Pénteken mindenfelé ünneplőbe öltöztették az iskolákat és fogadták az elsősöket. Olyan jó volt látni a sok igyekezetet, hogy minél szebbé, ünnepélyesebbé tegyék az épületet magát is, hogy azok, akik először lépik át a küszöbét, megbarátkozzanak az iskolával.
2026. április 23., csütörtök
Jó reggelt
Kései ebédhez készülődtünk, amikor a mosogatóban feljött a szennyvíz. De nem csupán ott, a mellette lévő mosógép dobját is félig kitöltötte.
Egyik hírportálunkon olvasom a szalagcímet: „A közlekedésbiztonságról szóló törvénymódosítás egyik újdonsága az lesz, hogy át lehet majd hajtani a telt vonalon.” Hát, kérem, mi a telt vonal?
Lustul a Nap, megelőzi már a hajnali harangszó; fény híján lustul az ember is, s midőn kikászálódik ágyából, hogy kávéjával a reggelt köszöntő udvarra térjen, a gyér napsugarak visszatérítik: pulóverért matat a szekrényben. Ablakot nyit, pedig nemrégen még ilyentájt csukta be, szőlőt szemez a fürtökről a kertben, a feketéket, a többi még savanykás, bár karnyújtásnyira van már a szüret.
Tragédia, nincs internet! Katasztrófa, nincs tévéadás!
Augusztus derekán egy belgrádi portál jól kigúnyolta az amerikaikat, mert járatlanok a földrajzban. Tény és való, hogy az átlagos amerikai a világtérképen nem tudná megmutatni Szerbiát, és halvány gőze sincs, hogy Szerbia, Szlovénia és Szlovákia egy és ugyanaz az ország vagy sem.