A kormányfő múlt heti, nagy vihart kavart nyilatkozata szerint az Európai Unió válaszút elé került: vagy aláírja Szerbiával a stabilizációs és társulási egyezményt, s ezzel elismeri az országot jelenlegi határain belül, beleértve déli tartományát is, vagy amerikai nyomásra missziót küld Kosovo és Metohijába, s kiáll a tartomány függetlensége mellett. Božidar Đelić, a kormány alelnöke szerint Szerbiának nincs választása: alá kell írnia a megállapodást az Unióval. Ő azt reméli, hogy az ország az év végére elnyeri a tagjelölti státust.
A nemet mondás igazából Szerbiának ártana. Az európai közösségnek föltételt szabó nyilatkozat szerint az uniónak Szerbia vagy Kosovo függetlensége között kellene választania. Dimitrijević úgy véli, Brüsszel nem fogja ilyen könnyen hagyni, hogy kiprovokálják, mert megvannak a maga jól megfontolt okai, amiért Szerbiát az unión belül szeretné látni. Miroslav Prokopijević közgaszdász kevésbé derűlátó:
- Az Európai Unió nem szenvedne kárt, pontosabban a kára elhanyagolható volna, viszont Szerbia számára a csatlakozás elmaradása katasztrofális eredményeket hozna: gazdaságilag, politikailag és minden más tekintetben - nyilatkozta.
Jovo Bakić szociológus szerint, ha nem írják alá az unióval a stabilizációs és társulási egyezményt, ezzel akár a szerbiai parlamentáris demokrácia jövője is megkérdőjeleződhetne. A kár elsődlegesen gazdasági természetű volna, mert ez egy olyan negatív jelzést közvetítene a külföldi befektetőknek, ami miatt azok messze elkerülnék az országot. Politikailag is hatalmas átrendeződést idézne elő: megerősítené és tömörítené a russzofil, az uniótól elzárkózó politikai tábort.
Vannak, akik másként vélekednek. Dušan Proroković, a Kosovóért felelős minisztérium államtitkára - egyébként a Szerbiai Demokrata Párt tagja - Koštunica jogi érvére hivatkozik:
- Íme, hol téved az osztrák kancellár, Alfred Gusenbauer és Kosovo függetlenségének a többi támogatója: ha mi aláírjuk a stabilizációs és társulási egyezményt, Szerbiának ezzel szavatolva lenne a területi sérthetetlensége - hogyan fognak akkor a későbbiekben egy ugyanilyen szerződést megkötni Kosovóval? - mondta, majd hozzátette, hogy el sem tudja képzelni mi történne, ha az Európai Unió 10-12 állama elismerné Kosovo függetlenségét, az egyezményben ugyanakkor az európai államok közössége garantálná Szerbia területi integritását.
Vojin Dimitrijević szerint viszont mondvacsinált érv az egyezmény jogi szövegére hivatkozni.
- Az adott állam úgy is beléphet egy nemzetközi szervezetbe, ha a határai még nincsenek pontosan kijelölve - mondta.
Ezzel kapcsolatban Ciprus példájára hivatkozott, ahol az unióba csatlakozott görög rész mellett, egy csupán Törökország által elismert politikai államképződmény is fennáll.
Miroslav Prokopijević arra figyelmeztet, hogy megkésett dolog az Európai Uniónak Szerbiához való viszonyulását most vitatni. Kezdettől fogva nyíltan tudni lehetett, hogy a dokumentumokban Szerbiáról a déli tartomány nélkül esik szó.
- Mindig is annak a tudatában tárgyaltak, hogy Kosovo nem képezi a megbeszélések tárgyát, eközben természetesen az egyik fél sem prejudikálta Kosovo végleges státusát. Épp ezért rendkívül téves és képmutató dolog most előfeltételül állítani, hogy Szerbián belül Kosovót is beleértsék az egyezménybe. Ha Koštunica ezt szerette volna, miért nem fejezte ki ezt az igényét már sokkal korábban? - mondta Prokopijević.
Jovo Bakić szerint hét évig arról győzködték a polgárokat, hogy az Európai Unióba vezet a helyes út, most egyik napról a másikra téves útnak kiáltják ki ugyanazt, miközben semmiféle alternatívát nem kínálnak föl.
Hacsak nem az utat Oroszország, a nagy keleti testvér felé, amiről ismét egyre többet hallani a nyugatellenes szerbiai politikusok szájából.
Fotó: FoNet
Előtérben Đelić, mögötte Koštunica(?)
