Érettségi után érdemes a vajdasági/szerbiai egyetemi, szakfőiskolai továbbtanulást választani. Tudjuk, most a blokádok, tiltakozások miatt igen bonyolult, kaotikus állapotok uralkodnak a felsőoktatásban, ám hisszük azt, hogy rendeződik a helyzet. Az elkövetkező hetekben sorozatunkban megszólaló beszélgetőtársaink pályaválasztásról, a szülőföldön való tanulás előnyeiről, a szerb nyelv okozta nehézségekről és ezek áthidalásáról is vallanak. Kitérnek arra, micsoda előnyt jelent a mai, Vajdaságban tanuló egyetemistáknak és leendő hallgatóknak az újvidéki Európa Kollégium működése, a tanulmányi ösztöndíj nyújtotta biztonság, az, hogy a többségi nyelv elsajátítása, a kiépülő kapcsolati háló, a sokféle igényes szabadidős tevékenység olyan lehetőség, amellyel érdemes élni. És érdemes komolyan megfontolni a szülőföldön való továbbtanulást.
NEM FUTOTTAM EL A NEHÉZSÉGEK ELŐL
Salamon Géza: Kisebbségiként mindig érezzük, hogy kicsit jobban kell bizonyítanunk
– Szerbiában maradni, itt továbbtanulni és elhelyezkedni nem volt könnyű, de nem bántam meg – szögezi le beszélgetésünk kezdetén Salamon Géza okleveles geográfus, aki a Belgrádi Egyetem Természettudományi Karán szerzett oklevelet, és gazdag tanári tapasztalattal a háta mögött a székelykevei általános iskola igazgatója.
– Amikor az ember az egyetem végén döntés előtt áll, sok kérdés és kétely gyötri. Én is sokat gondolkodtam, hogy maradjak-e, vagy próbáljak szerencsét valahol máshol. Végül a maradás mellett döntöttem, több okból is. Egyrészt fontos volt számomra a szülőföld, a közeg, ahol felnőttem, a nyelvi és kulturális közeg, ami ugyan kisebbségi létet jelent, de egyben kapaszkodót is.
A továbbtanulás nem volt egyszerű, hiszen kisebbségiként mindig érezzük, hogy kicsit jobban kell bizonyítanunk, de ugyanakkor itt is adottak a lehetőségek, ha az ember elszánt és kitartó. A munka világába való belépés volt talán a legnehezebb. Sokszor tapasztaltam, hogy nem elég a tudás vagy a szorgalom, szerencse is kell. De végül megtaláltam a helyem, és mondhatom, hogy a saját kitartásomnak, családom támogatásának és annak köszönhetően, hogy ragaszkodtam az itthoni közösséghez, sikerült boldogulnom – emelte ki beszélgetőtársunk, aki a következőképp összegezte tapasztalatait:
– Nem idealizálom a helyzetet, kisebbségiként élni mindig kihívás. De van benne valami különleges is: az ember megtanul alkalmazkodni, kitartani, értékelni a közösséget, a nyelvet, a hagyományt. Én hiszek abban, hogy mindaz, amit itt elértem, részben annak is köszönhető, hogy nem futottam el a nehézségek elől, hanem megpróbáltam itt boldogulni. Összességében azt mondhatom: a maradás nem volt mindig a könnyebbik út, de számomra a helyes út volt – mondta Salamon Géza.
ÉRTÉKTEREMTÉS A SZÜLŐFÖLDÖN
Sztantity szebasztián: A tudás itthoni hasznosítása számomra küldetés, nem kompromisszum
– Már középiskolás éveimben világossá vált számomra, hogy a nemzetközi kapcsolatok területén szeretnék elhelyezkedni, és idegen nyelvű egyetemi képzésben gondolkodtam. A valódi dilemmát így nem az jelentette, hogy külföldön vagy itthon tanuljak tovább, hanem az, hogy szerb vagy angol nyelvű szakot válasszak. Végül a szerb nyelvű képzés mellett döntöttem, mivel úgy éreztem, ezen a nyelven biztosabb a szakmai szókincsem, ugyanakkor az angolt sem hanyagoltam: rendszeresen részt vettem nemzetközi gyakorlatokon, például a BIMUN és ENSZ-szimulációkon – idézi fel döntésének hátterét a zentai Sztantity Szebasztián, aki azt is elárulta, mi motiválta az itthon maradásban.
– Nagy szerepe volt a döntésemben a családi közelségnek, a vajdasági magyar közösséghez való kötődésnek, valamint annak a vágynak, hogy a megszerzett tudást helyben kamatoztassam. 2010 és 2014 között a Belgrádi Egyetem Politikai Tudományok Karán tanultam nemzetközi politikát, majd elvégeztem a Közpolitikák, Közigazgatás és Helyi Önkormányzatiság mesterképzést is. Kutatásaim középpontjában a New Public Management angolszász közigazgatási modell állt, amely azt vizsgálja, miként lehet a versenyszféra hatékonyságnövelő módszereit – mint a benchmarking vagy ügyfélközpontúság – alkalmazni a közszférában – magyarázta.
– Az alapképzés során próbálkoztam álláskereséssel is: jártam felvételi interjún Magyarország belgrádi nagykövetségén, illetve egy pályázatíró cégnél is, de a teljes munkaidős elfoglaltság nem volt összeegyeztethető az egyetemi kötelezettségekkel. Így inkább a szakmai gyakorlatokra és konferenciákra összpontosítottam, ahol valós diplomáciai és közigazgatási helyzeteket modelleztünk.
Ezek sokat segítettek abban, hogy később magabiztosabban mozogjak a közigazgatási rendszerben – hangsúlyozta beszélgetőtársunk.
– A diplomázás után öt éven át egy élelmiszeripari vállalatnál dolgoztam, ahol pályázatírással és folyamatoptimalizálással foglalkoztam. Ezzel párhuzamosan, 2016-tól a zentai képviselő-testület tagjaként egyre aktívabban részt vettem a helyi döntéshozatalban. A 2020–2024-es ciklusban már gazdasági tanácsosként dolgoztam, és 2024-ben kezdtem meg második mandátumomat is. A közszféra így szervesen épült rá a vállalati tapasztalataimra, és máig fontosnak tartom, hogy a magánszektorban szerzett szemléletet beépítsem az önkormányzati munkába –emelte ki Sztantity Szebasztián.
– Jelenleg is a zentai önkormányzatban tevékenykedem, ahol feladataim közé tartozik a helyi vállalkozások erősítése, stratégiai beruházások előkészítése, valamint a turizmus fejlesztése. A munkám során sokszor találkozom a „majd holnap megoldjuk” mentalitással, valamint generációs különbségekkel – legyen szó munkatempóról vagy technológiához való hozzáállásról. Mindezek ellenére hiszek abban, hogy egy motivált, jól szervezett csapat képes ezeket a különbségeket áthidalni, és kézzelfogható eredményeket elérni a közösség érdekében.
Úgy gondolom, az itthon maradás értelme a felelősségvállalásban rejlik: abban, hogy a tudásunkat és tapasztalatainkat a saját közösségünk szolgálatába állítjuk. Aki ma hasonló döntés előtt áll, annak azt tanácsolom, hogy mérlegelje a lehetőségeit, de ne feledje, hogy a szív szava legalább olyan fontos, mint a szakmai szempontok. A szülőföld mellett dönteni nem lemondás, hanem egy tudatos és értékteremtő vállalás – zárta gondolatait Sztantity Szebasztián.
Nyitókép: Salamon Géza és Sztantity Szebasztián
