Szétbontani a teret vagy az egészet a legapróbb részletekig. Ha a dolgokat ilyen módon vezetjük vissza az elemi lényegükre, és a lebontott részeket a saját szabályaink szerint illesztjük újra össze egésszé, csak akkor kaphatunk „adaptált harmóniát” a folyamat végeredményeként. Néha önmagunk is meglepődünk az eredményen, azon a véletlenszerű, de soha sem véletlenül összeállt új funkcionalitáson – emelte ki lapunknak munkássága, érdeklődési köre közös nevezőjére utalva dr. Bálint Béla, a zentai gyökerekkel rendelkező, évek óta Belgrádban élő akadémikus, orvosprofesszor, aki a mai napig nem tudott elszakadni az irodalomtól, a színháztól, az újságírástól, miközben munkája során jelentős mértékben hozzájárult a szerbiai transzfúziológia fejlődéséhez, sőt az őssejtkutatáshoz is. A gyógykezelésben elért törekvéseit a Szerb Orvostársaság a napokban Életműdíjjal jutalmazta. Eközben pedig az új összetételű kormányban a Tudományos, Technológiai Fejlesztési és Innovációs Minisztérium vezetését vette át.
Az életműdíjjal (Ótos András felvétele)
– Megkérdezhette volna, hogyan lettem orvos. A szakmaválasztás mindenképpen döntő fontosságú. Csupán néhány napot gondolkodtam azon, hogy orvos legyek-e vagy sem. Úgy gondoltam, hogy a legtöbb orvos indokolatlanul és alaptalanul a „fölényeskedő” embertípusba sorolható – akik gyakran megadják maguknak azt a szabadságot, hogy egyfajta „istent” játsszanak. Matematikus családból származom. A matematika, az alkalmazott matematika vagy a logika talán a legfontosabb „eszköze” sokrétű problémarendszerek megoldásának. Akkoriban – azon gondolkodva, hogy mivel fogok foglalkozni – azt feltételeztem, hogy a természettudományok valamelyikét választom. Talán az elektrotechnika – még ma is a lehetőségeim és képességeim szerint javítok meg különféle meghibásodott elektromos készülékeket. Talán kémia? Nemrég kinyitottam egy üveg salétromsavat, amit körülbelül fél évszázaddal ezelőtt zártam le, hogy nitroglicerint próbáljak készíteni. Mégis, mindez nem csupán gyermekjátékot fedett, jelentett.
Idővel rá kellett jönnöm: „valódi tudósok és szórakozott professzorok” már nem léteznek, csak a regényekben, illetve filmvásznon. Az igazi tudósok a tizenkilencedik vagy a korábbi századok „elme-dinoszauruszai” voltak, koruk domináns lényeinek jellemzőivel. Csak jóval később, valahol a kétezres évek környékén tudatosodott bennem, hogy immár mintegy tíz éve dolgoztam az Orvostudományi Kutatóintézetben (tudományos tanácsadóként), hogy bizonyos értelemben magamra öltöttem a fent említett, gyermekkori filmjeim szereplőinek bizonyos tulajdonságait. Ez azonban lényegében nem erről szól. Csupán egy egészen apró részei lehetünk, vagyis egy munkacsoport szerves tagjai.
Talán a művészet területén – vagy a valóság művészi megközelítésére tett kísérleteimben – a színházi rendezés terén voltam a „legproduktívabb”. Legalábbis azokkal a más művészeti ágakkal és multimédiás előadásokkal szembeni összehasonlításban, amelyekkel a hetvenes években foglalkoztam. Ugyanis prózát írtam, majd avantgárd, inkább „neoavantgárd” szövegeket, esszéket és antidrámákat (mintegy két évtizede a Szerb Íróegyesület tagja vagyok).
Gazdag pályafutás után, amely során Ön helyezte el munkája bizonyos szegmenseinek alapjait, mit ajánlana a fiatalabb orvosoknak? Mi motiválta Önt a karriere során?
