Szinte az egész december ünnepi hangulatban telik. Vagy azért, mert éppen ünnepnap van, vagy azért, mert arra készülünk, s díszítjük a lakást, igyekszünk a karácsonynak, a legnagyobb és legszebb ünnepnek méltó környezetet teremteni otthonunkban is. Most már a nálunk is fényárban úsznak a városok, a lakóházakon is itt-ott láthatóak a díszítések. Olyan jó ilyenkor sétálni a városban, végre egy kicsit enyhít a szürkeségen, a nyomorúságon a sok fény.
Nem azt mondom, hogy elfedi, mert hiába akármilyen kivilágítás, ha például Szabadka központjában az üzlethelyiségeknek legalább az egynegyede üresen áll. Nem azért, mert nem lenne vállalkozó, aki üzletet nyitna, hanem azért, mert valamennyi bezárt. Voltak, akik próbálkoztak, de nincs az embereknek pénzük, így szinte törvényszerű, hogy bármibe fog is a vállalkozni akaró, tönkremegy.
S ettől, hogy megnyílnak a kis butikok, üzletek és néhány hónap múlva nyomtalanul eltűnnek, olyan érzése támad az embernek, mintha változna a város, mert egészen egyszerűen nem találja meg a boltot, amire felfigyelt, vagy kiszemelt magának, hogy majd egyszer ide betérek.
De nem erről van szó, hanem arról, hogy egyre lejjebb csúszunk. Szinte valamennyien, akik megindították a vállalkozásukat, és kénytelenek voltak felszámolni, tönkrementek. Ha addig volt is egy kis pénzük, az elúszott.
Figyelem a korzó üzlethelyiségeit. Vannak, amelyek hónapok óta üresen állnak. Nincsenek már merész álmok, bátor vállalkozók, mert mi vásárlók, az üzletek éltetői tűntünk el.
