne sorolni az ehhez hasonlatos példákat és életutakat. Ezekben csak egy közös van. Függetlenül a körülményeinktől, ünnepi szokásainktól, karácsonykor Jézus Krisztus született meg. Minden embernek megjelent Isten üdvözítő kegyelme. Ezt a tényt csomagolhatjuk akárhogy, jelentőségén nem változtat. Csak lehetőséget kínál. Lehetőséget arra, hogy újra észrevegyük Őt, hogy újra befogadjuk Őt, hogy újra Őt ünnepeljük, Isten Egyszülött Fiát!
Ilyen a „kicsomagolt”, lecsupaszított karácsony. Az ilyen őszinte ünnepben születhet csak meg a mi szívünkbe is a Megváltó, aki ebben az ünnepben is megnyugvást, békét, örömöt és szeretetet ajándékozhat mindnyájunknak.
Áldott, békés karácsonyt kívánok minden kedves olvasónak!
Erős Vár a mi Istenünk!
