Aki olyan emlékeket őriz a vonatozásról, hogy ha nem volt ülőhely, akár a folyosón ácsorogva, beszélgetve, az ablakon kikönyökölve utazhatott, vagy éppen az emlékképeihez hozzátartozik az is, hogy a többórás úton sokszor a folyosó padlózatán végigfeküdve, a csomagjaikon utaztak néhányan a kora reggeli órákban, vagy éppen későn este, esetleg az utasok összecsúsztatták a szemközti üléseket, hogy kényelmesebben utazhassanak, mélyen elbúcsúzhat ezektől a hangulatképektől, az új vonat ugyanis teljesen más élményeket nyújt. Félreértés ne essék, nem sírom vissza ezeket az időket, hiszen ma háromszor gyorsabban eljuthatunk A pontból B-be, ám éppen ezért a vonat mára nem más, csupán a gyors életmódunk része. Állóhely viszont éppen a sebesség miatt nincs. Mindenkinek helyet kell foglalni, ezért a jegypénztárakban, az állomásokon felállított automatákban vagy a mobiltelefonos alkalmazáson keresztül csak annyi jegyet lehet váltani, ahány ülőhely van a vonatban. De! Vannak segédülések, például azért, hogy a toaletthasználatra való várakozás során ne ácsorogjunk, vagy ha a házi kedvencünkkel szállunk fel, akár a bejáratnál utazhassunk vele. Így, amennyiben nem sikerült jegyet szerezni, akár a vonatban is váltatunk, természetesen ha találunk segédülést magunknak (a kalauz erre figyelmeztetett legutóbb). Készpénzzel és kártyával is fizethetünk a kalauznál, de a jegy ekkor már nem mondható kedvezményesnek: 500-600 dinárral drágább. Szabadka és Belgrád között így 1720 dinárba kerül a vonatjegy, de Szabadka és Újvidék között mintegy 1100 dinárt kell fizetni, és a jegy ára akkor sem változik, ha az utas Topolyán száll fel a vonatra és Péterváradig megy.
