Megtörtént egyszer az, hogy miután a lakótársam lóhalálában kinyitotta az ajtót, egy hatalmas dörrenés kíséretében be is vágta maga után. Ugyanez megismétlődött szobája ajtajával is. Pár percnyi habozás után bekopogtam hozzá.
Szólt, hogy bejöhetek. Mikor benyitok, észreveszem, hogy a lakótársamnak alig van haja.
– Te mit csináltál?
– Meg akartak nyírni...
– Hentesek?
– Nem. Fodrászok.
Elmesélte, hogy a fodrászszalonban olyan tessék-lássék módra nyírták meg, sőt, a gyakornokra bízták a frizuráját. Miután kész lett, kedves barátom megjegyezte, hogy nem jól lett megnyírva. Először még kedvesen elnézést kértek tőle, majd barátom bevallása szerint „Ott valamit zúgatott a fejem mellett, és gyorsan rávágta, hogy: Kész!”
Amikor kedves barátom közölte, hogy nem jól nyírták meg, szinte majdnem szó szerint kizavarták a szalonból. Ekkor ment el egy ismerőséhez, és „hajtalanította” el magát.
Nem igazán nagy dolog ez. A bökkenő csak az, hogy ugye, mi vagyunk a fizető fél. A másik nyújtja a szolgáltatást. Rossz szolgáltatásért miért adjunk pénzt? Miért ne szólaljunk fel, ha nem azt kaptuk amiért fizetünk? A legfőbb: Ha már a mi zsebünkből fogy a pénz, akkor miért engedjük meg, hogy a szakember azt csinálja amit akar? Pláne akkor, ha megmondtuk neki, hogy mit csináljon? És még neki álljon feljebb?
Akkor jöttünk rá, hogy talán elrontott minket a nyugati kapitalizmus. Barátom Németországban, én pedig Amerikában szoktam meg azt, hogy azt kapunk a pénzünkért amit kértünk. Meg azt is, hogy amíg a mi kezünkben van a pénz, mi parancsolunk. Úgy néz ki, hogy mi vagyunk hülyék az emelt szintű balkáni vadkapitalizmushoz...
