A közösségi építkezés alapjai

Három évvel ezelőtt pontosan a mai napon alakult meg a Magyar Nemzeti Tanács jelenlegi összetétele, s kezdték meg a tanácstagok négyéves mandátumuk betöltését. A három év alatt a magyar nemzeti közösségre vonatkozó kérdések mindegyikével foglalkozott a kisebbségi önkormányzat, döntések születtek az oktatás, a kultúra, a nyelvhasználat, a tájékoztatás terén is, továbbá jelentős projektumok kivitelezésében töltött be kulcsszerepet az MNT. A Magyar Nemzeti Tanács ezen összetételének a megalakulásakor a stratégiaalkotásnak az időszakát harangozták be az illetékesek, s a munka azonnal kezdetét is vette. Fremond Árpádot, az MNT elnökét az elmúlt három évre való visszatekintés és a következő egy évre vonatkozó várakozások megfogalmazása előtt ennek a stratégiaalkotásnak az eredményeiről kérdeztük interjúnkban.
– Voltaképpen egy választási ígéret volt az, hogy a stratégiaalkotásra összpontosítunk. Hozzá kell tennem, magától értetődő volt már rögtön a mandátum kezdetén, hogy nagyobb jellegű projektekre nagy valószínűséggel számíthatunk, hisz láttuk, milyenek a költségvetési, gazdasági lehetőségek, hogy nem növekedhet jelentősen a hazai és anyaországi támogatás sem. Nem is terveztünk nagy projekteket. A korábbi ötletek megvalósítására, illetve az MNT-nél lévő eszközöknek a felhasználására próbáltuk inkább a hangsúlyt fektetni, illetve arra, hogy befejezzük a már megálmodott nagy projekteket. Az oktatási, a tájékoztatási és a kulturális stratégia kidolgozását is sikerült rögtön elkezdeni, és azt lehet mondani, hogy az első negyedében a mandátumnak ezeknek a stratégiáknak a megalkotása le is zajlott, a közvitákat is lefolytattuk.

Nagyon fontos az, hogy olyan oktatási, tájékoztatási és kulturális stratégiákat fogadtunk el, amelyek megvalósíthatóak, reálisak. A szakmabelieket az oktatási, a tájékoztatási és a kulturális stratégia kidolgozásánál is teljes egészében bevontuk a folyamatba.

Melyek a legfontosabb elemei ezeknek a stratégiáknak?

– Olyan stratégiákat fogadtunk el véleményem szerint, amelyekre építkezhetünk. Ezek 2029-ig lesznek érvényben. Az oktatás terén a kollégiumépítési és -erősítési rendszernek a stratégia részévé válása lényeges, ez elengedhetetlen ahhoz, hogy megőrizhessük a gyermekek létszámát és minél több fiatalt tarthassunk meg a hazai oktatásban. Itt elsősorban a középiskolai oktatási rendszerre gondolok, hiszen az általános iskolai egy jól lefedett, működőképes rendszer, a kis létszámú osztályokért is nagyon hatékonyan dolgozunk. A középiskolai, illetve a felsőoktatási rendszerünk terén is elég erős az ösztöndíjrendszer, az Európa Kollégium és a középiskolai rendszer az, amit egy új ösztöndíj bevezetésével mozgásba hozhatunk, a Suliexpónak a szervezése szintén erre irányul: minél több vajdasági magyar fiatalt őrizzünk meg a középiskolai oktatási rendszerünkben, mert akkor tudunk építkezni a felsőoktatási intézmények esetében is később a létszám növelése érdekében. Ami a tájékoztatást illeti, a Pannon Médiaház fenntartása óriási kihívás mindannyiunknak, sikeresek voltunk, de emellett a Magyar Szó-házban, Újvidéken is tudtunk egy hatalmas beruházást kialakítani, illetve felújítást eszközölni. Úgy gondolom, hogy a legnagyobb kihívást a fenntartás okozza ezekben az intézményekben: hogyan kell megtartani a szakembereket, illetve hogyan lehet technikailag lépést tartani a korral. Erre kell összpontosítanunk a jövőben is, de úgy gondolom, hogy a tájékoztatási stratégiába is minden lényeges elem belekerült, minden szegmensét megvizsgáltuk e szférának, a szórványközösségnek a tájékoztatására is külön figyelmet fordítottunk. Ami pedig a kultúrát illeti, a stratégiának része egy demográfiai vizsgálat is a vajdasági magyarság lélekszáma, illetve a jövőképe vonatkozásában, olyan intézményes megoldások és olyan tervek kerültek elfogadásra, amelyek szavatolják művészeink magas színvonalú alkotásának a lehetőségeit. Fenn tudjuk tartani azt a kulturális hálót, amelyet az elmúlt években sikerült felépíteni.
 

