2025. július 9., szerda

Termelő múzeum

Száznegyven éves a bezdáni selyemdamaszt
Száznegyven évvel ezelőtt is ezen a szövőszéken dolgoztak a bezdáni takácsok (Fotó: Fekete J. József) Amikor Mária Terézia 1772. április 10-én mezővárosi rangra emelte Bezdánt, a 400 házból álló településen 51 iparos működött, köztük 15, céhbe szerveződött szövőmester. Schmidt János műszövő 1871-ben költözött a városba, és állami támogatást kapott öt alkalmazott foglalkoztatására. Ő fölhagyott a hagyományos kender- és lenszövet gyártásával, a Magyarország és Csehország területéről behozott szövőszékeken a Jacquard-technológiát alkalmazva a Csehországból és Angliából importált, különleges lenfonal szövésével megalapozta a bezdáni selyemdamaszt-gyártást.

Üzeme túlélte a monarchiát, az első és második világháborút, a kollektivizálást, a privatizációt és ma kft.-ként működik. Az eltelt 140 esztendő alatt a gyártási technológia mit sem változott. A Novitet-Dunav név alatt működő gyárban a XIX. század végéről származó 18, fából készült, lyukkártyák által vezérelt szövőszéken dolgozik a 23 takácsmester, és ezeken tanulnak a fiatalok is. A munka rendkívül összetett, a takácsok mindkét keze és lába összehangolt mozdulatai nyomán készül a damaszt, egyetlen centiméter előállításához 28 mozdulat, és nem kevés erőkifejtés szükséges. Ez a hagyományos technológia immáron egyedülálló Európában, hivatalosan is a kulturális örökség része és idegenforgalmi látványosságnak számít. Miként a születésnapi ünnepségen Željko Trbojević vállalattulajdonostól hallottuk, több külföldi nagykövet is látogatást tett a gyárban, és miután megtekintették a termelési folyamatot, udvariasan jelezték, hogy a munkások abbahagyhatják a bemutatót, nem értették, hogy azok az ősi eszközökön a rendes munkájukat végzik, vagyis egy termelő múzeumban tartózkodnak. A bezdániakhoz hasonló, de már nem működő szövőszék még csupán Lyonban látható.
A Novitetben jelenleg havonta mintegy ezer négyzetméter exkluzív selyemdamasztot, asztalterítőket, szalvétákat, ágyneműt állítanak elő. Minden darab egyedi, az ország egyetlen luxus-szuvenírjének számít, külhoni nagykövetségeknek, hazai szállodáknak, luxuséttermeknek adják el termékeiket.
– Damasztjainkat a legkülönbözőbb mintákkal és színekkel díszítjük, ehhez mi készítjük a szükséges lyukkártyákat is. Arra is módunk van, hogy a megrendelő logóját beleszőjük az anyagba, így nyomatékosíthatjuk a termékeink egyediségét. Sajnos a világban még nem ismernek bennünket kellően, erre kell törekednünk a továbbiakban – hallottuk Kovács Kornéliától, a damasztgyár nemrég kinevezett igazgatójától.

Magyar ember Magyar Szót érdemel