Jó reggelt

A szomszéd asztalnál két-két deci vörösbort rendeltek. Két csomagolásban szállítja le a magántermelő a vendéglőnek.

A hétvégén Budapesten jártam. Alig vártam már az alkalmat, amikor kiszakadhatok az itthoni mindennapokból, és beolvadhatok a magyar főváros nyüzsgésébe.

Csőcsere miatt zártak le és túrtak fel másfél hónapja egy újvidéki – a busz- és vasútállomás környékén levő – utcácskát. Háromszáz méter sincs, a munkálatok időtartama alapján azonban három kilométer kellene legyen.

Kétségbeejt a szürke, napfény nélküli ébredés, a korai sötétedés. A novemberi fagypont körüli hőmérséklet szinte az életkedvet is kifagyasztja belőlem, s most még ónos esővel is riogat az időjárás-előrejelzés.

Nem gondoltam, hogy ilyen nehéz lesz megválnom a nagyszüleim régi, kombinált szekrényétől. Egyrészt szentimentális okokból, hiszen nagyon szép emlékek fűztek hozzá – például most is a fülemben cseng az ajtaja nyikorgása, ahogy nagytata vasárnap reggel, a miséhez készülődve kipakolja belőle saját és a nagymama ünneplő ruháját –, másrészt azért, mert nem kellett senkinek.

„Amit eszel, azzá leszel” – mondta már az ókorban Hippokratész, az orvostudomány atyja. Az elfogyasztott ételeink és életmódunk alapvetően befolyásolják életünket és egészségünket.