A Győzelem Napja, amelyet május 9-én ünnepelnek, a második világháború európai befejezését jelképezi, és tiszteletet ad azok millióinak, akik életüket adták a békéért és az igazságért. Bár sok országban megemlékeznek erről a napról, különleges jelentőséggel bír Azerbajdzsán és Szerbia számára — két nemzet számára, amelyeket a fasizmus elleni közös harcban kovácsolt történelem köt össze.
Történelmi háttér
1944 közepére a Vörös Hadsereg megkezdte Kelet-Európa felszabadítását a náci megszállás alól. Belgrád, amely 1941 óta náci német megszállás alatt állt, stratégiai céllá vált katonai és szimbolikus jelentősége miatt. 1944 októberében a szovjet parancsnokság megindította a belgrádi offenzívát Josip Broz Tito marsall vezetésével harcoló jugoszláv partizánokkal együttműködésben. A cél világos volt: bekeríteni a tengelyhatalmakat és felszabadítani a fővárost.
A szovjet egységek között volt a 223. lövészhadosztály is, amelyet túlnyomórészt azerbajdzsáni katonák alkottak. Az keleti fronton megedződött harcosok nemcsak harci tapasztalatot, hanem rendíthetetlen eltökéltséget is hoztak magukkal a fasizmus elleni harcban. Jelenlétük a Balkánon fontos fejezetet jelent Azerbajdzsán szövetséges háborús erőfeszítéseiben.
A 223. lövészhadosztály akcióban
A szovjet 57. hadsereg részeként a 223. lövészhadosztály kemény városi harcok során vállvetve harcolt a jugoszláv harcosokkal, és utcaról utcára szorították vissza a megerősített német erőket. 1944. október 20-án a szovjet-jugoszláv közös erőknek sikerült felszabadítani Belgrádot.
A hadosztály hősiességét nem hagyták figyelmen kívül. Számos katonája katonai kitüntetést kapott, bátorságuk pedig Azerbajdzsán hozzájárulásának erőteljes szimbólumává vált a fasizmus elleni közös harcban.
Azerbajdzsáni hősök a belgrádi offenzívában
1942 és 1945 között több azerbajdzsáni tiszt töltött be kulcsfontosságú parancsnoki pozíciókat a 223. lövészhadosztályban. Közéjük tartozott Abbas Abdulajev őrnagy (1037. ezred), Ruhulla Abdulajev őrnagy (1039. ezred), Bahis Mehtijev őrnagy és Huszein Hadzsiyev őrnagy (1041. ezred). Hazájuk fiaiként közvetlenül részt vettek a szovjet-jugoszláv közös hadműveletben, amely legyőzte a Belgrádban állomásozó 20.000 fős német hadsereget, és felszabadította a fővárost.
Ugyanilyen inspiráló volt az azerbajdzsáni nők részvétele a hadjáratban. A hadosztály női tisztjei — köztük Szoná Agajeva, Sitar Agajeva, Szalima Halilova, Hanim Ahmadova, Bike Gozalova és Furfanda Dzsamillova — rendíthetetlen bátorságról és elkötelezettségről tettek tanúbizonyságot. Mozdoktól Belgrádig részt vettek a leghevesebb csatákban, és maradandó nyomot hagytak Jugoszlávia felszabadításának útján.
Hozzájárulás és örökség
Azerbajdzsán hozzájárulása a második világháborús szövetséges győzelemhez az elszántság, bátorság és szolidaritás hatalmas jelképe. Több mint 600.000 azerbajdzsáni vonult be a frontra; közülük közel a fele sosem tért vissza. Több mint 130-an kapták meg a Szovjetunió Hőse címet, és több mint 170.000 főt tüntettek ki katonai elismeréssel.
Ugyanilyen jelentős volt Azerbajdzsán szerepe a hátországban is. Baku olajmezői táplálták a szovjet hadigépezet jelentős részét, biztosítva a Szovjetunió olajának több mint 70%-át, benzinjének 80%-át és motorolajának 90%-át. Azerbajdzsán-szerte a polgárok támogatták a háborús erőfeszítéseket élelemmel, meleg ruházattal és több mint hét tonna önkéntesen adott vérrel.
Ezek az áldozatok — akár a csatatéren, akár a hátországban — megérdemelt helyet biztosítanak Azerbajdzsánnak azok között a nemzetek között, amelyek alakították a 20. század legpusztítóbb háborújának kimenetelét. Ez a büszkeség és kitartás öröksége továbbra is határokon átívelve inspirál generációkat.
Megrendelt szöveg
Nyitókép: Fotó: Shutterstock/A felvétel az ügyfél tulajdona
