Gyermek- és ifjúkorom egyik emléke, hogy vasárnap, a nélkülözhetetlen szolgálatok ügyeletesei kivételével, Újvidéken senki sem dolgozott. Zárva volt minden intézmény, bolt, a kocsmák és vendéglők zöme – például a híres Dominó is – s amikor ebéd után a szerkesztőségbe igyekeztem, hogy elkészítsük a Sportvilágot, némi túlzással élve, akár az út közepén és mehettem volna, annyira gyér volt a közlekedés, és kihaltak az utcák.
2026. április 21., kedd
Jó reggelt
Konstatálnia kellett a társaságnak, hogy ez a majális egy picit elveszítette azt a régi varázsát, amelyet tinédzserkorunkban annyira szerettünk.
A május 1-je előtti napokban valamelyik televízió híradójában imigyen jósoltak szép időt az ünnepre: Jó idő várható majáliskor. Utána meg a vírusjárványhoz kapcsolódóan arról számolt be a tévé, hogy „majáliskor is folyt az oltás”.
Pünkösd havának, ígéret havának, virágzó élet havának mondták egykor. A köznyelvben tavaszutóként is ismerik a májust.
Rá kellett jönnöm arra, hogy bizalmatlanok velem szemben a szomszédok. A mellkasig érő szakáll, a tetoválások, a fülbevaló, meg az a majd' száz kiló, amit magamon cipelek, meglehetősen furcsa külsőt kölcsönöz, olyat, amilyet a kisnyugdíjasok nem igazán tartanak bizalomgerjesztőnek.
Május első vasárnapján az édesanyákat ünnepeljük, a kismamákat és a szépkorúakat is, meg az összes többi anyukát. Egyik magyarországi kutatás szerint a megkérdezettek 89 százaléka hetente egyszer felhívja édesanyját.