Zsebpénz, nem zsebtitok

Sokan úgy vélik, a gyermekkor világában nincs helye a pénzügyeknek, hiszen ez „a felnőttek dolga”, és inkább megóvnák a kicsiket ettől a stressztől. Detki Kókai Anikó pszichológus és pszichoterapeuta szerint viszont épp ezzel teszünk rosszat: ha nem tanítjuk meg gyermekeinknek tudatosan kezelni a pénzt, akkor felnőttként sokkal nehezebben boldogulnak majd a hétköznapi pénzügyi döntésekkel.

– Amikor szóba kerül a pénz, elsősorban az jut eszembe, mekkora tabu ez a felnőttek körében – így válik azzá a gyermek-felnőtt kapcsolatokban is. Azt gondoljuk, hogy gyermekeinket nem kell terhelni a pénzügyekkel, pedig ez nagy hiba – kezdte gondolatait Detki Kókai Anikó. Kiemelte, a nevelés fontos része, hogy a gyermekben pénzügyi tudatosság alakuljon ki.

– Ez egyfajta önismereti kérdés is, hiszen ahhoz, hogy erre neveljük őket, saját mintáinkkal és hibáinkkal is tisztában kell lennünk – folytatta, hozzátéve, hogy nem beszélünk eleget erről a témáról, holott a kutatások szerint az egyik legnagyobb, önálló stresszfaktor a pénzügyi bizonytalanság.

A szakember szerint három fő eleme van a pénzügyi tudatosságra nevelésnek: az első, hogy tanítsuk meg a gyermeket rendszeresen megtakarítani; a második, hogy értse meg, a pénznek vannak keretei, amelyek mindenkinél másképp alakulnak; a harmadik pedig, hogy képes legyen igényeit elhalasztani.

– A gyermeknek általában azonnal kell, amit megkíván, de meg kell tanulnia, hogy ezekre néha várni kell. Ezt már egészen kicsi korban, háromtól hatéves korig el lehet kezdeni. Érdemes ilyenkor a Marshmallow-teszt (szeretnél most rögtön egy csokoládét, vagy inkább holnap kettőt?) alapján eljárni – mondta. Hozzátette, a gyermek így megtanulja, hogy a várakozás gyakran előnyös.

– Egy másik fontos dolog, amelyet már korán megtehetünk – hiszen a gyermek a mi mintáinkon keresztül tanul a legtöbbet –, hogy odafigyelünk, miként értékeljük a dolgainkat, hogyan reagálunk egy-egy veszteségre vagy elromlott eszközre. Megjavítjuk-e, vagy inkább újat veszünk? – tette hozzá. Fontos, hogy a gyermek lássa: vigyáznia kell értékeire, hiszen a csere vagy javíttatás költségekkel jár.

– Itt is szükség van keretekre. Ha a gyermeknek már van húsz kisautója, feltehetjük a kérdést: valóban szüksége van-e a huszonegyedikre is? Vagy emlékeztethetjük, hogy már van hasonló játék a polcán – szemléltette a pszichológus. Mint mondta, így elkerülhető a halmozás, és nem alakul ki irreális világkép a gyermekben.

– Ha ugyanis gyermekként mindent megkap, amit csak szeretne, felnőttként nehezen viseli majd, ha valamit nem tud megvásárolni – hangsúlyozta.

A kisebb korban jelentkező csere is hasznos: a gyermek így kezdi érzékelni a tárgyak értékét, és megtanulja azokat a szempontokat, amelyek alapján meghatározzuk az értékeket.

Amikor zsebpénzt kezdünk adni a gyermeknek, fontos, hogy ennek is legyen kerete – tudja, mekkora összegre számíthat. Kisebb korban érdemes megbeszélni vele, mire szeretné elkölteni.

– Soha ne büntessük a gyermeket a pénz megvonásával, és ha csak lehet, ne kérjünk tőle kölcsön – emelte ki a szakember.

Nagyobb korban gyakori kérdés, fizethetünk-e a gyermeknek egyes házimunkákért. Detki Kókai Anikó szerint ez is hasznos lehet, de meg kell válogatnunk, miért jár jutalom.

– Az alapfeladatok elvégzéséért soha ne fizessünk. Ha viszont extra, önként vállalt feladatokat lát el – például kitakarítja a padlást vagy lemossa az autót –, akkor érdemes jutalmazni – fejtette ki.
Különböző életkorokban másképp kell beszélni a pénzről. Egészen kicsi korban – amikor még nem ismerik a számokat – érdemes úgy fogalmazni: „egyet választhatsz”, vagy „neked is kettő cukorka, a testvérednek is kettő”. Ezek a dolgok legyenek megfoghatók és láthatók.

Kisiskolás korban már lehet arról beszélgetni, hogy mi mennyibe kerül. Be is lehet vonni őket például egy születésnap megszervezésébe. Mivel már ismerik az alapvető matematikai műveleteket, ha kapnak egy költségkeretet a bulira, el tudják osztani az összeget. Itt is fontos, hogy legyenek keretek.

– Ebben a korban érdemes előnyben részesíteni a készpénzt a bankkártyával szemben. A bankjegyek színesek, megkülönböztethetők, és ami a legfontosabb, kézzel foghatók – mondta, hozzátéve, hogy később a kártyahasználat is bevezethető.

A pénzügyi nevelés tehát nem gazdasági szakértelmet, hanem következetességet, őszinteséget és jó példamutatást kíván. A gyerekek nem a számlák világában tanulják meg a pénz értékét, hanem az otthoni mindennapok során – egy megtartott zsebpénz, egy megjavított játék vagy egy közösen megtervezett születésnapi buli révén.

Ahhoz, hogy később magabiztosan kezeljék anyagi helyzetüket, el kell kezdeni velük erről beszélgetni – egyszerűen, érthetően és legfőképp: időben. Mert a pénzügyi tudatosság nem a bankkártyánál kezdődik, hanem az első csokoládénál – amit nem veszünk meg azonnal.