A zombori vendéglátósok panaszkodnak, hogy keményen sarcolja őket a szerzői jogvédő, pusztán azért, mert szól náluk a rádió, sőt újabban már azért is, ha egyáltalán nincs rádió az üzletben. Azt kérdezik, ha a rádióállomások kifizetik a szerzői jogdíjakat, akkor miért kell a vendéglősöknek ugyanezért fizetniük. Úgy vélik, ilyen alapon minden házba bemehetnének a felügyelők, ahol fizetik a tévéelőfizetést, és követelhetnék a jogdíjat, mert valaki bekapcsolta a rádiót.
Dragana Farkaš, a 025 és a Kasina vendéglők tulajdonosa arról panaszkodik, hogy tavaly a Szerbiai Zeneszerzők Egyesülete (SOKOJ) zároltatta a folyószámláját, és leemelt róla 1100 eurónyi összeget. Az idén felszólítást kapott, hogy fizessen be 68 000 dinárt a szerzői jogvédő szervezet kasszájába, különben bírósági úton hajtják be a tartozását.
– Két nappal a végzés átvétele után megjelent egy ismeretlen férfi, aki az OFPS (Hanghordozók Előállítóinak Szerbiai Szervezete) képviselőjeként mutatkozott be, és kiderült, hogy a SOKOJ mellett nekik is fizetnem kell. Szerződést kínált, de nem voltam hajlandó aláírni. Erre közölte, hogy ha megállapodom vele, akkor évente 13 000 dinárt kell fizetnem, ha viszont elutasítom, 27 000 dináros számlát kézbesítenek majd. A SOKOJ-jal sincs szerződésem, számlát sem küldenek, de nem is érdekel, mert nem tudok annyit megkeresni, hogy fizessek nekik. Legfeljebb nem szól majd a zene a vendéglőimben. A pénzbehajtók igazolják magukat, azt állítják, minden törvényes, de nagyon kíváncsi lennék rá, mit kapnak a zeneszerzők és az előadók az általuk behajtott pénzből. A vendéglátóipar is keményen megérezte a válságot, mára luxussá vált étterembe járni, és a fogyasztás sem olyan, mint korábban. Ugyanakkor a vendéglátósokat sújtó terhek soha nem látott magasságba szöktek. Szinte elképzelhetetlen, de ezek a szervezetek egyazon díjszabást alkalmaznak a Zomborban, Belgrád központjában és például Bükkszálláson működő vendéglőkre. Nincsenek övezetek, nincsenek egyéb paraméterek, amelyek alapján kivetik a harácsot, mert ez nem egyéb, mint fosztogatás – mondta igencsak felpaprikázva Dragana Farkaš. – Ha az jelenti az Európába vezető utat, hogy kitalált szervezetek állami támogatással megsarcolják a becsületes dolgozót, akkor nem támogatom ezt az európai utat – tette hozzá.
Katica Sodarev, a Dalmatinski podrum vendéglő tulajdonosa is rossz tapasztalatokról számolt be a SOKOJ-jal kapcsolatosan. Nincs szerződése az egyesülettel, a SOKOJ-nak még a felszolgálók aláírása sincs birtokában, amivel bizonyíthatná, hogy az emberei jártak az üzletben, ennek ellenére a jogvédő a második pert indította a bérlő ellen.
– Ügyvédet fogadtam Zomborban és Belgrádban is. Ha bíróságra kell mennem, akkor bíróságra megyek, akár a börtönbe is bevonulok, de „ezeknek” nem fizetek. Inkább az ügyvédnek adom a pénzt, mint a SOKOJ-nak – panaszolta Katica Sodarev. – Fizetem a tévéelőfizetést és a kábeltévé előfizetését is, de ez a bíróságot nem érdekelte, elveszítettem a pert. Az ügyvédem fellebbezett, azóta nem történt semmi, csupán egy újabb felszólítást kaptam a SOKOJ-tól, hogy fizessek, különben megint bíróságra viszik az ügyet. Előbb 66 000 dinárt követeltek egy évre, utána nem tudom megmondani, hogy mennyit, mert bármi is érkezik a szerzői jogvédőtől, azt nyomban eltépem. Aztán ketten jöttek az OFPS-től, de közöltem velük, hogy a jogvédő beperelt, és ők is számoljanak vele, hogy nem fizetek. A tárgyalást megelőzően egy fővárosi kávézóban várakoztam, ahol zene szólt a rádióból és a televízióból egyaránt. Kíváncsi lennék: ugyan fizetik-e a sarcot? Dehogy, Belgrádban be sem merik tenni a lábukat a kávézókba, hogy jogdíjakat követeljenek! Az én vendéglőmbe még egyetlen vendég sem ült be azért, hogy a rádióban sugárzott zenét hallgassa: esznek egy kis sült halat, megisznak néhány italt, elszívnak pár szál cigarettát, mert nálam engedélyezve van a dohányzás, de a zene senkit sem érdekel. Egy évig nem is volt rádiónk az üzletben, erre kivetették rám a harácsot. Hát most van rádiónk, s jöhet bárki, majd pereskedünk végkimerülésig – tette hozzá harciasan a Dalmatinski podrum gazdasszonya.
Érdeklődtünk a Zombori Rádióban, milyen tapasztalatuk van a két szerzői, illetve gyártói jogvédő szervezettel. A rádiónak természetesen szerződése van mindkét egyesülettel, mert erre törvény kötelezi. A jogvédők a rádió által megvalósított pénzforgalom alapján számolják ki a havidíjat. Tekintettel arra, hogy a médium három éve veszteséges, a havidíj a lehető legalacsonyabb, 7500, vagyis évi szinten 90 000 dinár. Persze kettővel szorozva.
