Időnként elcsodálkozom, mi mindennek van ma már világnapja. Némelyek megmosolyogtatók, mások egészen komoly társadalmi kérdésekre próbálják ráirányítani a figyelmet.
Március 27-e a színházi világnap. 1962-ben, a Nemzetközi Színházi Intézet határozata alapján, a Párizsban működő Nemzetek Színházának évadnyitója emlékére tartják meg ezt a napot. A világnap küldetése nem csak a színházművészetre, de tágabb értelemben is a kultúra fontosságágára irányítani a figyelmet, tisztelegni ezen munkakörben résztvevő minden dolgozó előtt, és kérni a közönség szeretetét, támogatását. A közönségét, amely nélkül a színház nem létezik, értelmét veszti. A nagyérdemű pedig, valljuk be, az utóbbi időben meglehetősen mostohán bánik ezzel a művészeti ággal (is). Általánosságban elmondható, hogy a társadalomnak csupán egy szűk rétege érdeklődik a színházi és egyéb kulturális tartalmak iránt, a koronavírus-járvánnyal érkező teljes befelé fordulás pedig újabb érvágást jelentett. Teljes paralizáló hatását azóta sem tudják kiheverni az intézmények, de a közönség sem.
(Illusztráció – Pixabay.com)
A színház több szempontból is egyedülálló művészeti ágazat, hiszen a befogadandó mű és a befogadó között egy közvetítő, a színész áll. Élő, hús-vér ember, aki a saját testét és lelkét használva, csatornaként közvetíti egy irodalmi mű, vagy egy rendezői koncepció által megfogalmazott elképzelést. Ez a furcsa, elmúló inkarnáció egyszeri és megismételhetetlen, varázsa éppen a pillanat jelenében és elmúlásában rejlik. A fények, a por, a hő, az ember közvetítette energia nem helyettesíthető. Természetesen a színházat, illetve egy-egy előadást is foglyul ejthetünk a modern technológia segítségével, felvételen bármikor visszanézhetjük, megőrizhetjük az örökkévalóságnak. Ami azonban a legtökéletesebb videofelvételről is hiányzik, az a közönség jelenléte, aznapi összetétele, meg nem ismételhető hangulata, azonnali visszahatása a színpadról érkező impulzusokra. A színház tehát nemcsak az alkotók, a közreműködők által létrehozott kollektív művészet, hanem a befogadó oldaláról is: a közönség jelenléte, illetve visszahatása ugyanis éppúgy (lét)eleme a színházi előadásnak, mint maga az alkotás.
Elkényelmesedett, vagy túlterhelt életünkben sajnos egyre kevésbé van jelen a színházlátogatás, illetve a kulturális intézmények látogatása. Talán nehéz szembesülni az elénk tartott görbe tükörrel, nehéz elmerülni mélyen szántó gondolatokban, felvenni a történetek elvarratlan szálait, megválaszolni a feltett kérdéseket. Nehéz ráhangolódni, testileg-lelkileg ünneplőbe öltözni, átadni magunkat ismeretlen élményeknek, kilépni a komfortzónánkból, elhagyni a kanapé biztonságát. De képzeljünk el egy olyan világot, ahol Rómeó soha nem ismerheti meg Júliát, és Odüsszeuszt senki nem várja haza tízéves bolyongásából. Nincs nyoma, uralkodott-e Mátyás Király, és nincs miért megszólalnia délben a harangoknak, senki nem ülhet Arthur király kerekasztalánál. Nem háborúznak a Pál utcai fiúk, nem szól a Varázsfuvola, Berger nem megy Vietnamba. Soha nem készül el a Ponyvaregény, Harry Potterről soha sem hallottunk, nem tudjuk ki az a Hofi Géza. Nem léteznek piramisok, a kínai Nagy Fal, az egri vár. Nem szól senkihez az Énekek Éneke, nincsenek mesék, nincsenek könyvek, nincsen János Vitéz és Az ember tragédiája, csak létfenntartás van és monoton munka.
Belegondoltunk-e vajon, hogy ez nem is olyan távoli utópia? Belegondoltunk-e, mennyire sivár lenne az emberi lét művészet, irodalmi alkotások, kultúra, színház nélkül? Bizony, nem csak a színháznak van szüksége ránk, nekünk is, a lelkünknek van szüksége rá. Kell a színpadi huzat rebbenése, a lámpahő, a verejték finom emberszaga. És kell a pofon is, amellyel néha arcul csap.
Parti Nagy Lajost idézve, „A színház luxus, mint a nevetés, a sírás, a szappan vagy a naplemente. Nélküle lehet élni. Csak érdemes-e?”
Milyen színházi előadásokat kedvel a legjobban?
Minden színházi előadást szívesen megnézek – 17%
A vígjátékok és a zenés produkciók a kedvenceim – 35%
A drámákkal rokonszenvezem a leginkább – 10%
A kísérleti jellegű előadásokat részesítem előnyben – 7%
A gyerekszínházak bábelőadásait mindig élvezem – 2%
Nem szeretem a színházat, nem járok előadásokra – 29%
Nyitókép: (Illusztráció – Pixabay.com)
