A kilenc szerbiai elnökjelölt fejenként 117 000, a győztes pedig 4 millió eurót fog kapni a köztársasági költségvetésből a választási kampány költségeinek fedezésére. A parlamenti képviselők fizetése a múlt évben nettó 1500 euró volt.
A választási kampányra előirányzott összeg a politikai pártok finanszírozásáról szóló törvény rendelkezése alapján kerül majd kiutalásra. Ezen rendelet szerint a költségvetés teljes bevételéből 0,1 százalékot kell elkülöníteni az elnökjelöltek kampányának a támogatására. A nemrégiben elfogadott, 2008-as költségvetés alapján ez az összeg 421 666 367 dinárra rúg. A szép summának a 20 százalékát a választási névjegyzéken szereplő jelöltek között kell szétosztani egyenlő arányban, a fennmaradt 80 százalék pedig a győztest illeti.
Az elnökjelölteknek a törvény értelmében kampánycélokra a magánszférából érkezett adományokat is jogukban áll fölhasználni. Az így összegyűjtött pénzösszeg fölső határa 84 millió dinár, ugyanannyi, mint amennyi az állami költségvetésből a rendelkezésükre fog állni. Külföldről, azoktól a magánvállalatoktól, amelyek üzleti célból az állami szervekkel szerződtek vagy amelyek közszolgálati tevékenységet folytatnak, a szakszervezetektől, az exportőröktől és az importőröktől nem fogadhatnak el adományt. A Köztársasági Választási Bizottság feladata, hogy az elkövetkező 90 napon belül ellenőrizze a kampányráfordítások törvényességét.
Nem kell jogi végzettség ahhoz, hogy fölismerjük a jogi szándékot abban, hogy miért fordítanak költségvetési pénzt a kampány finanszírozására. Azt szeretnék szavatolni ezzel, hogy az elnökjelöltek egyenlő eséllyel indulhassanak. Nehezebb megérteni, hogy miért van szükség a győztes utólagos jutalmazására azzal, hogy a pénz négyötöde őt illeti. Elkerülhetetlenül fölvetődik a gondolat, hogy ezáltal a jelöltek nemcsak az elnöki székért, hanem a költségvetési pénzért is versenyeznek. A másik, inkább csak költői kérdés, hogy elegendő-e a törvény által előírt keret a kampánycélokra. Ami egy polgárnak sok, az egy esélyes köztársasági elnökjelölt kampányára kevés lehet. S ha ez így van, ami okkal föltételezhető, akkor az eséllyel induló nagyobb pártoknak a törvény akaratlanul a törvényszegést írja elő.
A kinek kevés, kinek sok esete áll fenn a parlamenti képviselők fizetése kapcsán is, ami havi 1500 eurót tesz ki fejenként. A szerbiai átlagfizetéshez mérve ez szép összegnek számít, ha viszont a törvényhozói tisztség felelősségteljességét, fontosságát vesszük figyelembe, akkor nem igazán sokallhatjuk. Más kérdés, hogy mennyire dolgoztak meg a pénzükért a képviselők. A politikai huzavona miatt összesen 14-szer ültek össze. (Ez természetesen nem 14 munkanapot jelent: összesen 400 órát tölthetett el parlamentben az a képviselő, aki minden egyes alkalommal jelen volt.) Eközben 10 új törvényt és nagyszámú módosítási indítványt fogadtak el, és ratifikálták a Szerbia és Montenegró közti államközi egyezményt is.
Oliver Dulić házelnök azt ígérte, hogy éjjel-nappal az Európai Unióhoz közelítő törvények meghozatalán fognak dolgozni, ennek ellenére a képviselők nem egyszer a napirendi ponttól eltérő vitákkal töltötték el az időt.
- A korábbi ülésszakokkal összevetve valóban rosszul teljesítettünk, ennek ellenére több törvényt fogadtunk el, mint sok Európai Uniós állam parlamentje - nyilatkozta ezzel kapcsolatban Miloš Aligrudić, a Szerbiai Demokrata Párt frakcióvezetője.
Tomislav Nikolić, a Szerb Radikális Párt elnökjelöltje a tőle megszokott stílusú választ adta:
- És mi volna az alternatíva? Hogy ne legyen parlamentünk? Ilyen a demokrácia, erre szavaztak a polgárok, s ez mindenképpen jobb, mint az anarchia. A polgárok pedig meggyőződhetnek, hogy kire szavaztak - mondta.
Tomislav Nikolić egyébként a tavaszi és az őszi ülésszak 400 órájából 53-at töltött a parlament padsoraiban. Miloš Aligrudić 83 órát, Miloš Jevtić a Demokrata Pártból 67-et, Aleksandar Vučić az SZRP-ből csak 35-öt. A képviselőknek erre is megvan a magyarázatuk. Nikolić a választási kampány miatti elfoglaltságaira hivatkozott, s arra, hogy ő egyébként az épületben tartózkodik, de nem kíván a képviselőház szavazóképességéhez, a kvórumhoz hozzájárulni. Az európai integrációs ügyekben ténykedő Miloš Jevtić is azt nyilatkozta, hogy jelen van az épületben. Aligrudić szerint nem kell mindent a parlamenti üléseken keresztül szemlélni, hiszen azon kívül is folyik munka, s a képviselőknek egyéb kötelezettségeik is vannak.
A képviselőknek egyéb kötelezettségeik is vannak, mintsem a parlamenti padsorokban üljenek
