Jó reggelt

Kicsiny gyermekként hiszünk a Mikulásban és abban, hogy karácsony reggelre a Jézuska hozza az ajándékot. Felnőttként már kinevetik az embert ezért, én azonban mégis azt mondom, hogy hiszek benne.

A férjemmel nem vásárolunk semmit karácsonyra, helyette eldöntöttük, hogy moziba megyünk, úgyis ritkán jutunk el. Bár tavaly ez az elhatározásunk a kukában landolt, az idén beváltottuk.

Két napig még véletlenül sem akart kimenni a fejemből egy dal, melynek se címét, se szerzőjét nem ismertem, de állandóan ezt zenélte az agyamban működő lemezlejátszó. Nem is az egész dalt, természetesen, hanem csak a refrén kezdetét.

Igaz nem gyakran kényszerülők rá, de mindig görcsbe szorul a gyomrom, amikor be kell mennem az egyik szabadkai bankba, mert tudom, egy óra alatt biztos nem végzek attól függetlenül, hogy húszan vagy csak ketten vannak előttem. Felmerül a kérdés, hogy a modern világ vívmányai mellett, miért kell a kifizetést a bankban intézni, amikor a pénzautomatánál is lehet?

Kezdetben még jót szórakoztam egyesek naivitásán, most viszont már nevetni sem tudok azon, hogy a közösségi oldalak látogatói milyen könnyen bedőlnek egy-egy kecsegtetőnek tűnő kamu-nyereményjátéknak, amelyeket különböző, közismert cégek nevében tesznek közzé, azt ígérve, hogy a bejegyzés lájkolói és megosztói közül kisorsolnak egy, általában trendi és méregdrága okosmobilt, személygépkocsit, vagy éppen egy kacsalábon forgó palotát. Az pedig tényleg elszomorító, hogy ezeknek a bejegyzéseknek nem egyszer tanult, sokat látott emberek is bedőlnek.

Azt olvastam róla, hogy tanárai a jövő tudósaként emlegették; rendkívüli tájékozottsággal rendelkezett; értette a görög, latin, német, francia és olasz nyelvet. Legfőképp pedig a felvilágosodás korának egyik nagy költője volt, pedig mindössze harmincegy évet élt.