Módszeresen agyonverték a magatehetetlen férfit a p.... ifjak, ,,Megöllek!” – életveszélyesen megfenyegette a nevelőket a fiú, Csecsemőket erőszakolt a rocksztár – csak néhány sokkoló cím az internetes újságok mai vezető híreiből.
Milyen világban élünk?!
Közönyösen, a fejünket elfordítva megyünk el a mindazon jelenetek, jelenségek mellett, amelyek esetleg a lelki békénk megzavarására alkalmasak. Úgy érezzük, semmi közünk hozzá. Mindaddig, amíg nem velünk, a családunkkal történik valami rossz, tragikus, nem is érdekel bennünket.
A szabadkai Desiré fesztiválon az 55+ című előadásban, amelyben 55 éven felüli nyugdíjasok beszélnek életük legmeghatározóbb (legsokkolóbb, legtragikusabb, legszebb stb.) élményéről az egyik asszony arról mesélt, hogy amikor a boszniai menekültek megérkeztek a horvát fővárosba, a város egyik parkjában húzták meg magukat. Egyik nap ebben a parkban sétált és felháborodva, igen élesen rászólt arra a bosnyák férfira, aki a füves parkrészen – ideiglenes szálláshelyükön – épp kisfia popsiját törölte ki, hogy ,,nálunk, ebben a városban ez megengedhetetlen viselkedés”. ,,Igen, maguknál csak a kutyáik végezhetik el a nagydolgukat a parkban”, válaszolta csendesen a menekült férfi. Amikor megtörtént a srebrenicai vérengzés, ez az asszony iszonyú lelkiismeret-furdalást érzett, eszébe jutott a parkban tanyázó, földönfutóvá vált családdal szembeni közömbössége, lenéző, dölyfös viselkedése. Amikor az előadás harmadik részében ,,politikai beszédet” kellett tartaniuk a szereplőknek, egy cseppet sem lepődtem meg, hogy ez a zágrábi asszony arról beszélt, mennyire hiányzik belőlünk a segítőkészség, a szolidaritás érzése, és az utcai koldus iránt is csak akkor tanúsítunk megértést, együttérzést, ha már mi is nincstelenné váltunk. Addig közönyösek vagyunk a mások gondja-baja, tragédiája iránt.
