A mai fiatalokat – elsősorban az idősebb generáció tagjainak részéréről – gyakran éri a vád, hogy egyáltalán nem olvasnak. Mostanában a különböző közösségi médiában még olyan viccesnek szánt mémekkel is találkozni, amelyen az látható, hogy egy idősebb férfi megmutatja egy okostelefont nyomkodó fiatalnak, hogyan is kell kinyitni egy könyvet, mintha az soha életében nem látott volna még ilyet.
2026. április 19., vasárnap
Jó reggelt
Hamarosan a hátunk mögött tudhatjuk ezt a nyarat is, legalábbis a naptár szerint, azonban a világ néhány pontján még javában tart a fesztiválszezon. Sokaknak ez a nyaralás, hiszen egy népszerűbb fesztiválra szóló bérlet csaknem megegyezik egy tengerparti pihenés árával.
Dühítő, amikor elmegyek egy bevásárlóközpontba, üzletbe azért, hogy a telefonon kapott értesítésben szereplő vagy reklámban látott árleszállítást kihasználjam, közben elgondolom, ha már éppen ott vagyok, veszek még ezt-azt, s mikor odaérek, kiderül, hogy pont az általam elsősorban keresett olcsó termékből nincs már egy darab sem. Mit lehet ilyenkor tenni?
Elmentünk lányommal az orvoshoz, mert fájt a torka, de a választott doki szabadságon volt, így egy másikhoz küldtek. Az orvosnő megvizsgálta, majd adott köhögtető szirupot.
A nemtörődés és az empátia hiánya úgy néz ki, népbetegség lett, méghozzá a fiatalok körében. Beletemetkeznek a mobiljuk képernyőjébe, fülükbe fülhallgatót dugnak és nem hajlandóak tudomást venni a világról.
Vajdasági magyarokként hajlamosak vagyunk bizonyos dolgok megnevezésére, azok szerb nevének tükörfordítását használni. Ebben nincs semmi rendkívüli, a kisebbségi létnek ez természetes velejárója, ami ellen persze küzdeni kell, ugyanakkor, ha ez nem sikerül, nem kell belebetegednünk.