Radovan Karadžić ügyvédje, Svetozar Vujačić már napok óta a médiafigyelem középpontjában áll.
A médián keresztül még idejében közhírré tette, hogy pénteken az utolsó pillanatban, öt perccel a posta bezárása előtt fogja föladni a védence kiadatása elleni óvást, de az ajánlott küldemény nem érkezett meg még tegnap sem. Arról pedig nem hajlandó nyilatkozni, hogy egyáltalán föladta-e a föllebbezést. Kihasználva a jogi űrt, ami nem szabályozza, hogy külföldről lehet-e postázni a küldeményt, s azt sem, hogy a bíróságnak meddig kell a megérkezésére várnia, a sztárügyvédi státusra törő Vujačić úr – a média biztosította közfigyelemre támaszkodva – játszadozik a bírósággal. Ő ugyan azt állítja, hogy csupán azt szeretné elérni, hogy családtagjai még itt Belgrádban meglátogathassák Radovan Karadžićot. Tegnap arról beszélt, hogy ha az ajánlott küldeményt Boszniában, Paleból postázták, akkor annak hét napra van szüksége, míg a rendeltetési helyére ér. Tegnapelőtt még öt napot emlegetett.
A nyilatkozatok alapján a bíróságnak fogytán a türelme. A belgrádi körzeti bíróság szóvivője, Ivana Ramić szerint nincs okuk, hogy egy értelmes határidőt túllépve várjanak a meg nem érkezett óvásra. Amit talán el sem küldtek. Ezen a véleményen van Dušan Ignjatović, a hágai törvényszékkel való együttműködésért felelős iroda vezetője is. Szerinte Karadžićot várhatóan a hét folyamán csendben a sheveningeni börtönbe szállítják, amiről a média majd csak utólag fog értesülni.
Hágában a médiamunkások már „ügyeletet tartanak”, hogy ők lehessenek az elsők, akik a híres-hírhedt fogoly megérkezéséről tudósítanak. Az ENSZ által a holland kormánytól bérelt sheveningeni börtönben 84 cella áll a hágai törvényszék rendelkezésére, melyekben a jelen pillanatban 37 háborús bűnökkel vádolt személyt tartanak fogva. Ha Radovan Karadžić személyében a 38-ik fogoly is megérkezik, akkor őt, akárcsak a többieket, egy 15 négyzetméteres szerényen bebútorozott börtöncella várja, ággyal, asztallal, székkel, szekrényekkel, televízióval és illemhellyel. A fogvatartottak a nap nagyobbik részét együtt tölthetik a három részleg valamelyikében, a nap során egy órás kötelező séta vár rájuk az udvaron, sportolhatnak, külön szobát kapnak, ha az ügyvédjükkel tárgyalnak, vagy ha a feleségük, a partnerük meglátogatja őket. Nézhetik a volt Jugoszláviából sugárzott televíziós adásokat, olvashatják az ottani sajtótermékeket, idegen nyelveket tanulhatnak, számítógép hozzáférésük van, a hívőknek külön imahelyiség áll a rendelkezésükre, ahol pravoszláv vagy katolikus istentiszteleten vehetnek részt.
A nyugati börtönviszonyokra jellemző viszonylag jó körülmények, úgy tűnik, Karadžićot nem sarkallták arra, hogy önként feladja magát. Az elfogatására viszont számított és készült is. A védelmével megbízott ügyvédi csapat tagja, Goran Petronijević átiratot intézett a bírósághoz, amelyben követeli, hogy adják vissza Karadžićnak a házkutatás során lefoglalt laptopját és az 50 hajlékonylemezt, mert azok a védelmét érintő adatokat tartalmaznak. A boszniai szerb fővádlott a szerbiai fővádlott, Slobodan Milošević perét is figyelemmel kísérte annak idején, sőt dokumentumok továbbításával próbálta segíteni őt, melyeket az „igazságszeretők” aláírással juttatott el az akkor még Miloševićet, most pedig Karadžićot védő ügyvédhez, Milivoje Ivaniševićhez.
