Jó reggelt

Szeptember elején Zenta város napja alkalmából egy éjszakai „kocsmakulturológai” túra után, az őszbe boruló Tisza-parti gesztenyefák alatt hazafelé bandukolva eszembe ötlött, kevesen állíthatják magukról, hogy majdnem az egész várost bebarangolták. Legtöbben a városnak azt a szegletét ismerik, ahol életük legnagyobb részét eltöltik, és nem is tesznek különösebb erőfeszítést arra, hogy egyszer bejárják az egész várost.

Fekete ribizlis puha zselével töltött fekete szezámos piskóta, tonkababos, áfonyás fekete ribiszke mousse, belga étcsokoládé ganache és ropogós krokantpraliné alkotja azt a süteményt, amelyet az idén Budapest desszertjének választottak és a hétvégén a Szent István-bazilika előtt megrendezett csokoládé- és édességünnepen a nagyközönség is megkóstolhatja. Az ízkombináció első hallásra élvezhetőnek és viszonylag egyszerűnek, akár otthon is elkészíthetőnek tűnik, ami ritkán mondható el a hasonló gasztronómiai versenyek győzteseiről.

Valljuk be, áldás ez a rendkívüli, tehát be nem jelentett áramszünet. Az asszonyok elpanaszolják, hogy éppen vasalni akartak – bár ez a szokás is kezd kimenni a divatból –, de hát nem lehet.

A jobb ár felkutatása az üzletláncokban első nap csak valamiféle kihívás volt, hogy megbizonyosodjak, valóban alacsonyabbak-e az árak, illetve hogy mely termékeket árazták le. A skála nagyon színes, hiszen minden üzletlánc egyedül döntött arról, hogy mely terméket adja kedvezményesebben.

Sok éve buszozom naponta a Temerin–Újvidék útvonalon. Előbb gimnáziumba, majd egyetemre, jelenleg pedig munkára.

Szép nyár végi reggelre ébredtünk, a nap valahol már felkelt, de még nem mutatta magát az égen. Igazi élvezet volt átugrani a pékségbe, a levegő még tiszta, emberek sehol az utcán, a város még nagyban aludt ezen a szombati napon.