– Meg kell említenem, hogy a középiskolai diplomamunkám címe – Becket, Sartre és mások párhuzamos világában – „A genetikai öröklődés alapjai” volt. Nyilvánvaló, hogy a tudatalatti furcsa fordulatok és döntések felé terelhet minket az életben. Mindenesetre, a fent említett „útkeresés” után – több mint öt évtizeddel ezelőtt beiratkoztam az orvostudományi karra. Nem bántam meg. Megtaláltam önmagam – mind a gyakorlati munkában, mind az új terápiás módszerek bevezetésének területén –, de a „szerzői tollat” sem raktam le, nagyszámú (igaz, nem szépirodalmi) könyvet, monográfiát és szöveget írtam.
Kísérleteink és egyéb kutatásaink, klinikai alkalmazást megelőző és klinikai vizsgálataink eredményeként a munkacsoportunk új aferézis eljárásokat vezetett be – például a szelektív vérplazmacsere eredeti extrakorporális immunadszorpcióval kombinálva (ABO-inkompatibilis veseátültetések), a szelektív C-reaktív protein aferézis (akut miokardiális infarktus) és a multimodális aferézis (életveszélyes állapotok kezelése).
Az Őssejt-transzplantációs Központ és a Regeneratív Gyógykezelés Központ egyik alapítója voltam hazánkban. Bevezettünk és tökéletesítettünk eljárásokat különböző forrásokból (csontvelőből, perifériás és köldökvérből) történő őssejtek begyűjtésére, azok immunmágneses szelekciójára és a saját módszereinkkel történő krioprezerválására a transzplantáció és a regeneratív gyógykezelés esetében. Azt kérdezte tőlem, hogy „mit ajánlana a fiatalabb orvosoknak”, vagy inkább általában a fiatal szakembereknek. Röviden: munka, rend és megint csak munka.
Már számos díj és kitüntetést tulajdonosa. A napokban a Szerb Orvosi Társaság Életműdíját vette át. Mit jelent az Ön számára ez az elismerés?
– Picassót, akit egyébként nem különösebben kedvelek, de a kubizmusban elért sikerei alapján nagyra becsülők, művészi pályafutása csúcsán megkérdezték, hogy mit gondol a saját festészetéről. Valahogy így válaszolt: hét-nyolc évbe telt, mire megtanult úgy rajzolni, mint például Michelangelo, és egy életbe telt, mire újra megtanult gyerekként festeni. Azt kérdezi tőlem: „Mit jelent az Ön számára ez az elismerés?”. Örömet, tiszta gyermeki örömet. Szerintem a további magyarázat felesleges.
Bár a tudomány, a technológiai fejlődés és az innováció nem idegen fogalmak az Ön számára, szakmai területén Ön is részt vett mindezen tevékenységben, miniszterként mégis új kihívások előtt áll. Milyen indítékok vezérelték, amikor elfogadta a miniszterelnök felkérését, hogy vezesse ezt a tárcát? Milyen alapvető elveket követ majd hivatali ideje alatt?
– Már szó esett néhány saját tapasztalatról a technológiai fejlesztés, elsősorban az orvosi (terápiás) innovációk területén. Ez a pozíció a szerb kormányban, ezek az új kihívások (szakmai, szervezési és minden egyéb) – és a felmerülő összetett körülmények – minden bizonnyal komolyan arra fognak kényszeríteni, hogy újra értékeljem képességeimet és kapacitásaimat. Mint mindig, a maximumot igyekszem majd nyújtani – így talán meg fogok felelni a nagyon összetett elvárásoknak.
Tudományért, technológiafejlesztésért és innovációért felelős miniszterként hiszem, hogy a legnagyobb lehetőségek a fiatal generációk már-már kimeríthetetlen képességeiben és energiakészleteiben rejlik.
Az elmúlt időszakban a minisztérium számos nagyszabású projektet elindított, köztük a BIO4 Campus projektet is. Meddig jutott ez a projekt?
– A BIO4 Campus az egyik legfontosabb stratégiai projekt, amelyet ma Szerbiában fejlesztünk – a biomedicina, a biotechnológia, a bioinformatika és a biológiai sokféleség területén. Legfontosabb küldetése, hogy a tudáson, a kutatáson és az innováción alapuló gazdaság hosszú távú fejlődésének alapjait lefektesse, azzal a világos céllal, hogy a tudománynak valódi és mérhető alkalmazása legyen a társadalomban és a gazdaságban.
