A látszat sokszor csal. Olykor végzetes félreértéseket szül.
Jó reggelt
Hamarosan ismét visszaállunk a téli időszámításra. Ez azt jelenti, hogy egy órával többet alhatunk, ahogy sokan értelmezik.
Szeretek másodkézből vagy használtruha-üzletben vásárolni nemcsak magamnak, de a gyerekek számára is. Egyedül a cipő tekintetében vagyok “háklis”, abból csakis a kiváló minőségű, az életszakasznak megfelelő (nem feltétlenül ismert márkás) lábbelit keresem és nem sajnálom a rávalót.
A falusi környezet békés csöndjében leültem írni a tárcámat ebbe a rovatba. A nyugalom körbeölelt, és éreztem, hogy a múzsa hamarosan homlokon fog csókolni, de ekkor a szomszédban lévő fatelepen elkezdtek fát vágni motorfűrésszel.
Olykor-olykor valamennyien eljátszunk a gondolattal, vajon mihez kezdenénk egy jelentős összegű lottónyereménnyel, mit vennénk magunknak először, illetve mi mindenre költenénk azt a temérdek pénzt, amely egyik napról a másikra az ölünkbe hullott. Vannak, akik a jobb élet reményében annak ellenére is szívesen ábrándoznak ezen, hogy nem is lottóznak, márpedig úgy azért vajmi kevés esélyük van arra, hogy az ilyen jellegű álmaik valóra váljanak.
A múlt héten értem haza Rómából, ahol egy hetet töltöttem el a baráti társasággal. Sok-sok élménnyel gazdagodtam, és egy nagyon fontos leckét is sikerült megtanulnom.

