Pál írja a Korinthosziaknak írt első levelében: Ha pedig a Krisztus nem támadt fel, semmit sem ér a ti hitetek. Ezt a hitüket élik meg magukban, s a liturgia fenséges megjelenítésében a mai napon a hívek. De a húsvét nemcsak a híveké, ünnepévé lett az egész közösségnek, s azokhoz is illenék szólni, akik nem az isten fia föltámadásával kapcsolják össze a mai vasárnapot.
A termékenység tavaszünnepeként is bemutathatjuk, miként a nyuszitojásos képeslapok, melyek az ősi germán termékenységünnepből kölcsönözik a rajtuk látható jelképes tartalmat, megfeleltetve azt a húsvét központi üzenetének, az élet győzelmének a halál fölött.
Pál írja a Korinthosziaknak írt első levelében: Ha pedig a Krisztus nem támadt fel, semmit sem ér a ti hitetek. Ezt a hitüket élik meg magukban, s a liturgia fenséges megjelenítésében a mai napon a hívek. De a húsvét nemcsak a híveké, ünnepévé lett az egész közösségnek, s azokhoz is illenék szólni, akik nem az isten fia föltámadásával kapcsolják össze a mai vasárnapot.
A termékenység tavaszünnepeként is bemutathatjuk, miként a nyuszitojásos képeslapok, melyek az ősi germán termékenységünnepből kölcsönözik a rajtuk látható jelképes tartalmat, megfeleltetve azt a húsvét központi üzenetének, az élet győzelmének a halál fölött.
De bibliai eredetű megfeleltetéssel is élhetnénk. Erre János evangéliuma szolgáltatja a példát, melynek szerzője a fény világba jöveteleként ábrázolja Jézus megszületését. Költői nyelven szólalnak meg az evangélium első sorai, de ezután átmegy a szöveg prózai elbeszélésbe, a fény hasonlatot nem alkalmazza többé a központi eseményekkel kapcsolatban. A születésen túl még két ilyen központi esemény van, természetesen mindegyikük az isten fia cselekedeteihez kapcsolódik: Jézus megkeresztelkedése és a csúcspont, az isten fia kereszthalála és feltámadása. A liturgikus év legfontosabb ünnepeiben emlékezünk meg ezekről az eseményekről: a születésről karácsonykor, a megkeresztelkedésről vízkeresztkor, a halálról és a feltámadásról a nagyhéten, vagyis most.
János Jézus születésről azt mondja költőien, fény jött a sötétségbe, amit a világ nem fogadott be, de elfojtani sem tudott. (A fény Jézust, a sötétség az istentagadó világot jelképezi.) A megfeleltetést nem nehéz tovább vinni. Eleinte ez a világba jött fény még csak önmagában, láthatatlan benső fénnyel fénylett, mintha sötét lepellel takarták volna le. A megkeresztelkedéssel ezt a leplet rántotta le Keresztelő János a fényről. Ezentúl mindenki részesülhetett az áldásban, akik a fény közelében voltak. Őket nevezzük tanítványoknak. A harmadik esemény, mind közül a legfontosabb, Jézus feltámadása a fény robbanásszerű kiterjedéséhez hasonlítható, ami - örök győzelmet aratva fölötte - egy pillanat alatt megszüntette a világi sötétséget. Fizikai hasonlattal a szupernóva robbanással feleltethetnénk meg ezt a páratlan eseményt, melyben „az élete végéhez ért” csillag egyik percről a másikra fényesebbé válhat, mint az egész galaxis. A csillag halála fénnyé válását jelenti, mint ahogy Jézus kereszthalálának következménye is istenemberi minőségben való újjászületése volt a hit szerint.
Ezt ünnepeljük húsvétkor: a fény robbanásszerű győzelmét a sötétség fölött.
