Gondjaink-bajaink közepette sokszor hajlamosak vagyunk csendben elmenni apró örömeink mellett. Pedig vannak, szerencsére mindenkinek az életében adódnak aprócska örömszeletkék, amelyeket meg kell ragadnunk, elvégre ha nem tudunk olykor-olykor vidámak lenni, ha bizonyos események nem csalnak mosolyt az arcunkra, elvesztünk, végérvényesen letargiába zuhanunk.
2026. április 25., szombat
Jó reggelt
„Az élet olyan, mint hegedűszólót játszani nagyközönség előtt úgy, hogy az ember menet közben tanul meg hegedülni” – a Komoly dolgok című magyar film mottója volt ez. Szabó Csilla rendező alkotását néhány évvel ezelőtt – talán 2010 lehetett – láttuk a Magyar Filmszemlén.
Zorica Jovanović batocinai édesanya megkapta keresetére a Strasbourgi Emberjogi Bíróság döntését. A hölgy azért perelte be Szerbiát, mert szerinte még 1983-ban egészségesen megszületett fia emberrablás áldozata lett.
Amint napos lett az idő, hirtelen mindenki a nyaralásról beszél. Az unokahúgom arról áradozik, hogy mennyire jó lesz majd a tengerparton.
Nem a múltban, sem a – szebbel kecsegtető – jövőben kell élni, hanem itt és most; a pillanat minden percét élvezve, az apróságoknak is örülve – állapítottuk meg egy későbe nyúló esti baráti vacsora során. Másnap reggel vendéglátó kollégám, barátom súlyos balesetet szenvedett.
Szüleimnek rendre meggyűlik a baja a szeméttel és a szemétkedőkkel. Például tavaly ősszel a zsákokba összegyűjtött levelet egy vicces kedvű egyén kirázta, és a zsákot meglovasítva elszelelt, amíg édesapám néhány percre bement a házba.