Megszületett egy újságírói etikai kódex is, kezdetben több, később már kevesebb kritikával a szöveggel szemben.

– Ez olyan átfogó dokumentum, amely nem kötelező érvényű egyetlen intézményünk számára sem, amelynek alapítói vagy társalapítói vagyunk, viszont mégis fontos általános megfogalmazásokat tartalmaz, olyan építő jellegű struktúrával rendelkezik, amelyre médiaházaink, illetve a médiában dolgozók mindenképp építhetnek a következő időszakban. Tudomásom szerint több médiaház dolgozik már a saját etikai kódexén is. Igazából mi ezzel azt szerettük volna megmutatni, hogy a stratégiaalkotás mellett egy olyan etikai kódexet is meg tudunk hozni, amely követi a többi nemzeti tanács etikai kódexének a meghozatalát is, de természetesen figyelembe veszi a határon túl élő más magyar közösségeknek a hasonló etikai kódexeit is. Kellő figyelmet fordít a szakmaiságra, megfelelően összpontosít az újságírókra és az újságírói objektivitásnak a fontosságára is. A tájékoztatásnak kiemelt szerepe van egy közösség esetében, egy kisebbségi közösség számára pedig rendkívül fontos.
 

Az oktatásfejlesztési stratégia kapcsán az imént érintettük már az ösztöndíjrendszernek a kérdését, amely a Magyar Nemzeti Tanács tevékenységének az egyik fókuszpontja. Két nehézséggel is szembe találta magát az MNT. Az egyik, ahogyan már elhangzott, az anyagi vonatkozás, a gazdasági kihívások, a másik pedig azok a társadalmi-politikai okok, amelyek szintén megnehezíthették volna ennek az ösztöndíjrendszernek a további fejlesztését, megvalósítását. Miről tud most beszámolni?

– Jelentős sikerként könyvelem azt el, hogy az ösztöndíjrendszert több elemmel is bővíthettük. Az általános iskolások támogatását ugyan nem nevezném ösztöndíjnak, de ez is odafigyelést jelent. Volt már évekre visszamenőleg beiskolázási csomag, ezt a beiskolázási csomagot az elsősök számára megtartottuk. A másodikosoknak egy Mézeskalács-előfizetéssel, illetve egy metallofonnal kedveskedtünk. A harmadikosoknak megmaradt a kirándulás, a negyedikeseknek pedig egy atlasszal készülünk a következő években, amelynek a kiosztására már ez év végéig sor kerül. Ötödikben tornazsákot adunk, kulacsot, hatodikban egy Jó Pajtás-előfizetést, hetedikben szintén osztálykirándulásra visszük a fiatalokat, a nyolcadikosoknak pedig Suliexpót szervezünk, bemutatkoznak a vajdasági magyar középiskolák, továbbtanulási lehetőségekkel ismerkednek meg a nyolcadikosok. Elsőtől nyolcadikig minden évben adunk tehát valamit. Bevezettük a középiskolai elsősöknek az ösztöndíjat – nem nagy összegről van szó, de látjuk a jelentkezők számából, hogy igenis érdekeltek a fiatalok, és a családoknak minden dinár számít. Természetesen továbbra is létezik a diáksegélyező egyesületeknek a programja is. Van egy komplex felsőoktatási ösztöndíjprogramunk, amelybe szintén újításokat vezettünk be, mert a meglévő ösztöndíjak mellett elindítottuk az orvosok és a közgazdászok számára létrehozott pályázatot. A Magyar Nemzeti Tanács december 19-i ülésén napirendként szerepel ezen ösztöndíjaknak a kiírása.