A BIO4 kezdeményezésen keresztül már ma is rendszerbelileg erősítjük a tudományos-innovációs ökoszisztéma minden kulcsfontosságú pillérét, az infrastrukturális kapacitásoktól kezdve a szervezeten és a személyzeten át a tudományos eredmények fejlesztéséhez és alkalmazásához szükséges fenntartható feltételek biztosításáig. A tudományos kiválóság szintjének emelésére külön összpontosítunk; nemcsak a legmodernebb kutatási infrastruktúrába, hanem az emberekbe is befektetünk folyamatos képzési programok, mentorálás és nemzetközi csereprogramokon keresztül.
Emellett olyan funkciókat fejlesztünk, amelyek ma már minden modern tudomány számára szükségesek – a projektek és az infrastruktúra hatékony kezelése –, valamint támogatást nyújtunk a tudományos vállalkozáshoz és az innovációk kereskedelmi hasznosításához. Ily módon nemcsak a szerbiai tudomány minőségét javítjuk, hanem jelentősen növeljük annak nemzetközi láthatóságát és versenyképességét is.
A BIO4 Campus egyik fő iránya a gazdasággal való együttműködés. Jelenleg több „pilotprojekt” vagyis „megelőzőkutatás” folyik hazai és nemzetközi vállalatokkal együttműködve – különösen azokkal, amelyekkel együttműködési megállapodásokat írtunk alá.
Tudományügyi miniszterként az a célom, hogy a BIO4 állandó modellé váljon, azaz annak mutatójává, hogyan tud együttműködni az állam, a tudomány és a gazdaság, a polgárok számára látható és érzékelhető konkrét megoldásokon, eredményeken és változásokon keresztül.
A minisztérium minden területén nemzetközi együttműködésre van szükség. Hol látja a legerősebb nemzetközi együttműködés és a fejlődés esélyét a fiatal tudósok vagy az innovációban jártasak szemszögéből?
– Őszintén hiszek abban, hogy a szerbiai fiatal kutatók és vállalkozók olyan tudással, ambícióval és ötletekkel büszkélkednek, amellyel fel tudják venni a versenyt a világgal. A mi feladatunk, hogy teret biztosítsunk számukra ezen adottságok kibontakoztatására, konkrét együttműködési mechanizmusokon keresztül – mind nemzetközi, mind hazai szinten.
Ezért a Tudományos, Technológiai Fejlesztési és Innovációs Minisztérium egy sor stratégiai kezdeményezést valósít meg, amelyeken keresztül a fiatalok hozzáférhetnek a tudás, a technológia és a kutatási gyakorlat globális áramlásához. Kutatóink az Európa Horizontja programban való részvételével, közös projektek és tudományos konzorciumok révén, vezető európai intézményekkel léphettek kapcsolatba. A Marie Skłodowska-Curie program megnyitja az utat a doktori és posztdoktori hallgatók előtt, hogy tudást és tapasztalatot szerezzenek a legrangosabb európai kutatóközpontokban, miközben Szerbia számára fontos projektek fejlesztésében vesznek részt.
Ezen kezdeményezések mellett számos kétoldalú programban veszünk aktívan részt partnerországainkkal, amelyek tovább ösztönzik a tudás- és kutatócserét, valamint a közös kutatási témák fejlesztését. Nemzetközi projekteken keresztül pedig egyre gyakrabban közös kutatási infrastruktúrát használunk, amely lehetővé teszi tudósaink számára, hogy az ország határain átnyúló erőforrásokhoz férjenek hozzá.
Ezzel egy időben erősítjük a hazai kapacitásokat a Tudományos Alap, az Innovációs Tevékenységi Alap és a tudományos és technológiai parkok hálózatán keresztül Szerbia-szerte. Így teremtjük meg a feltételeket ahhoz, hogy a tudásnak ne kelljen eltávozni – hanem itthon maradjon, fejlődjön és társadalmunk, gazdaságunk fejlődésének motorjává váljon.
Nyitókép: Dr. Bálint Béla (Ótos András felvétele)
