Jó reggelt

Karácsony elteltével többségünk már lelkesen belevágott az újévi készülődésbe, hogy az új esztendőt nyugodtan, tiszta környezetben köszönthesse. Az év utolsó, valamint az új év első napjához számos népi hagyomány, hiedelem és babona fűződik, melyek célja, hogy gondoskodjanak a következő esztendőre az emberek egészségéről, szerencséjéről, boldogságáról.

A memória szűrőjén átengedve a régmúlt eseményeit az a benyomásom támadhat, hogy bő fél évszázaddal ezelőtt, 1970 táján Újvidéken, komoly közlekedési kihágásnak számított, ha ketten ültek egy kerékpáron. Akkor az ilyesmi nem volt ritkaság, a rendőrök pedig valamiért még elnézték, ha lány ült a vázon a gavallér biztos kezei között, viszont ha férfi szállított férfit a „stanglin", abba már belekötöttek.

Kezd úrrá lenni rajtam az izgalom, vajon sikerül-e mindent a terveim szerint alakítani karácsony ünnepén. Úgy, hogy ezúttal is kövessük a családi hagyományokat, de közben jóllakjon és jól érezze magát mindenki, aki itthon van, vagy meglátogat bennünket.

A Tiszához közel lakok, s az utóbbi hetekben naplemente után folyamatosan motorfűrész zúgását hallom a túloldalról. Nem új ez, de ilyen intenzitással nem lopták a fát az előző években a bánáti oldalon, hanem csak kis utánfutókkal meg egy fűrésszel indultak meg a rászorulók, hogy ne fagyjanak meg otthon.

Az újévi fogadalmaknak kétezer éves történetük van. Január szavunk Janus isten nevéből ered, aki „egyszerre néz a múltba és a jövőbe", vagyis képes áttekinteni a múlt hibáit és leszűrni azokból a jövőre szóló bölcsességeket.

Hangos veszekedés, szitkozódás a belgrádi repülőtér határrendészeti bódéja előtt: Felfoghatatlan! Kib*szott ország!