Az elmúlt iskolai évben számos nehézséggel találtuk szembe magunkat, nem működtek az egyetemek, de magától értetődő volt, hogy az MNT az ösztöndíjakat ettől függetlenül kifizeti. Nagyon sok fiatal, nagyon sok család fenntartotta a lakást, nagyon sokan tanultak is ez alatt az idő alatt, úgy vélem, azt a vállalást, hogy igenis segítjük a fiatalokat, be kellett tartanunk. Amit még nagyon fontosnak tartok kiemelni: akik időközben átiratkoztak másik egyetemre, szintén egy folytonosságra számíthatnak, tehát továbbra is ugyanúgy fizetjük nekik az ösztöndíjat, mint eddig, nem kiiratkozóként kezeljük őket. Ez, ebben az esetben, így igazságos a vajdasági magyar családokkal, fiatalokkal szemben. Azt szeretnénk jelezni, mennyire fontosak ők a vajdasági magyar értelmiség jövője szempontjából.
 

Visszatekintve az elmúlt három évre, melyik nagyobb lélegzetű projektet, befektetést emelné ki?

– Mivel új nagy projekteket nem tervezhettünk, örülök annak, hogy azokat, amelyeket elkezdtünk korábban, meg is valósítottuk. Ilyen volt a kishegyesi színház felújítása, amelyet át is adtunk rendeltetésének. Voltak még apró fejlesztések, amelyek a tűzvédelmet irányozták elő, a biztonsági feltételeknek a teljesítését. Ez a projekt is jól halad. Zentán átadtuk a Kiszsinagógát. Bezdánban a színházat újítottuk fel, Zsablyán a Havas Boldogasszony-templomot, utóbbi szimbolikus jelentőségű, örülök annak, hogy az MNT szervezésében a két ország közötti megbékélési folyamatot erősítettük a magyar és a szerb köztársasági elnök jelenlétével. Újvidéken a Magyar Szó székházában a Vackornak egy kirendeltsége kapott helyet, a nyomdában és a médiaházban nagy fejlesztés zajlott le, most pedig folyamatban van a Forum Könyvkiadó irodalmi kávéházának a létrehozása. A Temerini Iparosok és Vállalkozók Magyar Egyesületének felújítása is folyamatban van. Nagykikindán az Egység Művelődési Egyesület számára székházat vásároltunk, közeledik a topolyai komplexumnak, Pancsován a művelődési egyesületnek a befejezése, orgonaátadóra is készülünk Zomborban, és a királyhalmi templom is megújult.
 

Milyen várakozással tekint az MNT jelen összetétele mandátumának utolsó éve és a választási folyamat elé?

– Valóban, 2026-ban választásokat tartunk, mindig az utolsó alakuló ülés dátumát veszik figyelembe, nemcsak egy nemzeti tanácsot vesznek alapul, hanem az összeset. Nekünk 2022. december 16-án volt az alakuló ülésünk, az várható, hogy 2026 novemberében sor kerül a választásokra, de addig még nagyon sok minden lezajlik. Le kell zárni a már említett, még véget nem ért projekteket, de egy írás- és nyelvhasználati stratégiát is el kell fogadnunk, hiszen 2026-ig érvényes az a stratégia, amely 2021-ben lépett életbe. Szeretnénk a Vackort is bővíteni Szabadkán. Két olyan tervezési projektünk is megvalósulásra vár, amely diákotthonokra vonatkozik, az egyik Magyarkanizsán, a másik pedig Zentán. Emellett mindenképp szeretnénk aktualizálni Óbecsén és Adán a középiskolai kollégium felépítését. Bízom benne, hogy olyan lendülettel folytathatjuk, illetve fejezhetjük be ezt a mandátumot, amilyennel kezdtük is e négy évet.