Számtalanszor jártam már Budapesten, de ez az alkalom különleges volt, mivel az útitársam régen idegenvezetőként dolgozott. Úgy ismeri a várost, mint a tenyerét, rengeteg turistahelyre elvitt, és folyamatosan mesélt.
2026. április 15., szerda
Jó reggelt
Palics és Szabadka között megközelítőleg nyolc kilométer van. Sokan és sokszor buszoznak oda-vissza, akárcsak én.
Az utóbbi időben sokszor hallhattunk arról, hogy a mezőgazdaság, ezen belül is a szarvasmarha-tenyésztés, negatívan befolyásolja földünk klímáját. Hogy ez igaz vagy sem, illetve hogy ezt milyen mértékben teszi, annak megválaszolását a szakemberekre bízom.
Két éve már ugyanaz a kis üdülőhely az úti célunk, és megtaláltuk azt a két kis strandot, amely számunkra ideális. Apró fehér kövek vezetnek a tengerbe a két kis öbölben, amelyeket sziklák vesznek körbe, pár lépcsőnyire pedig magas fenyők alatt finom hűvös található.
A csacsogó öregasszony leül az üresen álló székre a városi tömegközlekedésen. Levegőt sem vesz igazán, máris nyomja dumáját a mellette ülőnek.
Sokszor úgy érzem, hogy a buszozás egy véget nem érő, improvizációra alapuló színházi bemutató, melynek szereplői tehetséges közemberek. A néni, aki hetente egyszer hat teletömött szatyorral a kezében is képes a busz után kocogni azért, hogy elsőnek üljön le az üresen induló járgányban.