Gépszerelő műhelye mellett nyitotta meg szódaüzemét 1988-ban a zombori Rezicska Sándor. Fia, Károly ma önálló vállalkozóként vezeti a HACCP élelmiszer-biztonsági irányítási rendszer szabványainak megfelelő szikvízgyárát, amely három községben látja el a fogyasztókat ökoszódával. Tapasztalatai szerint néhány évtized alatt megváltoztak a szódafogyasztási szokások.
A szódagyártás hajdanán népszerű foglalkozás volt Zomborban, a falvakban is működött legalább egy szikvízüzem. A várost ma a Jaroš elnevezésű vízlelőhely és az egykori artézi kutak látják el vezetékes vízzel. Úgy tűnik, az előbbi elnevezése nem a járás szóból ered, Rezicska Károly ugyanis büszkén mutatja szódásüveg-gyűjteményének egyik legféltettebb darabját, amelyen a következő fölirat olvasható: „ JÁROS GUSZTÁV szabadalmazott szikvíz-üveg – Zomborban”.
– Járos Gusztáv volt az első szódagyáros a városban – meséli a vállalkozó. – A hetvenes években még 7–8 üzem működött, amikor pedig mi belevágtunk, további négy szódagyár üzemelt: a Reffle, a Ninkov, a Nánási és a Sáfrány, de ezt később Ćulić néven ismerték.
Hogyan került a pályára?
– Édesapám előrelátó gondolkodásának köszönhetően. Úgy vélte, mindkét fiának munkát kell adnia a kezébe, ezért a már meglévő gépszerelő műhely mellé 1988-ban megvett Őrszálláson egy szódagépet, és ezzel elindította a Reza szódagyárat. Úgy hitte, jó bolt lesz vizet és levegőt árusítani, és ebben igaza is lett. Halála óta én vezetem az üzletet. Egészen 2003-ig a százesztendős berendezéssel töltöttük a palackokat, de már akkor komolyan szűrtük a vizet, ennek köszönhetően kapta meg termékünk az ökoszóda elnevezést.
Miben különbözik ez a készítmény a hagyományos szódától?
– A szikvízgyártás technológiája végtelenül egyszerű, nincs mit modernizálni rajta. Én a berendezést újítottam egy modern, saválló anyagból készült gépre, amely óránként 800 liter előállítására alkalmas. Tudvalévő, hogy korábban a szódások ásott vagy artézi kutakból nyerték a vizet, majd gézen szűrték és kádban ülepítették. Ezen kellett változtatni. A köztes tartály és a töltőgép közé négy szűrőberendezést iktattam. Az első a mechanikai szennyeződést távolítja el a vízből, a második aktív szenet tartalmaz, a vasat és a klórt távolítja el bizonyos mértékben, a harmadik a vízkő kivonására szolgáló, önregeneráló, sótablettákkal kombinált gyantaszűrő, a negyedik pedig egy sterilizátor, vagyis egy UV-lámpa, amelynek fénye megöli a vízben található baktériumokat. A töltőberendezés voltaképpen egy szaturátor, amely a vizet szén-dioxiddal telíti, oly módon, hogy a hét atmoszféra nyomás alatt tartott természetes gázra egy porlasztón ködpáraként fecskendezi a vizet, amit aztán szifonfejes palackokba adagol.
Praktikusak a ma használatos műanyag palackok?
– A XIX. század derekától a kétlabdás palackoktól kezdve a különböző űrtartalmú szifonok üvegből készültek, a múlt század utolsó harmadában váltották föl őket az elhasználódás után újrahasznosítható, tartós szifonfejjel ellátott műanyag palackok. Praktikusak, mert nem törnek össze, nem csorbulnak. Nem ilyenek a nagy kiszerelések, a húszliteres acéltartályok, mert nyáron nem lehet őket hűteni, s a vendéglők sem bajlódnak velük, mivel az eladott mennyiséget csak úgy ellenőrizhetik, ha mérlegre teszik a palackot, ez pedig már túl macerás.
Milyen a vevőköre?
– Boltok, magánszemélyek, vendéglátó egységek Zombor, Apatin és Hódság térségében. A nagy üzletláncoknak nem szállítok, és ez addig így is marad, amíg az állam nem kötelezi őket arra, hogy fizessenek az átvett áruért. Zomborban két, Bükkszálláson pedig egy szikvízgyár üzemel. Én három munkást foglalkoztatok, és két gépjárművel terítem a szódát. Vajdaságban kevés szódás rendelkezik a termék visszakövethetőségét lehetővé tévő HACCP-tanúsítvánnyal. Az új üzemet már eleve úgy építettem, hogy csupán apró módosításokat kellett végrehajtanom rajta a tanúsítvány megszerzéséhez.
Az alsó sorban középen a legrégebbi zombori szikvizes üveg
Változtak-e a szódavíz fogyasztásának szokásai az évek során?
– A régi szódások azt mondták, az új gyár két év alatt üzemelhető be, addigra szoknak oda a vásárlók, és hogy a szikvíznek télen van szezonja. Az elsőben lehet, hogy ma is igazuk van, a másodikban azonban nincs. Egykor valóban télen fröccsöztek az emberek, fogyott a szóda rendesen. Mostanra a fröccsöt visszaszorította a sör, aki pedig borivó maradt, átpártolt a tisztán fogyasztott minőségi italokhoz. A szódavíz ma üdítőnek számít, ezért nyáron kétszer annyit adunk el belőle, mint télen.
Az irodájában minden tárgy a szikvízzel van kapcsolatban…
– Szenvedélyes gyűjtő vagyok. Korábban a numizmatika és a jelvénygyűjtés érdekelt, mostanság a képeslapok és a régi fegyverek. A szakmám révén viszont a szódásszifonokból is összegyűjtöttem mintegy 130 ritkaságot a Monarchia idejéből, illetve külföldi gyártmányokat, több antik töltőgépet. Egyes ritka szifonokat az interneten manapság már szinte aranyárban kínálnak. Álmodom egy szikvízgyár-múzeumról is, de ahhoz egyelőre se helyem, se pénzem nincsen.
Elégedett a vállalkozásával?
– Természetesen, igaza volt az édesapámnak, jó bolt a víz és a levegő forgalmazása. Ráadásul meggyőződésem, hogy a jövő biznisze a víz lesz.
