A Palicsi Állatkert az év 365 napján nyitva tart. Az intézményben az érdeklődők száz állatfaj egyedeit tekinthetik meg, miközben nyáron az árnyékot adó lombok között sétálnak. Az állatkert nem csak egy hely, ahol az állatok élnek, és ahol mi emberek megtekinthetjük őket, hisz az intézmény részeként működik egy befogadóközpont is, ahol sérült, vagy elkobzott állatoknak nyújtanak ideiglenes vagy állandó szállást. Romantikus történetek pedig az állatvilágban is előfordulnak.
A Palicsi Állatkertről Sonja Mandićtól, az intézmény igazgatójától tudtunk meg többet.
– A Palicsi Állatkert az idén ünnepli fennállásának hetvenötödik évfordulóját. A gyűjteményünkben jelenleg 100 állatfaj van, de ha a befogadóközpontunkat is beleszámoljuk, akkor ez a szám időnként a 150-et is eléri. Az állatok több mint ötven objektumban és kifutóban helyezkednek el. Némelyik kifutó több fajnak ad otthont, mint például az afrikai állatok egy részét bemutató terület, amelyben struccok, valamint egy zebra és jávorantilop él együtt, de a legtöbb objektum egy-egy fajnak a lakhelye, például oroszlánoknak, tigriseknek, amerikai bölényeknek.
A terrarisztikai részlegünket, amely egy épületen belül található kevesen ismerik, mivel a tavaszi és nyári hónapokban az emberek inkább az árnyékos udvaron tartózkodnak, és nem mennek be az épületekbe, de érdemes meglátogatni a papagájházunkat és az öko-központunkat is. A fiatal állataink születését mindig nagy érdeklődés övezi, és az idén is számos újszülöttel gazdagodtunk, többek között amerikai bölény, Brazza-cerkóf, gyűrűsfarkú makik születtek, emellett azok az állataink is szaporodtak, amelyek hagyományosan koratavasszal születnek, így az alpakák, lámák, szarvasok, pettyes szarvasok.
Az idén nagy hangsúlyt fektetünk egy Interreg-IPA határon átnyúló projektre, amelyet az eszéki állatkerttel közösen valósítunk meg. Végre eljött az ideje, hogy nyugdíjazzuk az állatkert közepén lévő, több mint negyven éves játszóterünket, és a helyére egy újat építünk. Ezen a részen találhatóak most a törpe kecskék is, és az új játszótér mellett egy új épület is lesz, amelynek egyik részében lehetőség lesz az állatok simogatására, míg a másik részében különböző majomféléket helyezünk el. Jelenleg is többféle majmunk van, amiket az öko-központból áthelyezünk majd, de olyan fajokkal is gazdagodunk, amelyek korábban nem voltak az intézményünkben, például a budapesti tropikáriumból törpe selyemmajmok érkeznek hozzánk. Emellett egy tatu is érkezik hozzánk.
Egy vegyes összetételű kifutót szeretnénk kialakítani, amely az európai állatkertekben is egyre népszerűbb. Az ilyen kifutókban több állatfaj él, például a majmok az ágakon, míg a talaj szintjén tatu vagy arany aguti, esetleg más fajok élnek majd – tudtuk meg az igazgatótól.
Az állatkertben már kialakítottak egy új játszóteret a 2–6 éves gyermekeknek, ami azután is megmarad, hogy elkészül az új, nagy játszótér.
A majális mindig egy fontos dátum a palicsi állatkert életében. Az idén az időjárás kedvezett a majálisozóknak, és a hosszú hétvége négy napja alatt több mint 22 ezer látogatójuk volt.
Jelena Toljagić, az állatkert szakmunkatársa kérdésünkre az intézmény befogadóközpontjával kapcsolatos történeteket osztott meg velünk.
– A Medeni névre hallgató barna medvénk egy 14 éves hím, aki körülbelül tíz évvel ezelőtt került az állatkert befogadóközpontjába. Egy magánszemélytől került hozzánk, aki vásári medveként tartotta, de mivel ez tiltott az országunkban, az állatot elkobozták. Medeni gyorsan alkalmazkodott az új otthonához, van egy zárt barlangja, és egy kifutója egy kis tóval, amiben különösen a nyári hónapokban nagyon szeret pancsolni. Medeni egy attraktív állat, és mivel vásári medveként nevelték, együttműködő és megszokta a gondozóit. Medeni etetését hétvégenként 10 órától kísérhetik figyelemmel a látogatók – fogalmazott beszélgetőpartnerünk.
Jelena Toljagić egy romantikus történetet is elmesélt nekünk.
– Az állatkertünk befogadóközpontja húsz éve létezik. Sokszor hoznak hozzánk sérült madarakat, amik röpképtelenek. A mi célunk az, hogy meggyógyítsuk őket, és ha ez sikerül, visszaengedjük őket a természetbe. Persze ez nem minden esetben valósul meg, némelyik állat élete végéig itt marad. Nem is olyan régen a befogadóközpontunkban egy fehér gólya hím és tojó között fűződött szerelem. Egy idő után úgy döntöttünk, hogy a nőstényt szabadon engedhetjük, mivel teljesen meggyógyult, viszont mivel a hím nem tud repülni, így ő továbbra is nálunk marad. Ki is nyitottuk a tojó ketrecét, és hagytuk, hogy menjen, amerre szeretne. A nőstény azonban nem akart elmenni egyedül, és a jávorantilopok kifutójában található épület tetejére fészkelt. Mindennap meglátogatja a hímet, odaszáll a ketrecéhez, és a gondozók mindkettejüket etetik – hallottuk az állatkert munkatársától.
Nyitókép: Ótos András felvétele
