Jó reggelt

A nyári szabadság sokak képzeletében úgy él, mint egy teljesen munkamentes, nyugodt, két-három hetes időszak, amely alatt nyaralni lehet, pihenni, fesztiválra menni, táborozni, a munkával kapcsolatos gondolatokat pedig el lehet hessegetni. Van, akinél ez megmarad a képzelet szintjén, mert nincs lehetősége arra, hogy teljesen elszakadjon a munkájától, kézben kell tartania a munkaügyeket; van, aki a szabadságát arra használja, hogy elvégezzen egy nagyobb otthoni feladatot (felújítás, nagytakarítás), vagy egy kis mellékkeresethez jusson.

Sajnos nincs olyan település, ahol nem látni egy vagy két embert, ahogy a szemeteskukákban túr. Egyesek így élnek túl, mások meg ebből élnek meg.

Hullik a piros, érett meggyszín lesz, meleg barna és olajzöld kendő a kert, amelyre reggel apró selyemszálakat futtat a fény. Hamvas a szilva és vérkék a padlizsán.

Több mint két és fél hónapig tartott – munkaszüneti hétvége nélkül – a hazai kuttyogatóbajnokság. Azok miatt, akik kimaradtak a halfogás magasabb tudományát szellőztető iskolaórákról: arról a halfogási módszerről van szó, melynek során a horgász valami lécféleséggel csépeli a vizet, furcsa hangokat kelt, melyekre – tartja a mendemonda – odajön a harcsa.

Vannak helyzetek, amikor várakozni izgalmas. Emlékszem, alig tudtam kivárni, hogy lássam Urbán András Neoplanta című előadását.

Van nekem egy nagyon jó budapesti barátnőm, Zsuzsa a neve. Zsuzsa ízig-vérig tanár, úgy szólítja meg óráin a gyerekek lelkét, hogy már attól könny szökik az ember szemébe, ha őt hallgatja, amint szenvedélyesen arról mesél, hogyan dramatizálták az órán József Attilát vagy miként sikerült léket vágnia egy sebzett gyermek réteges páncélján.