Vojislav Koštunica múlt heti nyilatkozata szerint válaszút előtt áll az Európai Unió: képviselői vagy aláírják a stabilizációs és társulási egyezményt Szerbiával, s ezzel egyúttal az ország megbonthatatlan területi egységét is elismerik, vagy az elutasított Ahtisaari-terv megvalósításába kezdenek, s rábólintanak a déli tartomány albán többségének függetlenségi törekvésére.
Vojislav Koštunica múlt heti nyilatkozata szerint válaszút előtt áll az Európai Unió: képviselői vagy aláírják a stabilizációs és társulási egyezményt Szerbiával, s ezzel egyúttal az ország megbonthatatlan területi egységét is elismerik, vagy az elutasított Ahtisaari-terv megvalósításába kezdenek, s rábólintanak a déli tartomány albán többségének függetlenségi törekvésére.
Első hallásra talán meglepő, amit a kormányfőtől hallunk: Kosovo miatt nem Szerbia, hanem az Európai Unió állna válaszút előtt? A mondat grammatikailag helyes, s logikai szempontból is érthető, mintha valami mégis sántítana benne. Azt üzeni ugyanis, hogy az Európai Uniónak választania kell Szerbia és Kosovo függetlensége között. Vagy az egyik vagy a másik. Emiatt főhet most a fejük a brüsszeli képviselő uraknak! Mi lesz velünk, ha Szerbia nélkül maradunk? - rettenhetnek el magától a gondolattól is. Nélküle lyukas lesz az európai nadrág, épp a fenekén, ez pedig mégiscsak tűrhetetlen! - csóválhatják a fejüket a gondba esett képviselő urak.
Koštunica híres-hírhedt legalizmusa akkor jön elő, amikor eszközök és érvek híján hatástalannak mutatkozik a politikai fegyvertára. Látszólag most is a jog, Iustitia istennő sérthetetlensége az utolsó érve. Eszerint, ha aláírják Szerbiával a társulási egyezményt, annak a jogi nyelvezetű szövege alapján közvetve az ország jelenlegi határait is elismerik. A kormányfő csúsztatása a szándékot kiegyenlíti egy mellékes jogi értelmezési lehetőséggel, ami egyébként, mint minden jogi kérdés, legfeljebb vita tárgyát képezhetné, de semmiképp sem kezelhető cáfolhatatlan tényként.
Koštunica, a bizánci diplomácia ősrégi balkáni hagyományát követve, a kettős beszédben is igen járatos politikus. Mintapéldája ennek ez a nyilatkozat. Ha a sorok között olvasunk, akkor mintha ezt mondaná: Szerbiának választania kell Kosovo megtartása és az Európai Unió között. Nem is kell oly mélyre ásnunk, a nyilatkozata további részében szinte leplezetlenül kimondja: Kosovóért Belgrád akár a csatlakozásról is hajlandó lemondani.
Így már helyére kerülnek a dolgok. Ezzel a kormányfő is kijelölte a maga helyét azok mellett, akik többre tartják az üres, tartalmatlan nemzeti büszkeséget az értelem szavánál. Igaz, leplezve: részben a sorok között, részben nyíltan, hogy nyitva hagyja a kiskaput a visszatáncolásra. Sosem lehet tudni, mit hoz a jövő!
