Jó reggelt

Úgy indult az évem, hogy az esztendő első napján már felzaklattam magam. Azazhogy felzaklattak mások.

Az első kótyagos állapotára mindenki emlékszik, a kóválygó fejben is maradnak emléknyomok erről az élethelyzetről. A felnőttek mulatságain gyakran megkínálják a gyerekeket tömény itallal, aminek általában az első korty után köhögési roham a vége.

Már éppen ideje volt, hogy véget érjen ez a december. Szinte mindenki úgy viselkedik az év utolsó hónapjában, mintha világ vége lenne, mintha az új esztendőben már nem is lehetne elintézni semmit, nem lehetne megszervezni semmilyen konferenciát, se ülést tartani, se egyebet.

Tudja-e Ön, hogy mi az a suprikálás? Vajon mit jelenthet az odoricsolás vagy a csapulás?

Gyerekkorom egyik kedves madarát Szegény Gombóc Artúrnak nevezte el megalkotója, Csukás István, a Pom Pom meséi című könyvében. Gombóc Artúr arról volt nevezetes, hogy ha megkérdezték tőle, milyen csokoládét szeret a legjobban, habozás nélkül fújta, mint aki éjjel-nappal ezen töri a fejét: a kerek csokoládét, a szögletes csokoládét, a hosszú csokoládét, a rövid csokoládét, a gömbölyű csokoládét, a lapos csokoládét, a tömör csokoládét, a lyukas csokoládét, a csomagolt csokoládét, a meztelen csokoládét, az egész csokoládét, a megkezdett csokol...

A karácsony napját megelőző napon faluhelyen böjtös ebéd került az asztalra, még abban a régi „átkos” egypárti világban is. Igaz, akkoriban nem karácsonyfát, hanem „újévi fenyőt” állítottunk.