Jó reggelt

Az újvidéki Városi Közlekedési Vállalat járatain július 1-jétől a nyári menetrend szerint közlekednek a buszok. Ez azt jelenti, hogy az indulásokat alaposan megritkították.

Nemrégiben egyik kollégám azt mondta, ha már a szabadkai korzón is pogácsát árulnak, ennél lejjebb nem süllyedhet a város egykori promenádja. De mint minden szörnyűködés után, most is volt még lejjebb.

Munkába jövet, az egyik ismerősöm rákérdezett: Ugye, lesz már nyár? Hirtelen nem tudtam mit válaszolni, hiszen erre még a víznéző asszony sem tudna mit mondani, de elgondolkodtam, hogy igazi tél, sőt tavasz sem volt, s ha majd néhány hónap múlva ősz sem lesz, akkor valóban bolondos évet tudhatunk magunk mögött.

Szeretek álmodni. Sőt aludni is egyre inkább, ami nem volt rám jellemző, ám úgy tűnik, az alvás egy meglelt menekülési útvonal az ébrenlét elől.

Néhány évvel ezelőtt volt egy pillanat az életemben, amikor úgy éreztem, soha többé nem lesz már számomra igazán fontos egy telefonhívás. A vezetékes telefonvonalat megszüntettem, a magáncélú mobiltelefont pedig attól kezdve szinte felesleges, időnként agresszív eszköznek tartottam, amelynek használatát szigorú keretek közé szorítottam: nem éltem általa társasági életet, továbbra sem játszottam rajta játékokat, nem róla informálódtam, és nem a segítségével hallgattam zenét.

A felnőtté válás útja igen rögös. A fiatal, amikor először kerül egymaga egy lakásba, rengeteg olyan bonyodalomba keveredik a négy fal között, amelyekről eddig nem is tudta, hogy léteznek.