Halaszthatatlan ügyintézés miatt egy nap a megszokottnál jóval korábban keltem, s gondoltam, ha már félúton járok, meg hogy sétálni úgyis mennék, nem várom ki a határidő utolsó napját, és kifizetem a villanyszámlát is. Nem lepett meg, hogy a 70 évemmel is a fiatalabbak közé tartozva álltam be a sorba, amely, tekintettel a már tűzó napra, nem az épület mellett kígyózott, hanem vagy 20 méterrel távolabb, szabályos sornak nem nevezhetően, a kerékpárút melletti fák árnyékában.
2026. június 23., kedd
Jó reggelt
Lassan visszatér az élet a megszokott medrébe. Nem mondhatja senki, hogy a koronavírusnak vége (akik tagadják, azok szerint, ugye, el sem kezdődött), viszont, minden szaki azt mondja, hogy végre fel tudja venni az emberiség valamilyen szinten a kór ellen, amely ma is borzasztóan megosztja az emberek véleményét.
Kora este becsöngetett egy festő barátom, Horvátországban született, szerb famíliában, magyarul egy kukkot sem ért. Most a legutóbb Montenegróban rendezett kiállításának katalógusát és egy igencsak megviselt, magyar nyelvű könyvecskét hozott magával, az utóbbit a bezdáni hulladéktelepen találta.
A minap panaszkodott az egyik barátném, hogy teljesen kiborultak a vőlegényével. Ő a térdét fájlalja már másfél hónapja, a fickónak (régi havernak) pedig pár napja kapták ki a bölcsességfogát, a rekkenő hőség pedig csak olaj a tűzre az amúgy is nehezen viselhető hétköznapokban.
Micsoda disznóság! A Call of Duty videójátékot játszó csimpánzok után a sertések is bebizonyították: képesek kenterbe verni a joystickkal ügyetlenkedő kölyköket.
Hétvégente, szombaton vagy vasárnap elmegyünk a megszokott önkiszolgálóba, hogy bevásároljunk egész hétre. A nemrég megnyílt üzletlánc boltjában mindig kedvesek a dolgozók, finomak, frissek a termékek, és nincs nagy tumultus.